A nyelvtan nem véletlenül egyszerre rettegett eleme sok angolul tanulónak, valamint az egyetlen olyan 'dolog', amely valóban az angoltanár kiváltsága. Köztudomású hogy a nyelvtanár az, aki igazából semmihez sem ért, de mindenről beszél (egy nyelvkönyvet végiglapozva a környezetvédelemtől a demográfiáig rengeteg témával találkozunk, amelyek jó esetben külön végzettséget igénylő kérdések, mégis - nyelvtanárként - ezekkel mind foglalkoznunk kell az órán. Hál'istennek itt a nyelvtan, amit nem vehet el tőlünk senki - kivéve a modern szakirodalom, amely teljes gőzzel a nyelvtan kiszervezésére törekszik, ráadásul úgy, hogy már a vizsgákon is sorra szűnnek meg a nyelvhelyességi feladatlapok. Hát, ez a szomorú sorsunk. Ebben némi vigaszt nyújt a British Council videó gyűjteménye ITT TALÁLHATÓ, amelyben kezdőknek magyarázzák el közérthetően, hogy nyelvtan ügyben merre hány óra. Érdemes rákattintani egy percre, esetleg megosztani kezdő tanítványainkkal.

Az internet adta lehetőségeket próbálja kihasználni, és a felhasználók számára tálalni az internetes jogtudományi enciklopédia (IDE KATTINTVA látogatható meg), amelyben egy lelkes(nek tűnő) csapat készít szócikkeket mindenki épülésére (az MTA kezdeményezésére, és a honi jogi egyetemek bevonásával). Bár az ötlet első hallásra kiváló, azért a téma hossza és szélte felvet némi kérdéseket, de - ki tudja - hátha sikerül ezzel is megbirkózni. Elvégre az első enciklopédisták is szépen a dolgok végére jártak. "A szerkesztők célja: Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak."

Amikor a technika tanórai alkalmazásáról van szó, egy idő után mindenkiben feltör a vágy, hogy szeretné látni, miként is működnek ezek a dolgok valójában. El lehet mondani sokféleképpen, hogy ez a legfontosabb dolog mostanában, mindenkinek ezt kellene csinálnia és persze ez a jövő, de mi történik egy ilyen órán, egy ilyen tanteremben? A tanárok többsége némi szkepticizmussal veszi a lelkes hittérítőket: mi lesz a jelszvakból a tanteremben? (Ahogy a legenda szerint az egyszeri prímás mondta Yehoudi Menuhint hallva: Nem rossz, de asztal mellett meghalna.)

A Microsoft Tanári Közösség oldalára most több valódi tanórán készült videó is felkerült, ahol igazi, minden nap az osztályteremben tanító tanárok mondanak el egy-két ötletet, technikát, trükköt. Az egyes videókhoz további tartalmak is csatlakoznak, egy szoftverek használatának bemutatói és teljes tanárképzési anyagok is. Jelenleg ez az öt téma érhető el:

Amikor egy tanár nekiáll száítógépeket (mobilokat) használni az óráján, jellemzőan a következő fejlődésen megy át: 1) De jó! Ezekkel az eszközökkel remek teszteket tudok csinálni! A diákok azonnali visszajelzést kapnak, versenyezhetnek, amitől nő a motivációjuk! majd ezt követi a 2) Teszteket a diákok is tudnak csinálni! Sokkal jobban megtanulják a dolgokat ha nekik maguknak kell teszteket összerakniuk! És így még nekem is valamivel kevesebb dolgom lesz!

A 2. fázist aztán gyakran csalódás követi, a diákok által készített tesztek ugyanis gyakran csapnivalóak és minden olyan tünetet mutatnak, amiktől ezek az automatizálható tesztek rosszak. A kérdések vagy teljesen triviálisak, vagy olyan részletekre, irreleváns adatokra kérdeznek rá, amiknek a valódi megértéshez nem sok köze van. Mi lehet a továbbfejlődés?

A mesterséges intelligencia lenyűgöző dolgokra képes és egyre több, korábban csak science-fictionnak tekintett dolgot ad a kezünkbe. Douglas Adams Galaxis útikalauzában volt szó a bábel-halról, ami képes bármilyen nyelvről bármilyen nyelvre fordítani, nos a mesterséges intelligenciának köszönhetően megérkezett a valós idejű fordítás a mi gépeinkre is. A Microsoft Translate (ITT TALÁLHATÓ) 10 nyelven beszél és 60 nyelven ír. Ez azt jelenti, hogy a mikrofonban hallott szöveget azonnal leírja, amennyiben az a megadott 10 nyelv közül valamelyiken hangzik el és valós időben fordítja is 70 nyelv bármelyikére.

A DigCompOrg nevű EU-s kezdeményezés abban hivatott segíteni, hogy az iskolák digitális átállását (illetve az iskolák helyzetét a digitális átállás során) visszajelezze. Remek, bár nem egyszerű mérési eszközről van szó, hiszen összesen 74 indikátort találunk az írásban, amelyek néha illuzórikusnak tűnhetnek. Ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen nem csak a következő pár lépés az, ami feltétlenül izgalmas, hanem egy távolabbi, ideális jövő képét is hasznos lehet felvázolni. Az indikátorokhoz magyarázatok is társulnak, így könnyebb felmérni, hogy az adott intézményben éppen hol tartanak a transzformációban. És végül a legjobb hír: az írás most már magyarul is elérhető, PDF formátumban, INNEN LETÖLTVE

A nyugati kultúra első nevelésfilozófiai művének is tartják Rousseau regényét, az Emilt, a könyvben leírja, hogy miként kell jó embert nevelni, amihez leginkább szabadságra, az érdeklődés kielégítésére és az ösztönző környezet megteremtésére van szükség. Bár a való életben Rousseau kifejezetten pocsék nevelőnek számított (gyerekeit árvaházba adta) azóta a reformpedagógusok újabb és újabb nemzedékeit inspirálta, akik gyakran merítettek az ő elképzeléseiből. Nem az ő hibája, hogy az általa elképzelt ideális nevelés sosem tudott megvalósulni. Meglehet, azért is, mert a technikai közeg nem volt még alkalmas hozzá. Nem csak a szemléltetőeszközökről vagy a kommunikációs lehetőségekről van itt szó, hanem arról is, hogy a technika miként határozza meg az emberi tudást. A 18. században még sokkal nagyobb volt a tényanyag és a procedurális ismeretek szerepe abban, amit tudásnak neveztek, mint ami ma. Talán eljött ez új Emil ideje?

Zseniális játékra hívta fel figyelmünket Gyertyán Attila (ezúton is köszönjük!). A Bad news nevű oldalon (ITT TALÁLHATÓ) saját magunk próbálhatjuk ki, milyen is lehet 'influencer'-ré válni. Ehhez a megfelelő híreket, a megfelelő stílusban kell megosztanunk. Rengeteg döntést kell hoznunk, alapvetően két érték számít a játékban. Fontos, hogy mennyire vagyunk hitelesek (ezt egy hitelesség-mérő mutatja), illetve a követőnk számát is tudjuk követni. Ha például egy frusztrált posztot teszünk ki, akkor elkezdenek követni egyre többen. Ha ehhez megpróbálunk hitelesnek tűnő adatokat is hozzárakni, az még jobb. És sorban kell meghoznunk a döntéseket, amelyek alapján egyre több követőnk lesz - ha jól csináljuk az álhírgyártást. A folyamat során rengeteg apróságra hívja fel figyelmünket a játék, és óhatatlanul is megtanuljuk felismerni az álhíreket és a hamis információkat (vagy legalább kevésbé bedőlni nekik). Év végi angolórák kiváló játéka lehet!

A university of South Caroline készítette el az iWitness eszközt, ami a történelem tanítását segíti videó részletekkel. Több ezer interjúrészletből állítottak össze tanayagokat, nagy szerencsénkre magyarul is. Az anyagok a 20. század nagy eseményeivel foglalkoznak, külön hangsúlyt fektetve a holokauszt feldolgozására (az együttműködők között a Shoah Alapítvány), de vannak anyagok a propaganda működéséről és '56-ról is. Egy külön anyag foglalkozik a Mindenki című rövidfilmmel. Mindez IDE KATTINTVA érhető el.

Milyen jó lenne kézbe venni azokat a dolgokat, amiket minecraftban megépítenek a diákok!- gondolhatjuk gyakran. szerencsére az Education Edition segítségével ez meg is valósítható (ennek a változatnak a beszerzéséről ITT ÍRTUNK). Ebben ugyanis létezik a struktúra blokk, amivel egy adott részletet 3D fájlként menthetünk el. Ezt azután nézegethetjük a számítógépen, használhatjuk kiterjesztett valóságban, vagy akár ki is nyomtathatjuk. Mutatjuk, hogy miként: