Nem Csoda, hogy egyre többet hallunk az álhírekről, illetve a klikkvadász, vagy lájkvadász újságcikkekről, blogposztokról. A klikkvadász címeknek saját, jól felismerhető jelei vannak, amelyeket érdemes talán megosztani diákjaikkal. Ennek viszonylag izgalmas terepe lehet a Link bait title generator (ITT TALÁLHATÓ), amely bármilyen szót, kifejezést megadva, elég sok klikkvadász címet generál nekünk. Ezeket aztán lehet elemezni. Mindez azért lehet érdekes, mert a tanár szerepe nem az, hogy elmondja 5 percben, hogy melyek a klikkvadász címek jellemzői, hanem a diákok maguk tudnak ilyen címeket generálni, majd a megkapott címeket elemezve saját maguk állíthatják fel a klikkvadászat alapszabályait. Sokkal érdekesebb így, és jobban rögzül is!

Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy miként lehet telefonra letölthető appot készíteni könnyedén. De egy kicsit messzebbről kezdem, hogy látszódjon, mi értelme lehet az ilyesminek. Merthogy nap mint nap hallhatjuk, hogy a kódolásé a jövő és ez milyen fontos dolog, hogy mindenkinek szüksége lehet rá, de sokan kérdeznek vissza, hogy na vajon az ő életükben pont mikor lenne erre szükség. Most nekem kiderült, hogy mikor.

Kollégámmal együttest alapítottunk, a Kisvárosi vagányok az ő professzionális énekhangjára és gitározására épül, a komikus elemet az én ukulele játékom szolgáltatja. Hetente egyszer reggelenként egy-két dalt a diákokkal együtt éneklünk el. A szöveget nekik is kiadtuk persze, az első pár alkalommal fénymásolatban, de aztán rájöttem, hogy erre a célra ideális lenne egy telefonos applikáció. Elég, ha csak előkapják a zsebükből és már ott is van a szöveg, ez akár még táborokban is működhet, nem csak az iskolában. Az appot összerakni nagyjából egy óra volt az App Inventor (ITT TALÁLHATÓ) segítségével.

Havassy András írása

A GoConqr (régebbi nevén Examtime, ITT TALÁLHATÓ) egy, az elmúlt években sokat változott, fejlődött oktatási portál. Amikor néhány évvel ezelőtt felfedeztem, még csak korlátozott számban lehetett kvízeket készíteni. Azért tetszett meg, mert az ingyenes 10 teszthez képeket is lehetett csatolni és nekem ez fontos szempont. Sajnos a tízes korlát miatt csak a legfontosabb képes anyagaimat tudtam itt elkészíteni, aztán többször el is felejtettem, majd újra felfedeztem. Az egyik nagy újdonság, hogy azóta a korlát megszűnt. Az ingyenes változat 50 MB tárhelyet ad a különböző médiák tárolásához, minden anyagunk nyilvános lesz és reklámok jelenhetnek meg. Én a reklámokra nem emlékszem, hogy nagyon zavartak volna, bár – ahogy a címből is kiderül – már régebben használtam rendszeresen. A média (kép, videó, pdf – mint ha a hang formátumok hiányoznának) tárolására az 50 MB nem sok, de ha jól megszerkesztett képekkel dolgozunk, akkor azért nem is kevés. Furcsa, hogy bár nem csak feltölteni lehet, hanem linkkel megadni a média elérését, mégis feltöltődik a fájl és foglalja a tárhelyet. A másik – pozitív – furcsaság, hogy a régebbi anyagaimnak a képeit nem látom a Media Library-ben, vagyis azokat talán máshol és a kvótán kívül tárolja a rendszer. (A fizetős változat 1 GB tárhelyet ad, az anyagaink lehetnek privátak, reklámok nélkül.)

Az alábbiakban Majoros-Geréby Ádám zseniális írását tesszük közzé! Ajánljuk hatalmas szeretettel!

Megint írt a nigériai herceg az örökségéről? Egy bank, aminek nem is vagyok tagja hitelesítő adatokat kér e-mailben? Csak $5 az új vírusírtó ha most azonnal megveszem? Küldjek pénzt Kennedy exhumálására? Ha megadom a bankkártya adataim küldenek 70 millió dollárt azonnal? Hogy kerülnek hozzám ezek az e-mailek? Az általunk használt online szolgáltatások sebezhetőek. Természetesen a cégek jelentős része piaci előnyt lát abban, ha biztonságos terméket épít, de ez nem sikerül mindig, mindenkinek. (Ugye Yahoo? ) Az adathalász szervezetek pedig igyekeznek a lehető legjobban kihasználni ezeket a réseket és a mi adataink birtokába jutni. Troy Hunt, a Microsoft egyik fejlesztője ezért létrehozott egy oldalt, hogy a felhasználók ellenőrizhessék: érintettek voltak-e egy ilyen támadásban, kikerülte-e címük, jelszavunk az adathalászokhoz. Az oldal a Have I been pwned? névre hallgat. A szlengből átvett pwned az owned (birtokolni) szóból származik és itt arra utal, más megszerezhette-e adataink.

Tavaly, amikor télen belekezdtünk az E-tanoda pilot programjába, el sem tudtuk képzelni, hogy mi lesz belőle. Jó ötletnek tűnt, hogy budapesti gimnazisták mentoráljanak ormánsági gyerekeket, de hogy ezt a gyakorlatban kivitelezni mennyire lehetséges, értelmes, és pláne hasznos, azt nem tudtuk. Aztán három hónappal és közel 150 megtartott óra után megkaptuk a választ. Ezért is hatalmas öröm, hogy immáron 3 falu gyerekeit bevonva, jelentősen kibővülve indult útjára az E-tanoda program második évada. Az alábbiakban Farkas Bálint írását olvashatjátok, aki a 21. századi alapítványban (ez a mi alapítványunk, amely a TanárBlogot is működteti) az E-tanoda program projektvezetője.

Nem könnyű igazán jó digitális tananyagot tálálni és még neezebb készíteni. Nem egyszer csak a könyvek digitalizált változatait találjuk meg, esetleg egy-két puzzle vagy memory játékkal megspékelve. Már csak ezért is érdemes megnézni a Molecular Workbench nevű oldalt (IDE KATTINTVA), ahol remek kémiai és biokémiai anyagokat találhatunk. Az egyes leckékhez mindig csatlakoznak interaktív elemek, amik valóban interaktívak, tehát nem csak arról van szó, hogy a videót magunk indíthatjuk el, hanem igazi szimulációk. Ezeken túl természetesen magyarázatok és feladatok is vannak itt, amik gyakran túl lépnek a mindenhol ismert feladattípusokon.

Az alábbi írást köszönjük Tóth Tamarának

Az MIT által fejlesztett mély tanuló alkalmazás, a DeepMoji (ITT ÉRHETŐ EL)több milliónyi angol nyelvű szöveg, Twitter-üzenet elemzésével azt próbálja megérteni, hogy az online közösségi felületeken miként fejezzük ki érzelmeinket, és ehhez milyen értelemben társítunk hashtageket, emotikonokat. Alapvető céljuk mindezzel, hogy az AI gyorsan felismerje például az online bullying-típusú szövegeket, rasszista üzeneteket, vagy a szarkazmust (aminek felismerésében már 82%-os sikerességgel teljesít). Izgalmas és tanulságos lehet megvizsgálni órán, hogy „szépnek” és udvariasnak tűnő szavak használatával, valamint a hozzájuk párosított mosolygós, cukinak tűnő emotikonokkal miként lehet egy üzenet mégis szarkasztikus, sértő vagy rasszista az online térben. Egy mondat begépelésével rögtön megjelennek az emotikonok, átfordítva mondatunk tartalmát egy érzelemkifejező emoji-sztorira.

Ez csak egy apró ötlet, ami remekül működött. Az emberi vázrendszerről tanulva kapták a diákok azt a feladatot, hogy készítsenek magukról egy fényképet, majd arra rajzolják be az általunk tanult csontokat. Itt éppen OneNote-ot használtak hozzá, de akár a Paint is alkalmas lehet a célra. Íme pár megoldás:

A Truth or fiction (ITT TALÁLHATÓ) egy zseniális, és elég komoly adatbázis, vagyis inkább álhírportál - angolul. Kiváló angolórákat lehet a segítségével tartani, hiszen a különböző hírportálokon megjelenő híreket buktatja le. Lehet látni, hogy mely hírek teljes koholmányok, vagy éppen mi az, ami már régen elavult, és egy öt éves hírt próbálnak ránk sózni újdonságként. Ha szeretnénk, a tematikus keresőben akár a celebhírek valóságtartamával is ismerkedhetünk, vagy éppen állatokkal kapcsolatos írásokat elemezhetünk. Érdekes lehet forrásvadászatot tartani, és nem az oldalt megmutatni, hanem kivenni pár hírt, és nyomoztatni kis csoportokban. Mivel az oldal szerkesztői elvégezték a 'piszkos' munkát, és még azt is elmesélik, hogy mindez miért nem igaz (vagy nem úgy igaz), nekünk csak a babérokat kell learatni, illetve segíthetünk a diákjaink forráskritikai tapasztalatait nyelvórán fejleszteni. Hajrá!

Érdekes azon gondolkodni, hogy vajon mi és mitől lesz digitális tananyag. Ilyen az ITT ELÉRHETŐ Médiarendszer névre keresztelt e-learning oldal, ahol szerintem egy elég korrekt bevezetést találhatunk a média tudományához. Én azt képzelem, hogy ez érettségizőknek, vagy ezzel laikusként foglalkozóknak készült. Ha valaki tényleg nagyon szeretné megtanulni a médiarendszer című tételt, valószínűleg hasznosnak fogja gondolni, mert az anyag tömény, rendszerezett és süt belőle, hogy már eleve készen volt. Vagyis e-learningesült ismét egy alapvetően Powerpoint-ra kitalált, előadásnak tűnő anyag. Ami alapvetően nem probléma, és biztosan lesznek olyanok, akik ezt tudják majd valamire használni, de az érdekes, hogy így 2010 után jóval még mindig azt gondoljuk, hogy ez egy e-learning tananyag. Persze, a definíció értelmében biztosan az, ugyanakkor a célközönség és a világunk megváltozásait vajon mikor érik be az e-learning fejlesztések? Mikor mondjuk ki már végre - nem viccesen -, hogy rendben, persze, de azért ez elég 2002-es már.