Fiam, az internetes zaklató, avagy egy bennszülött bevándorlása
Vezércikk - 13 éve
Fiam 12 éves, amióta kattintani tud, a számítógép körül él, bár korlátozva van, hogy naponta mennyi időt tölthet képernyő előtt. Az utóbbi időben (apukája nagyobb örömére) rájött arra, hogy a számítógép nem csak játékra jó, sorra fedezi fel a grafikai, filmvágó szoftvereket, a wikipediát és (bár ezt apukája némi aggodalommal figyeli) a közösségi oldalakat is. Indult az egész a YouTube-bal, szeretett volna maga is feltenni filmeket, olyanokat, amiket ő készített, ezek után pedig azt szerette volna, ha a barátai, minél szélesebb kör is látja, amit készített. Végül a Google+ mellett döntöttünk, hogy oda regisztrálhat, a rivális Facebook átláthatatlanabbnak, nehezebben kontrollálhatónak tűnt. Osztálytársaival el is kezdetek (nem túl heves) közösségi életet élni ezen az oldalon.
A minap viszont boldogan mutatta, hogy milyen vicceset készített a Paint programmal: egy (általa nem túl kedvelt) osztálytársáról készült fényképet, amin a fiú öt évesen a kádban volt látható díszített ki egy nyíllal és felirattal (pucér fenék). Az így továbbfejlesztett képet azután megosztotta barátaival a Google +-on.
Hosszas beszélgetés következett, aminek az elején fiam nem is értette, hogy mi ezzel a baj. Kiderült, hogy az eredeti képet az osztálytárs anyukája osztotta meg a Facebookon és onnan mentette le egy másik osztálytárs, aki mindkét oldalon jelen van. Az első reakciója az volt, hogy ő csak trollkodott. Amikor persze rákérdeztem, hogy tudja-e, hogy mit jelent a trollkodás, már nem tudott válaszolni. Azt viszonylag hamar sikerült megértetni vele, hogy nem teszünk olyat mással, amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek, és bizony egy ilyen kép róla számára is nagyon sértő lehet. Ami azonban egy sokkal hosszabb beszélgetést igényelt, az volt, hogy mennyiben lesz más ez a trollkodás attól, hogy a weben követi el.
Amikor valamilyen érdekes alkalmazás születik, gyakran panaszkodunk, hogy nekünk, magyaroknak nem elérhető, mivel magyarul nem tanítják meg. Nos, a Bab.la nevű szótár (
„A tanév itt kezdődik” címmel 2013. augusztus 22-23. Országos Szakmai Tanévnyitó a SYMA Csarnokban! Elsőként itt mutatjuk be az ÚJ Okos Doboz digitális teszt és feladatgyűjteményt.
Nagyon örülünk, ha lehetőségünk nyílik személyesen is találkozni azokkal, akik olvasnak minket, netán írnak nekünk. Így hát számunkra már bizonyosan jó hír, hogy az Országos Szakmai Tanévnyitó kiállításon ott leszünk (részletek
Egy kollégával beszélgettem a minap, aki elmondta, hogy az ő iskolájukban a diákoknak a nap elején, belépéskor le kell adniuk a mobiltelefonjukat és csak akkor kapják vissza, amikor elhagyják az iskolát. Szerinte is ostoba ez a szabályozás és pozitív példaként említette a saját gyereke iskoláját, ahol elmondják a diákoknak, hogy mire és hogyan használhatják a telefonjukat. Itt csak azt kérik tőlük, hogy legyen lehalkítva a mobil és az órán ne foglalkozzanak vele. Sőt olyan tanár is van, aki azt mondja, ha annyira fontos a hívás, akkor vegye fel a diák, menjen ki és intézze el.
Közeledik az új tanév, és ilyenkor lassan az eddig leginkább lángosok emésztésére kondicionált agyunk elkezd töprengeni azon, vajon mit is csinálunk majd az első héten. Ebben ad jelentős segítséget a TanárBlog most már viszonylag rendszeres szerzője, Tóth Éva, aki rengeteg hasznosítható ötletet gyűjtött csokorba angoltanárok számára, és volt olyan kedves, hogy ezt meg is osztotta velünk. A lapozás után található Éva gyűjteménye, valamint képek arról, hogy ezek a feladatok hogyan is néztek ki a gyakorlatban. Kellemes böngészést.
Utazásokról készült képek versenyét hirdette a National Geographic. A rossz hír az, hogy a nevezés lezárult, és már győztesek is nyilvánosak. A jó hír viszont az, hogy mint a 15628 nevezett kép elérhető és felhasználható - rendszerezve, kategorizálva. Helyeket, embereket, érzéseket lehet a hatalmas anyag segítségével remekül illusztrálni. Természetesen nem kell az összes képet végignézni (
Érdekes problémával szembesültem nemrég: vajon kell-e (lehet-e) szabályozni a Facebook használatát általában egy iskola házirendjében? És ha igen, akkor mit tartalmazhat ez a szabályozás? Most, hogy sok iskolában újra kell fogalmaznunk a helyi tanterveket (és esetleg a házirendet is), a kérdés különösen aktuális. A probléma érdekes kérdéseket vet fel, amelyek elég messze vezetnek. A közösségi oldalakon vajon a magánéletünk, vagy a nyilvános életünk részeként vagyunk jelen? És mi köze mindennek az iskolához? Vagy így is fogalmazhatnék: mi köze mindehhez az iskolának? Figyelem, hangulatkeltő gondolatmenet következik!
Nagyon izgalmas, némileg hátborzongató, mégis tanulságos blogot ajánlunk ma (sajnos angolul érhető el, magyarul nem, ami a blog tematikájának ismeretében nem is nagy baj). A Last words in the chamber nevű (




