Gyakran teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért pont azt tanítom meg a diákoknak, ami a tananyagban van? Hosszú évtizedeken át az egysejtűeket például három élőlény, a papucsállatka, az óriás amőba és a zöls szemesostoros képviselte a biológia tananyagban, de miért pont azok? Miért nem a malária kórokozója, vagy éppen a nyálkagombák? Szerintem fontos, hogy az aktuális tananyag valamiképpen túlmutasson önmagán, a közvetlen információtartalmon túl valami többletet is adjona diákoknak.

Jópár éve már, hogy a tizedikes diákoknak tanítom a molekuláris biolóügia legújabb vívmányait. Nem csak azért, mert nagyon izgalmas az a biológiai tudás, ami ebben van, hanem azért is, mert társadalmilag is fontos, hogy képesek legyenek véleményt alkotni ezekről a témákról. Sőt, egy olyan diák számára, aki nem feltétlenül biológiával szeretne foglalkozni talán ez a legfontosabb. Ahogyan olyan sok mindenben, itt is számos félinformációval, félremagyarázással lehet találkozni, lényeges, hogy a diákok képesek legyen ezeket felismerni.

Miről szól még a cikk?
Egy olyan magam által kódolt oldalról, ami a biológiai sületlenségeken túl a klasszikus érvelési hibák felismerésében is segít a diákoknak.

A vita nagyon hasznos pedagógiai eszköz lehet, megmozgatja a diákokat, rákényszerítheti őket az alapos gondolkodásra valamilyen témáról. Sajnos azonban könnyen válhat unalmassá, felületessé, ha nem adunk neki valamilyen jó formát. Léteznek olyan rendszerek, amik elsődlegesen a vitázást magát próbálják tanítani (a legismertebb talán a Disputa). Ezeknél előfordulhat, hogy téma maga nem is lesz olyan hangsúlyos, az számít inkább, hogy ki miként vitázik. Én olyan rendszert akartam, amiben egyfelől nagyon hangsúlyosan van jelen maga téma (a vita ahhoz eszköz, hog egy adott témában maguk a diákok kutassanak információk után), másfelől pedig a vita nézőit folyamatosan aktívan tartja a rendszer. Ehhez dolgoztam ki az itt következőt:

Te inkább ennél, vagy innál? Te inkább a kutyákat, vagy a macskákat szereted? Sokszor kell ilyen, vagy ezekhez hasonló példamondatokat végighallgatnunk nyelvórákon. Sőt, ha tanítani próbáljuk a nyelvet, magunkat is azon kapjuk gyakran, hogy éppen mi gyártjuk ezeket a mondatokat. Mert muszáj ezt tennünk, hogy megtanulják a szerkezetet a diákok. Pedig dehogy muszáj, erre van az internet. A RRATHER oldalán (ITT TALÁLHATÓ) mintegy 400 oldalon keresztül találhatunk, akár tematikusan (pl. Sport vagy Politika) is szűrhető dilemmákat, amelyek teljesen jól működnek a nyelvtan tanítására, és nem kell készülnünk sem, megteszi az oldal helyettünk. Órai használatára tippek a lapozás után!

Izgalmas eszköz a Flipgrid (ITT TALÁLHATÓ), ami új utakat mutathat az oktatásban. Sokat mondogattuk már, hogy a videómegosztók megjelenése legalább akkora forradalom, mint a könyvnyomtatás feltalálása volt és ennek következtében az élő beszéd, a mozgókép mint információforrás egyre jelentősebb lesz, míg az írott szöveg szerepe hátrébb szorul. Diákjaink, ha praktikus információkra van szükségük elsőként a YouTube-on keresnek, csak az után jön a Google, a könyvtár pedig már eszükbe se jut. Minden eddiginél könnyebbé vált videókat készíteni és megosztani másokkal, még komoly számítógép sem kell hozzá, elég egy kicsit okosabb telefon is. A Flipgrid ezt használja ki, videókban kommunikálhatunk adott témák köré csoportosítva.

Nagyon izgalmas, elgondolkodtató és tanulságos (ráadásul némileg interaktív) oldalt készített az MIT arról, hogy vajon milyen morális kérdéseket vet fel a technológia fejlődése. Az ITT TALÁLHATÓ oldalon több dolgot is csinálhatunk. Ha a Judge oldalra lépünk, akkor 13 előre elkészített szcenárióban tesztelhetjük magunkat. Mit tenne vajon a vezető nélküli autó, ha egy zebrán 3 gyerek menne át, viszont a kormányt elrántva az autóban ülőket vezetné egy betontömbnek? Kinek az életét mentené meg? A helyzetek rendkívül érdekesek, és fontos kérdéseket vetnek fel. Vajon szükséges-e, hogy egy autónak legyenek 'elvei'? Vajon mi alapján tudna választani? Ha mindez nem elég, akkor az oldalon (Design címke alatt) saját szcenáriónkat is elkészíthetjük.