Annyit mondogatjuk, hogy az IKT eszközök milyen nagy lehetőségeket adnak az újfajta tanulási módok alkalmazására, hogy lassan már magunk is elhisszük! Tény, hogy minden korábbinál könnyebbé vált akár a filmkészítés vagy éppen a hangfelvétel készítése és megvágása is. ezek pedig nagyon jól jöhetnek, ha történelem tanítást akarjuk egy kicsit felfrissíteni. Az utóbbi évtizedekben a történelem tudományában a politika történet és az eseménykronológia mellett és helyett egyre nagyobb szerepet kapott az életmódtörténet, a kis emberek életére koncentráló mikrotörténelem. Ennek egyik érdekes eszköze a szemtanúk interjúin alapuló oral history módszer. Hazánkban is folyik több ilyen projekt, van amelyik az '56-os eseményekkel, van amelyik a holocausttal kapcsolatban.

Eyg kamera, de akár egy jobb mobiltelefon segítségével diákjaink is könnyen készíthetnek ilyen projekteket. Lehet ez pusztán a szülők kikérdezése az úttörő élményeikről, vagy akár valami bonyolultabb, nagyobb elmélyülést igénylő feladat is. Jó példa erre, amit Heinl Péter és tanítványai végeztek el Magyarmecskén, ahol egy elhurcolt zsidó lány sorsát tárták fel ezzel a módszerrel. (A projektről az MTV is tudósítást készített: IDE KATTINTVA). Akit azonban kicsit részletesebben érdekel, hogy miként használható ez a módszer a tanításban, az lapozza fel a Forrás folyóirat 2011/07-08 számát és olvassa el Sági Norberta és Rigó Róbert írását erről (szerencsére a cikk IDE KATTINTVA elérhető).

Az elmúlt 2 évben egyre fontosabb szerepet játszik a TED Talks oldala az én mindennapjaimban. Azon vettem észre magam, hogy egyre szívesebben dolgozom fel a rövidebb előadásokat és használom őket az órán. Szoktam gyűjteményeket is készíteni, majd megosztani a diákjaimmal. És működik! Gondolkodtam is azon, hogy vajon a TED-esek tudják-e, hogy milyen félelmetes oktatási potenciál van az anyagaikban. Nos, mint kiderült: tudják! Sőt, nem csak odaadják a nyersanyagot, hanem eszközt is készítettek a tanároknak hogy interaktívan felhasználhassák őket. Később még foglalkozunk a TED ED oldalával részletesebben, most elég annyi, hogy készíthatünk saját feladatokat bizonyos videókhoz, átvehetjük mások kérdéseit, illetve azt is megtehetjük akár, hogy a YouTube-ra általunk feltöltött bármilyen videóhoz hasonló feladatlapokat készítünk, illetve az ezekhez kapott címeken mindezt elmentsük. Nagyon jó érzés ilyen kezdeményezésekkel találkozni, amely nem elégszik meg azzal, hogy 2-3 éves késéssel lemásol egy-egy online oktatási trendet, csak hogy elavuljon, mire elkészül!

A Be the beat oldalán (ITT TALÁLHATÓ) életmentést tanulhatunk - játékosan. Iskolák is benevezhetnek, sőt még verenezhetnek is egymással, pontokat gyűjtve az elvégzett feladatokért. A feladatok hasznosak és talán érdekesek is, például az újraélesztéshez szükséges 100 / perc ritmust gyakorlhatjuk akár zenére is, így ha szükség lenne rá, a fülünkben lesz a helyes tempó. Szintén megtanuhatjuk a hívandó telefonszámokat, valamint a legfontosabb teendőket - sorrendben. Egyszerű, koncepció is van mögötte, el lehet végezni lépésenként is - és, ha arra van kedvünk - még az iskolát is benevezhetjük.

Sokat taglaltuk már itt a TanárBlogon is a 21, századi készségeket, és megpróbálunk példákat, ha úgy tetszik 'jó gyakorlatokat' keresni, hogy megmutathasssuk mindez a gyakorlatban hogyan néz ki. Nos, azt gondolom, hogy kiváló 21. századi projekt a Diákblog (ITT TALÁLHATÓ), amit diákok készítettek, írnak, szerveznek, irányítanak és reklámoznak. Most már naponta frissül az oldal, kb. 10 rovatban összesen mintegy 30 gyerek dolgozik benne. Nem sokat, mindenki egy kicsit tesz hozzá, így a napi terhelés mellett is fenntartható a Diákblog, nem kíván senkitől napi szinten sok munkát. Mi mindent lehet ebből tanulni? Először is azt, hogy bármi, amit olvasunk érdekes lehet mások számára, és már úgy olvassuk a külföldi újságok cikket, hogy érdekes lehet egy összefoglalást írni belőlük magyar diákoknak. Szintén megtanulhatnak véleményt formálni, értelmesen leírni, érvelni. A Diákblog NEM zárt, és minden diák írását várja. És ami a legfontosabb, arról a lapozás után tudok csak beszélni :) Katt a Bővebben-re!!

Ezt az alkalmazást akkor találtam, amikor rákerestem a PIL Akadémia első webinárján ismertetett corkboard-alkalmazásra. Kíváncsi voltam miben más a Corkboard.it, ezért ITT regisztráltam. Az én éppen aktuális projektemhez ez a formátum jobban megfelelt. Itt egy főcím alá lehet gyűjteni a kitűzhető cetliket, amiken vagy képet, vagy az ott írtak első sorait látjuk a kis jegyzetlapokon, majd azokra ráklikkelve jelenik meg az egész oldal, és itt lehet megjegyzéseket írni a közzétettekhez.
Első pillantásra olyasmi, mint egy újság tartalomjegyzéke, egy virtuális faliújságon. Lehet gyakorolni a címadást és az első bekezdés figyelemfelkeltő első mondatát. Ha akarjuk, a szerző neve csak a végén derül ki, és ekkor lehet, hogy nagyobb eséllyel futják át az utolsó bekezdést, amiből a véleményüknek ki kell derülnie.   

A világ tele van érdekes programokkal, alkalmazásokkal olyanokkal, amiket remekül lehet használni a tanításban. Néha viszont úgy érzem, hogy lassan már elég abból, hogy újabbat és újabbat mutassunk be. Talán abból is elég, hogy a programok használatát mutassuk be, hova kell kattintani és milyen pontok vannak a menükben. Ha valaki már látott számítógépet a programok nagy részének használatára rájön magától. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mire és hogyan lehet használni őket a tanításban. Osztályteremben 3D-s gyerekekkel. A PIL Akadémia szakmai napján egy kicsit ennek próbáltunk utána járni.

Bemutattam pár programot, de mindegyiknél arról is elkezdtünk közösen ötletelni, hogy miként lehetne felhaználni. Gyűjtöttünk ötleteket és írtunk mini foglalkozásvázlatokat is. Az egyik ilyen program az AutoCollage volt, ez az, amivel képekből tetszetős kollázsokat lehet készíteni. Lássuk milyen ötletek gyűltek ezzel kapcsolatban:

Meglepő ereje lehet a kortársak elismerő szavainak, érdemes erre akár építeni is. Tizenöt fős csoportommal csináltam meg a következő gyakorlatot, ami a diákoknak csak fél óráját vette el, a hatása mégis évekig kitartott. Létrehoztam annyi Titanpadet (ITT ÍRTUNK RÓLA), ahány diák volt, mindenkinek egyet. Ezután papíron mindenki megkapta a többiek oldalainak linkjeit, a sajátját tehát nem. (A Titanpad persze csak az egyik lehetséges megoldás, használhattam volna Skydrive-on megosztott Word dokumentumokat vagy akár Google űrlapot is. ) A feladat annyi volt, hogy írja le az adott ember egy jó tulajdonságát, valamit amit kedvel benne, vagy olyasmit, amiért nagyra tartja. Fontos volt, hogy a sajátját tehát nem látta senki, csak a többiekéhez írhatott. A nyolcadikos diákok nagyon komolyan vették a feladatot, egyszer sem kellett senkire sem rászólni, hogy ne hülyéskedjen, hogy vegye komolyan a dolgot.

Talán nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a következő lépés: az egyes diákokról írt pozitív üzenetekből mindenkinek készítettem egy saját dokumentumot, szépen megformázva, színesben, amit aztán kartonra nyomtattam. A saját születésnapján mindenki megkapta ajándékba ezt a lapot, mindazt, amit a többiek benne sokra tartanak. Ennek már két éve, de most tudtam meg, hogy van, akinek még mindig ott függ a falán ez a lap és még most is sok erőt ad neki. Nem csak egó-masszázsbak volt jó ez a foglalkozás (bár néha az sem árt), hanem a közösséget is összébb hozta, mindenkinek el kellett azongondolkodnia, hogy mit tart sokra a többiekben, még azokban is, akiket esetleg nem ismert vagy éppen nem kedvelt és ez már magában megérte a fél órát.

Mivel a PIL Akadémia szerencsés résztvevője lehetek, így mostanság sűrűn látogatom a TanárBlog oldalát. Mint ismeretes, mentoraink, N. Gergely és P. Tibor működtetik a blogot, ennélfogva a „Kétszázak” szíves unszolást kaptak tőlük bejegyzések írására. Bár fő „telephelyünk” a PILnetwork-ön van, ám a TanárBlogon is gyakran visszaköszönünk egymásnak.  A minap, amikor kinyitottam a lapot, felkaptam fejemet egy ismerős bohóc arcát látva. Pillanatok alatt részese lettem egy kellemes időutazásnak, amelynek eredménye egy 3 perces kis videó lett.

Hogy hány tantárgyat integrálhat magába egy egyszerű szilvásgombóc projekt, látványosan mutathatja meg az a gondolattérkép, amelyet a Mindmeister alkalmazással készítünk el.  Ha valaki még ezt a programot nem fedezte volna fel, ím itt a helye. Azok a gyermekek, akik számára nehezített az ismeretelsajátítás, szinte észrevétlenül, informálisan, cselekvésbe ágyazottan kaphatják azt meg. Igen hasznos ilyenkor, hogy a gondolattérkép segítségével, szemléletesen magunk előtt lássuk azokat a tantárgyakat, amelyek tananyagát magába foglalja  adott projektünk. Kételkedő lekiismeretünk nyugszik meg ilyenkor a látvány által. S nem fogunk többé tartani attól, hogy hány "fontosnak tűnő" tanórát hagytunk kárbaveszni holmi játékos, időt pazarló projekt által.  A mi  "Szilvásgombóc" projektünk gondolattérképe ITT LÁTHATÓ. E kedves időszakban kis diákjaim talán többet tanultak, mintha mindebből a tantárgyból dupla órát tartottam volna számukra.

Ugyan csak hétfőn 12-én lesz, de azért már most is írunk róla, hogy esetlegesen fel lehessen rá készülni. Hamarosan itt az iskolához kapcsolódó népszokásunk, a Gergely-járás ideje. Ezen az ünnepen az iskolás diákok toborzót tartottak, végig járták a falut, énekeltek és a tanító számára adományokat gyűjtöttek. Minderről részletesebben ír a Néprajzi Lexikon (IDE KATTINTVA).

A hagyomány nagyon ősi gyökerekkel bír, még a 9. században rendelte el megünneplését Iv. Gergely pápa, I. Gergely pápa tiszteletére. Ha már nem is kapunk mi tanárok ilyenkor lencsét, babot és kakasokat, talán érdemes róla szót ejteni napkezdéskor, osztályfőnöki órán, honismeretből. A Bővebben után pár videót és zenét is mutatunk: