Sokat beszéltünk, írtunk már itt az ún. 21. századi képességekről, vagyis arról, hogy (egyes kutatások szerint) mit és hogyan is kellene tanítani az iskolában, hogy minél felkészültebben léphessenek tovább a diákok. Itt szó van együttműködésről, az IKT értelmes használatáról, döntéshozásról, valamint arról, hogy valódi helyzetekben, valódi adatokkal tudjanak a diákok dolgozni, nem preparált, 'iskolás' környezetben. És mindezért szeretném MINDEN angol szakos kollégámnak ajánlani a Karinthy Frigyes Gimnázium által idén már másodszor megrendezett DEBUT névre angol nyelvű országos vitaversenyt. Mindkét évben indultunk csapatokkal, és mindkét alkalommal nagy élmény volt a gyerekeknek. Részletek a lapozás után, a DEBUT honlapja ITT TALÁLHATÓ - bár verseny legközelebb csak 2012-ben lesz :( - érdemes lapozgatni.

Nemrég írtunk arról, hogy a Delicious linkmegosztó oldalon milyen érdekes projektet lehet csinálni (ITT A CIKK). Nos, most, hogy két kör Delicious projekt lefutott, gondoltam, érdekes lehet röviden összefoglalni, hogy mennyire jött be a dolog, illetve mire érdemes figyelni annak, aki ilyenre vetemedne a későbbiekben. A lapozás után tapasztalatok, érdekességek, tanácsok, módszertan!

Nagyon sok módja van annak, hogy dokumentumokat, képeket osszunk meg, feltölthetjük valahová, aztán átadhatjuk a linket, elküldhetjük e-mailben vagy akár publikussá is tehetjük. Új módszert fejléesztett ki a TagMyDoc szolgáltatás (IDE KATTINTVA). ha regisztrálunk az oldalon, akkor ide is feltölthetjük a képeinket, dokuemntumainkat (1 gigabyte tárhelyet kapunk) majd ennek a linkjét megoszthatjuk másokkal. Ez idáig még nem lenne nagy durranás, amiben ez az alkalmazás újat hoz, az a QR-kódok elhelyezése a dokumentumokon.

A QR-kódot már emlegettük itt a TanárBlogon, ezek azok a fekete-fehér kockákból álló képek, amik egyre gyakrabban tűnnek fel plakátokon, újságokban. A QR tartalmazhat valamilyen webcímet vagy szöveget, esetleg földrajzi koordinátát. A QR-kódok egyik iskolai felhasználását mutattuk be EBBEN A CIKKBEN. Az ilyen kódok leolvasásához okostelefonra van szükség, vagy egy laptop-webkamera kombinációra. A TagMyDoc nem tesz mást, mint a feltöltött dokumentumon elhelyez egy QR-kódot, ami az online változatra mutat. Ezt az egyszerű ötletet nagyon sokféleképpen használhatjuk fel.

A modern pedagógiában egyre többen hangoztatják, hogy fontos lenne a valós életből vett problémákat tanítani, az is slágertéma, hogy mennyire mesterséges a tudás tantárgyakra osztása, hiszen az életben azok a dolgok, amikkel foglalkoznunk kell a legritkább esetben szűkülnek csak le egy akadémiai diszciplínára. A korábban emlegetett 21. századi tanulási képességek (ITT OLVASHAT RÓLUK) is komoly hangsúlyt helyeznek erre. Nem könnyű azonban olyan ötleteket, feladatokat találni, amik megfelelnek ezeknek az elvárásoknak.

Ezért is volt nagy öröm, amikor az amúgy is nagyszerű nrich maths oldalon ráakadtam a virtuális vérkép programra (IDE KATTINTVA). Semmi bonyolult dologról nincs szó, látunk egy mikroszkópos lemezt, rajta a sejtekkel és meg kell számolnunk mennyit látunk, majd a minta dimenzióinak ismeretében ki kell számolnunk az egységnyi térfogatra és a teljes mintára eső sejtszámot. Számításainkat ellenőrizhetjük is. Legfeljebb tíz perc az egész, de van benne matematika (térfogat számítás) és biológia egyaránt, ráadásul a probléma valóban olyan, ami a mindennapi életben is előfordul.

A Storify nevű oldal segítségével (IDE KATTINTVA található) azt tehetjük, amit az oldal neve ígér - történetekké fűzhetünk össze sok mindent. Ráadásul nagyon egyszerűen, ami hatalmas előny. Nézzük hogyan működik: először is regisztrálnunk kell (de nem rögtön az elején, azaz elkészíthetünk egy történetet, és csak a végén kell regisztrálnunk - ez azért is fontos, mert nem kell a regisztrációval időt töltenünk óra az elején). Ezután adhatunk egy-egy témakört (pl. Queen Elizabeth), és ehhez kereshetünk a különböző oldalakon (pl. Facebook állapot frissítések erről, de Twitter, Google, vagy YouTube keresést is futtathatunk.

A Lillafüreden tartott PIL Fórum vacsoráján játszahattunk a Nemzeti Tankönyvkiadó ingyenes Facebook app-jával, a Járd újra, Samu! című kvízjátékkal (ITT TALÁLHATÓ). Az estének több tanulsága is volt számomra; először is kérdés, hogy mennyire innovatív, izgalmas megoldás egy feleletválasztós tesztmotor. Valószínűleg 2011-ben nem kifejezetten az. Gondolkoztam aztán azon is, hogy érdemes-e 150 tanárt egy légtérben ráengedni egy ilyen játékra - a válasz: nem biztos. Végül pedig régmúlt PhD óráimat idéztem fel, ahol a tesztírás csínját-bínját tanultuk, és itt is bebizonyosodott; ennek is megvannak a maga szabályai, és látszik, ha kihagyunk lépéseket. Az ötlet egyébként annyi, hogy kvízkérdések segítségével újra kijárhatjuk az általános iskolát. Vajon sikerülne-e? További gondolatok és langyos fanyalgás a lapozás után!

Egyre jobban tetszik a megújult Delicious. A nyitóoldalon most már nem csupán érdekes oldalak linkjei találhatóak, hanem ún. stack-ek (azaz kis csomagok), amelyekben több link van összefűzve. Ennek az az eredménye, hogy bizonyos témákhoz csokorba gyűjtött linkeket találunk. Nemrég volt szó itt, a TanárBlogon az ábécé projektről (ITT TALÁLHATÓ a leírása), most viszont egy érdekes II. világháborús anyagot találtam (EZT ITT). Azért tetszik különösen, mert több típusú anyag van egy helyen, azaz pl. nem csupán képek, hanem videókat, világháborús hangfelvételeket, vagy éppen interaktív idővonalat is találhatunk. Érdemes hát nem csupán ismeretszerzés, hanem órai készülés közben is szemezgetni a Delicious kínálatából.

Népszerű mostanában a 7 milliárdos határt várni - már ami a népességet illeti. A Guardian is így gondolta, azonban nem elégedett meg a gondolattal, hanem egy nagyon egyszerű, világos, informatív interaktív 'Föld népessége' alkalmazást készített (amely ITT TALÁLHATÓ). Tudunk az időben zoom-olni, a fontosabb eseményekről képeket, hanganyagot, sőt videót is találhatunk. Érdekes lehet órán, akár csak 5 percre bevinni, vagy egy rövid feladatlappal megtoldani. Sajnos :) most szünet van, de novemberben biztosan beviszem egy órára. Az ötletet köszönjük Murányi Natáliának!

Mielőtt bármilyen alkalmazással dolgoznék az órán, igyekszem nagyon átgondolni, hogy vajon valóban értelmes-e az IKT használata, azaz többet kapok-e az IKT-tól, mintha csak a tábla-kréta kombóval dolgoznék. Most a feladat az volt, hogy könyvajánlókat készítsenek egymásnak a diákok (középfok körül tudnak angolul, de bármilyen nyelven lehet csinálni). Ezt csináltuk: párban dolgoztak gép előtt (pontosabban azzal a Fujitsu rendszerrel, illetve a Microsoft multi-point szerverével, amelyről részletesebben ITT TALÁLHATÓ leírás), és mindenkinek 2-3 olyan könyvről kellett egy-egy linket keresni, amelyet olvasott és tetszett neki. Ezeket a Wallwisher nevű közösségi post-it oldalon megosztották egymással. A következő lépés az volt, hogy a megosztott könyvek közül kellett mindenkinek (egyedül) hármat választania, amit szívesen elolvasna. Végül felálltak a gép mellől, körbejártak a teremben és elmesélték egymásnak, hogy melyik könyveket válaztották (természetesen nagy öröm volt, ha kiderült, hogy valaki éppen azt választotta, amelyiket a beszélgetőtársa ajánlott. A Wallwisher fal elkészítése 1 perc volt, a gyerekeknek csak annyit kellett elmondani, hogy a 'falra' dubla kattintással lehet írni. IDE KATTINTVA pedig bele lehet nézni abba, hogy mi minden gyűlt össze 10 perc alatt. A Wallwisher használatáról ITT ÍRTUNK.

Sokan, sokszor kérdezték tőlem már konferenciákon, továbbképzéseken, hogy vajon a 'mai diákság' megérett-e arra, hogy IKT eszközöket használjon. No nem a magánéletben, hanem iskolai projektekhez. Azaz elvárható-e egy gyerektől, hogy pl. videót készítsen. Azt gondoltam, hogy most már talán igen, ezért egy másnapra szóló házi feladatot nem a szokásos módon adtam fel. A téma 'életem legrosszabb hétvégéje' volt, erről kellett volna (a tankönyv szerint) írniuk valamit. Én azt kértem, hogy ne írásban, hanem videón adják be. Egy gyerek kivételével (ő beadhatta írásban) mindenki leadta a házit, mgpedig a következő módokon: a) felvette a telefonján és megmutatta, b) felvette telefonnal és elküldte e-mailben, c) felvette webkamerával és elküldte e-mailben, d) online videó mail alkalmazást használt (pl. EYEJOT). Amellett, hogy elkészültek a művek, a gyerekek jól is érezték magukat, arról nem is beszélve, hogy sokkal több energiát fektettek a feladatba - sokan így is leírták a szöveget, nehogy belesüljenek. Van aki egy egészen profi mini-videóval állt elő - ha megengedi, felteszem majd valahová, hogy meg lehessen nézni - nagyon vicces. Összefoglalva: érdemes néha kimerészkedni a tábla-kréta-füzet háromszögből, és ráengedni a gyerekeket egy-egy feladatra. Ők majd megoldják.