A 21. századi tanulás, amiről részletesen ITT ÍRTUNK egyik fontos része a valós életből vett problémák megoldása. Nem elég, ha megoldandó feladatok elé állítjuk a diákokat, az az igazán jó, ha ezek a feladatok valódi, létező helyzetekről és problémákról szólnak. Ez elsősorban azért fontos, hogy a diák számára a tudás ne olyasmi legyen, amit csak az iskolában kell, sőt lehet használni, hanem valami olyan dolog, ami a mindennapi életben is hasznos. Gyermekkorom matematika példái Nekeresden és Kukutyinban játszódtak, a benne szereplő fizetőeszköz pedig a kizárólag a fitying és a fabatka volt. Nem véletlen, hogy mennyire meglepődtem, amikor először találkoztam olyan fizikapéldával, aminek nem lett egész szám a végeredménye, biztos voltam benne, hogy én rontottam el valamit.

Ha azonban valós adatokkal akarunk dolgozni akkor érdemes felkeresni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság oldalát, ugyanis egészen hihetetlen adathalmazt tettek elérhetővé és jól kereshetővé (IDE KATTINTVA). Az Egységes hírközlés-, média- és mozgókép-statisztikai adatbázis egészen hihetetlen mennyiségű valós adatot tartalmaz, ráadásul olyanokat, amik akár még érdekelhetik is a diákokat. Hogyan változott a bűnügyi hírek aránya a hírműsorokban? Mekkora a különbség a tévézéssel töltött időben az egyes régiók között? Hogyan változott a reklámokkal kapcsolatos panaszok száma? Ha statisztikákat, függvényábrázolást akarunk tanítani, itt van hozzá bőven alapanyag. Természetesen nem csak a matematika lehet hasznos ez az adatbázis, hanem média órán és informatikán is.

Terjed a weben egy videó arról, hogy miként lehet kifűteni a lakást pár teamécsessel. Természetesen a dolog nem működik, de jó feladat lehet, hogy a diákjaink választ adjanak arra, miért nem. Vagy akár végezzenek kísérleteket, hogy tényleg így van-e. Íme a videó:

{youtube}nzKbFzUEWkA{/youtube}

A hvg.hu oldalán pedig (IDE KATTINTVA) pontos levezetést is találunk, hogy miért nem igaz.

Sokan és sokszor próbálták a nyelvoktatást (vagy még inkább a nyelvtanulást) automatizálni és online platformra terelni. Ennek a trendnek az egyik legismertebb (és talán legnépszerűbb) képviselője a Duolingo (ITT TALÁLHATÓ), ahol már több nyelven lehet más nyelveket is tanulni. A rendszerben elmerülve sok érdekes és hasznos apróságot találunk (pl. mikrofonnal felvehetjük a saját hangunkat, hogy a kiejtést gyakoroljuk), ugyanakkor nyelvtanárként komoly hiányérzetem is van, hiszen leginkább fordításokkal operál az oldal, illetve olyan drillekkel (magolós feladatokkal), amelyek nem képezik a modern nyelvtanítás kurrens irányvonalát. Szóval egy izgalmas, érdekes, ám zárt rendszerről beszélünk, amely technikailag előre viszi a nyelvoktatást, de saját rendszerének jellegéből fakadóan, módszertanilag talán pont az ellenkező irányban hat.

Napjainkban már megszokott, hogy egy-két valami olyan technikai újítás költözik be a mindennapjainkba, amit korábban csak a sci-fikben láthattunk. Talán a legfrissebb ilyen a 3D nyomtatás, a technika, amivel műanyagból könnyedén elkészíthető bármilyen a számítógépen megtervezett forma. Még csak most próbáljuk kitalálni, hogy mindez például az oktatásban mire lenne használható...

A Leopoly nevű alkalmazással (IDE KATTINTVA) ilyen 3D modelelket készíthetünk el a számítógépünkön. A kezelőfelület nagyon intuitív, tulajdonképpen olyan, mintha egy virtuális gyurmát formázgatnánk. Ezen az oldalon is lehetőség van arra, hogy az elkészült formát megrendeljük 3D nyomtatva, de a most meghirdetett Iskolák versenyében a győztes egy saját 3D sarkot nyerhet munkaállomással, szoftverekkel és nyomtatóval együtt (ez összesen vagy 2 millió forintot ér). A verseny részletei IDE KATTINTVA olvashatók. Csak arra van szükség, hogy minél több diák regisztráljon, gyurmázzon virtuálisan és pontozza az elkészült műveket. Itt található egy részletes versenyfelhívás és egy osztályba kirakható plakát is. Gyurmázásra fel!

A Read Write Think oldalán találtuk az alábbi vicces alkalmazást, melynek neve Create-your-own-cube, azaz készítsd el saját kockádat (ITT TALÁLHATÓ az alkalmazás). Az ötlet elég egyszerű, ám mégis használható és szellemes, valamint szépen ötvözi az IKT-t a IKT-talan órai munkával. Egy interaktív kocka segítségével elkészíthetjük virtuálisan saját feladatkockánkat (ahol kérdéseket és válaszokat, vagy bármilyen egyéb információt helyezhetünk el), majd ha a 3D-s verzióval elégedettek vagyunk (nekünk sikerült magyar ékezeteket is a kockára varázsolni), megkapjuk a kocka 2D-s alaprajzát, amit kinyomtatva egy perc alatt összeragaszthatjuk és elkészíthetjük saját - órára bevihető - IKT nélkül használható feladat-kockánkat.

Ritka az olyan kutatás, ami nagyon egyértelműen tud rámutatni a játékok és a tanulás kapcsolatára. Miközben a játékítás, a gamification már lassan elhasznált lózung lett még mindig nem tudhatjuk teljesen biztosan, hogy valójában miben is áll ennek a módszernek az előnye. Constance Steinkeuhler, aki jelenleg az amerikai elnök játékügyi tanácsadója (komolyan) ezen akart változtatni kutatásaival. Érdemes röviden megismerkedni mindkettővel.

Mindkét tanulmány a World of Warcraft nevű online szerepjátékot használta fel, ez a játék (a WOW) a legnépszerűbb a többszáz játékos által egyszerre játszottak (az úgynevezett MMORPG-k) közül. Az első kutatásban azt vizsgálták, hogy a játék miként hat a tanulók olvasási képességeire. Olyan gyerekek kezdtek el játszani, akik több évvel le voltak maradva az olvasásban kortársaikhoz képest. Miután megismerték (és megszerették) a játékot megvizsgálták, hogy vajon jobban értenek-e egy olyan szöveget, ami a játékhoz kapcsolódik mint egy átlagos a tanulmányaik során használtat. Meglepetésre (vagy éppen nem meglepetésre) nem volt különbség a szövegértési képesség között a két helyzetben. Ezután viszont megkérték őket, hogy soroljanak fel három olyan problémát, amivel éppen küzdenek a játékban, de nem tudják megoldani. Ekkor ezekkel a problémákkal kapcsolatos szövegeket kaptak és csodák csodája, bár azok több évvel voltak a koruknak megfelelő szint felett (nehezebbek mint egy komoly újságcikk), de ezeket gond nélkül megértették. Steinkeuhler felhívja a figyelmet arra, hogy az összetettebb játékok lényege a problémamegoldás és a játékosok nagyon sokat írnak és olvasnak (wikiken, fórumokon), hogy képes legyenek az eléjük tárt problémákat megoldani. Véleménye szerint az ilyen játékok segíthetnek megtanulni tanulni, ami a legfontosabb iskolai képesség.

Érdemes havonta visszanézni az Open Culture oldalára (ITT TALÁLHATÓ), hiszen mindig valami érdekességbe boltik az ember. Most egy érdekes film kapcsán látogattam meg az oldalt, amely IDE KATTINTVA nézhető meg, és még a tűzvész előtti, 17. századi Londont járhatjuk be egy izgalmas animáción. Nem kell hozzá angolul tudni és valóban elég látványos. Természetesen ez csak egy csepp a kultúra tengerében, hiszen most már 575 filmet nézhetünk meg és tölthetünk le, vagy éppen szemezgethetünk a leghasznosabb YouTube csatornák között. Most már egészen megdöbbentő az ingyenesen elérhető tananyagok, alkalmazások mennyisége, az Open Culture abban is segít, hogy menetet vágjunk az információ dzsungelének vasába.

Az érzékelés olyan témakör, amivel minden diákot meg lehet fogni, ami mindenkit érdekel. Akár a látásról, akár a hallásról van szó, az hogy mit és miként érzékelünk, mennyi köze van az érzeteinknek az objektív valósághoz mindenkit érdekel. Az illúziók mindenkit csodálattal töltenek el, mindenki szereti átélni az érzést, hogy milyen könnyen lehet őt becsapni. ha éppen ennél a tananyagrésznél járunk, érdemes némi időt rászánni arra, hogy mindezt be is mutassuk.

Az internet tele van érzékcsalódás gyűjteményekkel, a most bemutatott oldal azonban kiemelkedik bizonyos szempontból ezek közül. Nem azért mert annyira szép lenne (elég csúnyácska, Java alkalmazásokkal van tele), hanem azért mert itt az illúziókon kívül kísérleteket is találunk. Ehhez elég ellátogatnunk a Hanover College Experiencing Sensation and Perception című oldalára (IDE KATTINTVA). Itt találunk interaktív illusztrációkat és kísérleteket (experiments) is, ez utóbbiak azok, amiket máshol nem nagyon találhatunk meg.

A TanárBlog új szolgáltatással bővül, mától ugyanis rendszeresen jelentkezünk az APP HÍRADÓ nevű rovatunkkal, ahol - nem meglepő módon - oktatásban (vagy csak úgy egyébként) hasznos app-okat mutatunk be különböző platformokra. Az első ilyen egy Windows 8-ra készült kis játék, ami nagy mozgásigényű gyerekeknek (és felnőtteknek) kínál szórakozást és nyújt megoldást arra is egyben, hogy a gyerekeink ne egymást püföljék. A Ballstrike nevű játék (INNEN TÖLTHETŐ LE) nagyon egyszerű: a videókamera érzékeli a helyzetünket, majd különböző színű labdák jelennek meg a képernyőn. A dolgunk az, hogy ezeket kipukkasszuk. Hatalmas élmény, hogy a mozgásunkat érzékeli a program, így gyakorlatilag a Kinect élményét kapjuk. Természetesen a leghatékonyabb úgy, ha a program által javasolt távolságot megtartjuk a géptől, így biztosan sokat mozgunk. A játék teljesen frenetikus hatással van gyerekekre, akár 30 percig is ugrálnak előtte rendületlenül, majd összeesnek a fáradtságtól.

Az alábbi óravázlat biológia órára készült, de nagyon könnyen adaptálható nagyon sok más tárgyra is. A lényege, hogy a diákok egy témakörben képeket gyűjtenek majd azt elhelyezik egy nagy bejérható, bebarangolható, zoomolható képre. Az alkalmazás, amit ehhez használtunk a Deep Zoom volt, ami letölthető a Partners in Learning oldalról (IDE KATTINTVA), vagy éppen INNEN.

Biológia faktosokkal tanultuk az emlősöket. Elsőként is megosztottam velük egy Skydrive mappában a Wikipediáról származó és itt is mellékelt képet, ami az emlősök legújabb molekuláris törzsfáját ábrázolja. A törzsfán az egyes családok vannak feltüntetve. Ezután a diákok megkaptak személyre szabva pár családot és az volt a feladatuk, hogy keressenek képet, amin annak a családnak egy jellemző tagja látható. A megtalált képet a család nevével ellátva kellett feltölteniük a Skydrive mappába.