Interaktívtábla-konferencia
Internet a tanórán - 15 éve
A HUNDIDAC szakkiállítással párhuzamosan rendezték meg a VI: Interaktívtábla-konferenciát, ahová a TanárBlog is hivatalos volt. Láthattunk sok érdekességet, voltak igazán különleges dolgok is (mint pl. az egész napos flash programozó tanfolyam), voltak kiszámíthatóan érdekes előadások (ki tudná megunni Komár Zsolt lelkesedését), aztán a nap végén - már kissé fáradtan - beültünk Veszelszkiné Huszárik Ildikó A Facebook az ember tragédiája? előadásárára. Bevallom, némi előítélettel léptem a terembe, hiszen igazán átgondolt, működő Facebook-ot értelmesen (hozzáadott értéket teremtve) használó magyar projektet még nem nagyon láttam, inkább a Facebook, mint 'trendi' eszköz játszik szerepet - valamiben. És akkor a teremben megtörtént a csoda! A tanárnő egy nagyon jól átgondolt, a Facebook-ot hasznosan forgató, kreatív, az értékelst kiválóan megoldó, és a diákokat is sikeresen megmozgató projekt segítségével tanította Madách művét. Az erről szóló bejegyzés ITT TALÁLHATÓ, de az OFI oldalán a projekt részletes leírása is elérhető (PDF formátumban), mégpedig IDE KATTINTVA.
A Lunch-o-matic (
Korábban is említettük már a QR-kódokat itt a TanárBlogon, ezekben a kétdimenziós vonalkódokban nagyon sokféle információt elrejthetünk, szöveget, webcímet vagy egy kép elérését. Az ilyen kódokat könnyedén leolvashatjuk az okostelefonokkal (erre alkalmas pl. a Google Goggles alkalmazás androidos telefonokra), de egy webkamerával ellátott laptopot is könnyedén alkalmassá tehetünk a QR kódok olvasására az
Akik digitális osztályteremben, vagy e-learning keretrendszerrel (pl. Ning, Moodle, Edu 2.0, Sulivilág) dolgoznak, talán szintén tapasztalják azt amit én: értelmes kommentárt, hasznos megosztott tartalmat ritkán tesznek az oldalhoz a diákok (gimnazistákról beszélek). Sőt, ha az a feladat, hogy kommentálják egy másik diák írását, esetleg szóljanak hozzá egy beszélgetéshez, nagyon sok lesz a 'nekem nagyon tetszett' jellegű komment. Azon gondolkodtam, hogy a 4 gimnáziumi csoportomat hogyan lehetne arra rávenni, hogy ne velem és nekem osszanak meg hasznos dolgokat, hanem egymásnak próbáljanak segíteni, ötleteket adni. Azt hiszem, sikerült 'áttörést' elérnem. Hogy miként, azt a lapozás után elmondom!
Egyre több és több szó esik manapság a természettudományok tanításának válságáról, arról, hogy valamiképpen meg kellene újítani ezeknek a tárgyaknak a tanítását. Abban mindenki egyetért, hogy a szemléltetés elsődleges fontosságú, minél több kísérletre lenne szükség. Természetesen a tökéletes az lenne, ha a diákok maguk tudnának kísérletezni, de ez nem minden esetben lehetséges, vagy azért mert túl veszélyes dologról van szó, vagy azért mert nincs elég alapanyag/eszköz hozzá, ilyenkor marad a tanári bemutatókísérlet.
A Peace one day nevű oldal (
Az IATEFL Hungary szervezésében készülődik a már jól bejáratott konferencia - ezúttal valódi nagyágyúkkal a fedélzeten, hiszen többek között Michael Swan is az előadók között lesz, akinek a Practical English Usage című könyve (több egyéb mű mellett) sok angoltanárnak még ma is a párnája alatt van. Szintén az előadók között lesz Jamie Keddie, aki többek között a
A Greenpeace egyik érdekes kezdeményezését ajánljuk ma. A címe Love letters of the future (
Kezdődik az iskola, az első órákon még gyakran esik szó a nyárról, még nem feltétlenül kerülnek elő a keményebb, nehezebb dolgok, sokan próbálják valamiképpen belerázni a diákokat az új helyzetbe. Régebben ennek a klasszikusa volt a Legszebb nyári emlékeim fogalmazás- Most néhány olyan ötletet kínálunk, ami az iskolakezdést segítheti némi IKT-s háttérrel.




