Technofóbok VS. technofilek (az új árkok)
Vezércikk - 15 éve
A blogokat olvasgatva, illetve a Pedagógia-online beszélgetéseit hallgatva azon tűnődtem, hogy vajon milyen hidakat is kellene vernünk és kik / mik közé nekünk, akik az oktatás szereplőinek tartjuk magunkat. Adott mindenek felett a kutató, aki a neveléstudománynak igencsak örül, meg él is belőle (ha szerencséje van), és olyan dolgokkal foglalkozik, amit szeret. A beszélgetésben Nahalka István mondta, hogy a pedagógusok (az egyenlet másik oldalán) ugyanakkor szakirodalmat egyáltalán nem olvasnak. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy netán a neveléstudomány szakkifejezéseit sem tudják helyesen használni, máris kitárul az a szakadék, ami főlé hidat illene verni. A 'lövészárkokban' dolgozó, adminisztrációtól, a leépítésektől, az óraszám emelésétől, és ki tudja mitől nem sújtott pedagógus társadalom van tehát a másik oldalon, akit egyfolytában továbbképzésekre küldözgetnek ráadásul, ahol semmi használhatót nem kapnak. Márpedig nekik a gyakorlati, kézzelfogható ötletekre, receptekre volna szükségük, nem pedig (számukra gyakran teljesen marginális) kutatások statisztikai elemzésének részletes bemutatására. Különben is, az egyetemi katedrán állók 'soha nem láttak élő gyereket osztályban'.
Biztosan sok igazság van mindkét oldal véleményében, most azonban - ha nagyon figyelünk - egy újabb szakadék van kialakulóban; a technofóbok és a technofilek egyre nehezebben kibékíthető ellentéte.
A képregénykészítés nagyszerű elfoglaltság lehet az órán. Jól használhatjuk dialógusok tanítására, vagy bármiféle téma, könnyed, játékos feldolgozásához. Az interneten külön kultúrája alakult ki a LEGO képregényeknek, ilyeneket mutat be a Flood blog is (
Talán mindenki hallott már a Microsoft forradalmi szerkezetéről a Kinectről. Egy olyan mozgásérzékelős irányítórendszerről van szó, aminél nincs szükség semmilyen speciális kütyüre, a rendszer ételmezi az emberi test mozdulatait. A hardver eredetileg az XBox játékkonzolhoz jött ki, és elsőként vicces játékok irányítására lehetett használni. Már akkor feltűnt a szakértőknek, hogy a kütyü csatlakozása egyszerű USB és a rajta átfolyó adatok nincsenek titkosítva, így könnyen használható akár egy PC-vel is. Nem sokat kellett arra várni, hogy lelkes amatőrök előálljanak különféle megoldásokkal, amikkel a Kinect mindenféle számítógéphez csatlakoztatható.
Nagyon szeretem azokat az alkalmazásokat, amelyek segítenek elkerülni a videók feltöltésével, szerkesztésével, konvertálásával kapcsolatos nehézségeket, amelyek szinte teljesen elveszik néha az ember kedvét a munkától - vírusos pendrive-on behozott házi videók, 200 MB-os 1 perces bemutatók, vagy rengeteg szabály és technikai részlet egyeztetése - mindkettő az oktatás, tanulás rovására megy ilyenkor. Ezért is tetszett meg az Intervue.me nevű oldal, amikor a minap olvastam róla (
A Tsunami Maps (
Ahogy kezdünk megbarátkozni a Twitter szolgáltatással, úgy látjuk egyre több hasznát is. Nagyszerű eszköz az információszerzésre, hogy tudjuk, mi van a világban és mi van a barátainkkal, de ennél sokkal több is. Nagyszerű eszköze lehet a visszajelzésnek is. ehhez nincsen másra szükség csak egy közös címkére, úgynevezett hashtagre. Ha például a Kodály Iskola sulinapjáról van szó, akkor ez lehet a #kodalynap. Ezek után könnyen megjeleníthetünk minden olyan üzentet, amiben ez a címke szerepel és máris van egy, az sms-falakhoz hasonló visszajelző rendszerünk.
Megújult, és már-már ijesztően sok (és sok fajta) anyagot tartalmaz a National Geographic új oktatási portálja (
Magyarul is megjelent egy elég terjedelmes e-learning tananyag az Európai Parlamentről. Az oldal 




