TanárBlog Nyári Akadémia - képek a 2. hétről
Hírek - 15 éve
Gondoltuk érdekes lehet, ha a TanárBlog olvasóival is megosztjuk a TanárBlog Nyári Akadémia második hetének a képes összefoglalóját. Talán módszetanilag a legfontosabb hozadéka a hétnek az volt, hogy milyen érdekes (és fontos) a tanári munka hétköznapjait és esetleges nehézségeit is megélni, megtapasztalni. Az egyetemről frissen kikerülők gyakran csalódnak nagyot, amikor az iskolába kerülnek, hiszen ott jönnek rá, hogy nem fog minden gyerek minden órán az asztalon állni könnyes szemmel a meghatottságtól. És a legfontosabb: mindez nem jelenti azt, hogy rossz munkát végez a tanár, és azt pedig végképp nem, hogy nem szeretik a gyerekek az órákat. Csak nem mindig tudják, akarják, vagy érzik fontosnak úgy kimutatni, ahogy azt a tanár szeretné.
Izgalmas dokumentumfilm Papp Bojána filmje, címe A tévé és én. Főszereplője egy igazi tévéfüggő, alexa, aki igazi imádattal csüng a tévés sztárokon. Az ő életét követi végig a film. Hossza 37 perc, pont kitölt egy tanórát, utána még egy rövidebb beszélgetésre is lehetőség van a tévé szerepéről, a celebvilágról.
A PechaFlickr (
Érdekes történet az iSchool kezdeményezésé (
Mi a jövő útja? Vajon lehet-e felszerelni egy számítógépes termet úgy, hogy sokkal kevesebb áramot fogyasszon? Az egyik lehetséges megoldás - ahogy erről már írtunk - a Fujitsu által fejlesztett osztálytermi rendszer, ahol egyetlen számítógép szolgál ki akár 30 állomást. Kevésbé van meleg, teljesen csendes, és feleannyit fogyaszt. Emellett, ha együtt használjuk a Microsoft multi-point szerver rendszerrel, akkor még sok mindenre használhatjuk az órán. Hogy mi mindent tud ez a rendszer, azt a lapozás után egy videó segítségével bemutatjuk. Persze megint a TanárBlog Nyári Akadémián készült a felvétel!
Egy táborban mindig nehéz az elválás. Ezt régen címek cseréjével próbáltuk enyhíteni, tudván tudva, hogy valószínűleg soha nem találkozunk már. Hogyan is futhatnánk össze, ha ő Nyíregyházán, és pedig Kaposváron ... . Ma egy ilyen élmény webkettes változatának voltam szem- és fültanúja. Hárman ültünk (felnőttek) fáradtan egy asztalnál, mikoris odajött egy tízévesforma kislány, egy papírt lobogtatva, és ezt mondta: Sziasztok, figyelj, leírnátok ide a Facebook-otokat, meg az email címeteket? Kicsit értetlenül néztünk, hiszen az email cím még csak-csak, de hogy a Facebook-unk? Mivel látszott, hogy nem értjük, kedvesen magyarázni kezdte a kislány: Tudod, amit beírok a Facebook-on, hogy be tudjalak jelölni. A mellettem ülő (sokat látott) felnőtt táborvezető erre visszakérdezett: Azaz a NEVEMET? Mire a kislány: Persze (az arcán ez látszott: mit nem lehet ezen érteni?). Itt tartunk feleim: az ember neve = Facebook. Miután hitetlenkedve megadtuk a kért adatokat, a kislány búcsúzóul hozzátette: De aztán visszajelöljetek ám ... már ha tudjátok, hol kell bekapcsolni a számítógépet. Kuncogás, kislány el. Én meg azt gondoltam: ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!
Nagy szavak - mégis, ha lehet, miért is ne segítenénk a diákoknak, hogy a mindennapi életben megpróbáljanak figyelni arra, hogy - ha lehet - környezettudatosan éljenek. Persze lehet videókkal illusztrálni azt, hogy a bálnákkal éppen mi történik (amíg még vannak bálnák), ugyanakkor hasznos lehet a diákok mindennapi életéhez közelebb eső apróságokra is gondolni. A minap szerencsém volt egy IKT-s angolórát látni, ahol a We are what we do (




