Sokan szeretnék használni a Facebook-ot, ám rettegnek attól, hogy mi lesz a diákokkal (és velük) a Facebook-dzsungelben. Lehet természetesen a Facebook-on is zárt csoportot létrehozni, de azért az mégis szerves része ennek a fura képződménynek. Az ő számukra próbálnak élhető alternatívákat kínálni különböző alkalmazások. Ilyen - többek között - a Yaptime (ITT TALÁLHATÓ), ahol közösségeket hozhatunk létre, és a Facebook-hoz hasonlóan tudunk állapotot frissíteni, illetve fájlokat feltölteni, vagy éppen beszélgetni. További előny, hogy egy magadott e-mail címre írva levelezőből is tudjuk frissíteni az oldalt, azaz nem kell mást tenni, mint írni egy levelet, és már fel is kerül a változás az oldalra. Szintén nagyon hasznos, hogy fájlokat is feltehetünk. Negatívumnak tűnik, hogy nem találtam meg, hogy hol lehet a rendszert zárttá tenni. Ugyanakkor a grafikája nagyon barátságos, és könnyen megszokható a szerkezete, illetve a navigáció az oldalon. Érdemes ránézni, kipróbálni, hátha ez lesz a megoldás :)

A neveléstudományi kutatások csak ritkán törik át a nagy tudomány ingerküszöbét, a legrangosabb, legmagasabb impact faktorú tudományos szaklapok (mint a Nature és a Science) elsősorban biológiával, kémiával és fizikával foglalkoznak, nagy néha csúszik be egy-egy kísérletes pszichológiáról szóló cikk, de a pedagógia többnyire túl puha tudomány ezeknek a komoly fórumoknak.

A május 13-i keltezésű Science szám most egy ízig-vérig pedagógiai cikket közölt. Talán nem független a dolog attól, hogy a cikk harmadik szerzője Nobel-díjas fizikus, aki a Bose-Einstein kondenzátum előállításáért kapta meg a neves kitüntetést nem pedig a didaktibán elért újításaiért. Carl Wiedman érdeklődése az utóbbi években az oktatás hatékonysága felé fordult, ezért is alakult meg a nevével fémjelzett kutatóintézet. Ebben az intézetben végezte el két friss PhD-s diák azt a kísérletet, amiről beszámoltak a lapban és aminek az a következtetése, hogy a diákok bevonásán és tevékenységeken alapuló tanítás sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos frontális előadás. De nézzük a részleteket!

Írtunk már arról, hogy a Twittert hogyan is kellene (ha kellene egyáltalán) az oktatásban használni. Sok tépelődés után úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Először egy nyelvtan feladatot oldottunk meg angolórán a Twitter segítségével. Tipikus nyelvtani transzformációs feladat volt (pl. He is interested in football. KEEN Megoldás: He is keen on football.). Azon gondolkodtam, hogy milyen igaz az, hogy az iskolában sigorú büntetést kap az aki puskázik, majd a munkahelyeken rengeteget költenek arra, hogy megtanítsanak minket arra, hogy együttműködve sokkal könnyebb megoldani bármilyen problémát. A lapozás után elmesélem, hogy hogyan zajlott a feladat 'twitterizálva', és mik voltak a tapasztalataim.

Bár a 'korpuszok' általában nyelvészeket szoktak érdekelni, bárki kiválóan használhatja őket, akár nyelvtankönyvként, vagy példatárként is. Itt általában a méret a lényeg, azaz akkor működik jól egy korpusz, ha elég sok szó, mondat van benne. A talán nem annyira szerencsés nevű Hunglish korpuszban (a Hunglish-ról sokaknak a rosszul, félig magyarul, félig angolul mondott nyelvi torzók jutnak az eszébe, pl. Ez igen = This yes!) most már 4 millió mondat, és ezek fordítása található. Nem kell mást tennünk, mint a Hunglish korpusz oldalára kattintani (ITT TALÁLHATÓ), majd akár egy magyar, akár egy angol szót beírni, és a Search (Keresés) gombra kattintani. Az eredmény instant példamondattár két nyelven. Ezt persze át kell nyálazni (ha az angol have szóra keresünk, találkozhatunk a magyar haver rövidített változatával), de nagyon megkönnyítheti a tanárok munkáját, és mindig autentikus példamondatokat ad. Összességében kiváló oldal, rendkívül jól használható tanításra (de tanulásra is!), egy két apró idegesítő hibától eltekintve (pl. a bal felső sarokban található logo nem a korpusz főoldalára visz ...).

Fontos (már-már azt írtam, hogy 'sarkalatos' - de aztán mégsem, mert annyira nem fontos talán) a tanár / iskola életében a visszajelzés, a 'tanárértékelés'. Ennek egy formája a Mark my professor.com (ITT TALÁLHATÓ), ahol egyetemi oktatókat tudnak a hallgatók (szigorúan névtelenül) osztályozni. Ez egyrészt remek, hiszen a többi hallgató a vélemények alapján választhat magának a következő félévben oktatót (vagy, ha nem is választhat, legalább tudhatja, hogy mire készüljön), ugyanakkor kétségtelen, hogy helyet adhat igazságtalan vádaskodásnak is. Olyan ez, mint ha a Vaterán valakit kicsit rosszabbul értékelsz (mert tényleg nem azt küldte, amiről szó volt), mire ő mindenben lehúz, mint vevőt, és nem nagyon tudsz mit tenni ellene. Hasonlóan 'necces' lehet, ha egy tanárt szexi-nek jelölnek meg, hiszen  - mondhatja - oktatni járunk az egyetemre, nem szexuális tárgynak. Ez persze nem fair, és mindenki másképp is dolgozza fel. Rövid, informális kutatás után elmondható, hogy elég sok oktató tudja, hogy írnak róla az oldalon, az viszont vicces, ha valaki elég látványosan önmagát csupa '5'-re értékelve vitatkozni kezd a hallgatókkal. Természetesen van egy réteg, aki nem is hallott az oldalról, de ha szólnak neki, hogy rajta van, azért megnézi.

'El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne az életem a média nélkül.' Ezt egy ugandai egyetemista írta egy érdekes kísérletet kapcsán, amelyben tíz ország közel 1000 diákja vett részt. A kísérlet egyszerű volt, ki kellett bírni egy napot (azaz 24 teljes órát) teljesen kikapcsolva. Se telefon, se internet, se tévé, semmi. Csak a madarak, természet, az igazi webnullás lét. Az eredmények nagyon érdekesek lettek, az IKT Híradó cikkében található néhány 'eredmény', vagy inkább tapasztalat, megfigyelés, amelyet a kutatók összegyűjtöttek a résztvevők visszajelzései alapján. Ízelítőül: a telefon az egyetemisták testrésze, fizikai fájdalommal jár, ha elvesszük tőlük. Sokkal több a pótcselekvés, ha ez megszűnik, vajon ki tudják-e tölteni a hirtelen rájuk szabadult időt?  Izgalmas részletek IDE KATTINTVA találhatóak!

Az alábbiakban egy óravázlatot szeretnék megosztani mindenkivel. Ugyan biológiáról volt szó, érdekes lehet annak is, aki nem ezt a tárgyat tanítja.Témánk a biotechnológia volt. Magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy a diákok képesek legyen véleményt formálnia modern biológiával kapcsolatos kérdésekben valamint képesek legyenek a médiából érkező információk értelmezésére és azok mérlegelésére. A genetikailag módosított élőlények témaköre erre jó lehetőséget ad.

Elsőként megkértem a diákokat, hogy az interneten kutatva keressenek újságcikkeket a GMO-król, a linkeket pedig küldjék el nekem. Ezt küldhetik akár egy közös szerkesztésű Titanpad dokumentumon, vagy feldobálhatják egy Stixy oldalra a linkeket. Ha van a csoportnak digitális osztályterme (Ning vagy Live Groups), az is jó lehet erre a célra. Ezt a feladatot akár házi munkának is kiadhatjuk a jövő órára, de gépteremben is biztosíthatunk rá időt (20 perc elég hozzá).

A nagy sikerre való tekintettel a szervezők úgy döntöttek, hogy újabb próbatétel elé állítják a Találd fel magad! játék több mint negyvenezer felhasználóját. A Találd fel magad! Plusz keretén belül olyan 6 diákból és 1 tanárból álló csapatok jelentkezését várják, akik részt tudnak és szeretnének venni egy igazán embert próbáló kétfordulós versenyen, ahol próbára tehetik mind szellemi, mind pedig testi felkészültségüket. Részletek a lapozás után, bár jelentkezni nem lehe már, de szavazni bőven!

Egy óceánnal távolabb hatalmas vita folyik arról, hogy szerepeljen-e az evolúció a biológia tanításában. Komoly politikai kérdés, ami George Bush kampányában kifejezetten hangsúlyos szerepet kapott. A sokféle érv között szerepel, hogy az Intelligens Tervezettség legalább olyan komoly tudományos elmélet, mint az evolúció, ezért azt is kellene tanítani. Az utóbbi időkben hazánkban is felmerült ez a gondolat, elsősorban különféle egyházakhoz köthető személyektől.

Az [origo] hírportál úgy határozott, megpróbálja kideríteni, mi is a magyarbiológia tanárok álláspőontja ebben a kérdésben. Ehhez egy rövid kérdőívet készítettek, amit IDE KATTINTVA lehet kitölteni. Mivel szerintünk is nagyon fontos, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, mi itt a TanárBlognál is kérünk és bíztatunk minden kollégát, hogy töltse ki, hiszen csak 2-3 percet vesz igénybe. A kitöltők között egy egy éves TanárBlog előfizetést is kisorsolunk :)

Itt-ott már emlegettük a Gapminder nevű programot, amivel látványosan jeleníthetünk meg adatokat. Most egy rövid videóban bemutatjuk, hogyan is lehet használni, és ötleteket adunk a tanórai felhasználáshoz is. Korábbi cikkeinkben szóltunk a Gapminder letölthető változatáról (ITT) és kiegészítéseiről (ITT).

Maga a Gapminder (ITT TALÁLHATÓ) egy adat megjelenítő eszköz. Országok statisztikai adatait látttathatjuk vele akár több évre, évszázadra visszamenően is. Külön oldala van, ahol tanároknak adnak tanácsokat a tanításban való használathoz (ITT), az itt található anyagok ugyan angolul vannak, de könnyen adaptálhatóak. Következzen hát a bemutató videó: