A digitális lábnyomaink ott maradnak mindenfelé szerteszét az interneten, amerre csak járunk. Ha csak abba belegondolunk, hogy egy átlagos londoni polgár naponta 300 különböző filmen jelenik meg (és mintha már Magyarországon is 100+ adatot olvastam volna), joggal merülhet fel a kérdés, hogy a magánélet határai hol húzódnak majd. Most már nem az információ megszerzése az igazi kérdés, hanem a rendszerezése az adatoknak. Legyen minél könnyebb pillanatok alatt lenyomozni valakit. Ebben segít a Pipl.com ( IDE KATTINTVA látogatható meg), amely szelektíven ad adatokat rólunk, sokkal célzottabban szűr mint a Bing vagy a Google.

Sok van, mi csodálatos, de semmi sem csodálatosabb az embernél! A biológiatanár feladata részben az, hogy ezt az érzést felkeltse a diákjaiban. Ebben segíthetnek Lennart Nilsson fényképei és videói. A svéd kutató évtizedek óta készít fényképeket a méhen belüli fejlődésről, emberi szövetekről, sejtekről, igazán lenyűgöző minőségben. A fényképek gyűjteménye IDE KATTINTVA érhető el, a videók pedig ITT TALÁLHATÓK.

Egy egészen egyszerűen használható, mégis zseniális alkalmazásra akadtam, a neve Videonot.es (és IDE KATTINTVA látogatható meg). Az ötlet nem új: az oldalon videókhoz illeszthetünk jegyzeteket. Nem kell mást tennünk, mint a videó linkjét megadni, majd a kívánt helyen elhelyezni a kommentárt. Ezt azután elmenthetjük, megoszthatjuk, sőt összekötjük automatikusan a Google Drive tárhelyével, így a videók ott is elérhetővé válnak. Elhelyezhetünk a jegyezetek között pillanatképet a videóból (ehhez le kell tölteni egy kis kiegészítőt) és bármikor elérhetővé válik a kijegyzetelt videó. Természetesen megosztható, elmenthető, később bármikor alakítható.

Szerencsére egyre több és több olyan gyűjtemény van, ahonnan teljesen jogdíjmentes képeket szerezhetünk, a remek pixabay és a Wikimedia Commons mellé most egy újabb érkezett, az Internet Archive könyvillusztráció gyűjteménye (IDE KATTINTVA).

Hogyan készül az innováció? Miből jön létre valami új? Nos, sokszor komoly pénzekből, állami támogatással, vagy hatalmas multik fejlesztéseként. Néha pedig néhány elkötelezett, megszállott munkájával, akik egy általuk felfedezett, megélt problémára keresnek választ. A napokban elindult Mid-van? nevű oldal - amely ITT TALÁLHATÓ - az utóbbi kategóriába tartozik, egy lelkes fiatal tanár munkáját, kitartását dicséri. A probléma az volt, hogy számára, aki magyar (mint idegen) nyelvet tanít, nincsenek meg azok a portálok, weboldalak, amelyek segíthetnék a hétköznapokban, illetve az általa elkészített tananyagokat szerette volna valahol megosztani. Szívós kitartással létrehozta hát a Mid-van?-t, amit most nagy szeretettel ajánlunk mindenkinek, aki magyart, mint idegen nyelvet tanít. Arra is biztatnánk az oldalra látogatókat, hogy ne csak le- hanem fel is töltsenek egy-egy anyagot.

Erdei iskolában voltam a diákjaimmal a múlt héten. A nagyobbaknál (9-10. évfolyam) ezeket az ötnapos táborokat kreditrendszerben tartjuk, azaz a diákok sokféle, többnyire párhuzamosan futó program közül választhatnak, ezekkel gyűjtenek kreditpontokat és a végén ebből adódik az érdemjegyük. Az egyik ilyen választható program a hajnali előadás, amit valóban hajnalban még a reggeli előtt tartunk. Az egyik idei téma a madárvonulás volt. Arra gondoltam, mennyire jó lenne, ha nem csak diákat vetítenék ki, hanem ott helyben tudnám berajzolni például az egyes fajok vonulási útvonalait. Igen ám, de nem volt velünk semmilyen tábla (még hagyományos sem, nemhogy interaktív), csak vetítővászon és projektor. Ekkor jöttem rá, hogy a OneNote a segítségemre lehet.

Ott vannak a prezentációk mindenfelé az életünkben, jogos, hogy állandóan megúluljunk e tekintetben. A Powerpoint ugye unalmas, más kell helyette. Aztán néha sikerül egy-egy ötletet valóban értelmezhetően megvalósítani (pl. Prezi), helyenként meg jönnek az erősen lebutított, esztétikus ám valójában alig - vagy csak nehézkesen - használható verziók. A Haiku Deck (amely IDE KATTINTVA található) szintén ilyen. Sok háttér, szép színek, írhatunk bele magvas (rövid) gondolatokat, illetve max 3 szavas címkéket esztétikus grafikonokhoz. Arra gondoltam, hogy ez izgalmas lehet kicsiknél, ahol két lépésből esztétikus, ám még viszonylag kevés tartalommal megpakolt prezentációkat lehet készíteni.

Kezdetben volt a remek Phun nevű program, ami (akárcsak a szintén kiváló Geogebra) egyetemi szakdolgozatként született. Egy két dimenziós szimulátorról van szó, amiben tárgyakat rajzolhatunk, rugókat, láncokat, fogaskereket rakhatunk hozzájuk és megnézhetjük, hogyan is működik ez az egész. A nagy sikerű programot azután szerzője továbbfejlesztette szerzője, így jött létre az Algodoo, ami IDE KATTINTVA tölthető le.

A Lit4life oldalán a Microsoft hathatós támogatásával indult el a Matuto nevű alkalmazás, amely ITT TALÁLHATÓ. A lényege egyszerű: saját hangoskönyvet tudunk készíteni, amelyet rövid szövegekkel, képekkel látunk el, majd app-ként publikáljuk. Az elkészítése rendkívül egyszerű, hiszen csupán ki kell választanunk egy template-et (azaz sablont), beírni a szöveget és kiválasztani a képeket a gépünkről, majd mindezt hangalámondással kiegészíteni. Az elkészült tananyagot pedig egyetlen kattintással publikálhajuk, majd egy újabb mozdulattal megoszthatjuk. Mi lehet ennél egyszerűbb? Ráadásul az oldalon tényleg nagyon világosan elmagyarázzák, hogy mit és hogyan kell csinálnunk. Kifejezetten izgalmasnak tűnik, annyira egyszerűen használható és annyira esztétikus a végtermék.

Filmet csinálni mindenki szeret, hát még saját rajzfilmet! Az ABCya! oldalon egy olyan alkalmazást találunk, amit kifejezetten kisebbeknek találtak ki (IDE KATTINTVA). Nagyok a gombok, látványosak a színek és sok előre elkészített kedves rajzot, hátteret is használhatunk. Összesen száz kockából állhat a képünk, de ez elég is sok mindenre. Az egyetlen hibája, hogy a feliratok készítésénél nem ismeri fel a magyar karaktereket, de ez például az ovisok számára nem jelent gondot. Az elkészült filmet gif állományban tölthetjük le, így könnyen beilleszthetjük egy weboldalba vagy az osztály blogjára is.