Karl Nikoletta írása

Paolo! Figyelj! Még egyszer a feladatod. Holnap korán reggel Rómába repülsz. Várni fog egy taxisofőr. Odaadod neki ezt a címet.

Így kezdődött a történet két évvel ezelőtt a Tóth Tímea által tíz éve működtetett Nyelvsziget nevű pátyi nyelviskolában. Két fiú, két tanítvány, egy testvérpár éppen németet tanultak, és házi feladatként folytatták a megkezdett történetet. Aztán óráról órára hozták a folytatásokat, megbeszélték, javítgatták, változtatták. Amikor túlnőttek a nyelvóra keretein, bevezették a hetenkénti szerkesztőségi üléseket. Ekkor csatlakozott hozzájuk a harmadik kamaszfiú. Eljátszották a jeleneteket, utánanéztek a hiányzó információknak, ismeretlen helyszíneknek. Rajzoltak, interneten böngésztek, jegyzeteltek, sebességet számoltak, időt kalkuláltak, és sokat vitatkoztak. Tímea következetesen németül beszélt, a fiúk azonban kialakítottak egy sajátos nyelvhasználatot, ahol is a német volt az alap, a hiányzó részeket pedig angol és magyar szavakkal töltötték ki.

Nem sok öröme van mostanában azoknak a diákoknak, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, és persze a tanáraiknak se. Egy kis jó hírt azért mégiscsak mondhatunk, az Office olvasást segítő eszköze megtanult magyarul és bárki használhatja arra, hogy megkönnyítse számára az olvasást. Már elérhető a Wordből és a OneNote webes változatából is, beállíthatók benne diszlexiabarát színek, betűtípusok, nagyobb térköz, szótagolás. Most már felolvasni is tud az eszköz. Azt, hogy ez jelentősen segíti a diszlexiások szövegértését tudományos vizsgálatok is igazolták (ITT). Egy videóban mutatjuk meg, hogy miként érhető el az eszköz és mire is használható.

Havassy András írása

Nagy örömünkre szolgál, hogy vendégszerzőt köszönthetünk a TanárBlogon, Havassy András írása saját blogján jelent meg (IDE KAttintva), szíves engedelmével mi is közöljük. Ebben a cikkben két csoportmunkát elősegítő alkalmazást vet egybe, érdemes kipróbálni őket!

A világ körülöttünk egyre gyorsabban változik, amitől nem, vagy csak egyre nehezebben tudja magát függetleníteni az iskola. A feladatot Caperton és Papert így fogalmazta meg: “Az átalakult munka sokkal többet követel meg, mint a korábbi tananyag tudását. Az elmúlt századok lassan változó világában a siker kulcsa az volt, hogy jól csináljuk, amit megtanultunk az iskolában. A gyorsan változó világban azt kell jól csinálnunk, amit nem tanultunk.” (Vision for Education: Caperton & Papert). Az elkövetkezendő évek, évtizedek pedagógiai gyakorlatának sikerességét nem kis részben fogja meghatározni az, hogy a megváltozott feltételekhez és elvárásokhoz hogyan viszonyul az oktatás.

Dr. Tim Lomas a pozitív pszichológia professzora és egyik feladatának tekinti az olyan szavak gyűjtését, amik nem könnyen fordíthatók le egy-egy szóval más nyelvre. Inuit nyelven az iktsuarpok például azt jelenti amikor izgalommal várunk valakit és ki-kiszaladunk az ajtó elé, hogy megnézzük, nem érkezett-e már meg. Izlandiul a gluggaveđur az olyan időjárás, ami a szóbából kinézve remek, de kint lenni benne nem kellemes. Magyarul a pihentagyú, na jó, azt mindenki tudja, hogy mi a pihentagyú. A szótár interaktív (és egyre bővülő) változata IDE KATTINTVA érhető el, Dr. Lomas oldala pedig ITT.

Érdekesnek látszó mobiltelefon alkalmazást készített az MME, amelyben kétéltűeket és hüllőket határozhatunk meg, vagy csak tanulhatunk róluk a lexikonból. Összesen három alapfunkciója van az appnak: Milehet?, Lexikon, és Játék. Ha a Mi lehet?-re kattintunk, ott lépésről lépésre választhatunk, egészen addig, amíg meg nem határozzuk az előttünk lévő állatot. Választhatunk pl színt, testalkatot, míg végül jó eséllyel csak egy akad fenn a szűrőn. A sikeres meghatározás után rengeteg további információt kaphatunk az állatunkról. A Játék - nem meglepően - egy határozó kvíz, ahol ki kell választani kép (és pl. békák esetében hang) alapján, hogy milyen élőlényről is van szó. Részletesebb leírást, és linkeket az alkalmazásokhoz az MME oldalán, (IDE KATTINTVA) találhatunk.

Történetmeséléshez nagy előszeretettel használom az emotikonokat. Az emotikonok érzelemgerjesztő erejére akkor döbbentem rá teljes valóságában, amikor messenger üzenetekhez egy időben teljesen random emotikonokat kezdtem hozzárakni (ennek az elvi hátteréről - mert hogy az is volt neki - IDE KATTINTVA lehet olvasni. Az eredmény az lett, hogy minden véletlenszerű emojisor mögé komoly történeteket kerítettek ismerőseim (majd néhányan töröltek, de ez más kérdés). Őszintén meglepett, hogy sikerül ilyen mély érzelmeket kiváltani pár ténylegesen random ikonnal. Ugyanakkor ez remek ötletet adott egy órához, amit a lapozás után meg is osztok a nyájas olvasóval.

Egyre többet hallani arról, hogy az internet leginkább a dezinformáció forrása, a legjobb médium az álhírek, fabrikációk terjesztésére, a valóságon túli világ motorja. Ez részben igaz is, tényleg hihetetlen mennyiségben áradhat ránk és a diákokra is a megalapozatlan információ, de azért ne felejtsük el, hogy az internet arra is lehetőséget ad, hogy minden korábbi módnál gyorsabban és könnyebben jussunk megbízható információkhoz és adatokhoz is. Ilyen forrás az Our World in Data nevű oldal is (IDE KATTINTVA), ahol nagyon alaposan egybegyűjtött (és a források pontos megjelölésével ellátott) adatokat találunk a világ helyzetéről. Legyen szó az oktatásról, energiahordozókról vagy éppen a népességről nem csak adatokat találunk, hanem látványos és interaktív diagramokat is, valamint részletes elemzéseket is. Ha a világ helyzete, a környezetvédelem kerül szóba az órán, érdemes forrásként felhasználni.

Szinte mindenki ismeri és szereti is a Geogebrát, ezt a remek matek programot, ami egy egyetemi szakdolgozatból nőtte ki magát világjelenséggé. Az ingyenes program nagyban megkönnyíti a matematikai szemléltetést akár függvényekről, akár geometriáról van szó. A napokban azonban a meglevők mellett három izgalmas mobilos változatára is rátaláltunk: A Geomerty Calculator (Androidra, iOS-re) tulajdonképpen egy Geogebra, amit mobilra, érintőképernyőre optimalizáltak és ebben a környezetben is gyorsan, könnyen használható.

Érdekes, hogy az oktatást milyen sokféleképpen lehet látni. Általános iskolai találkozón, egy rég nem látott padtársam kérdezte, hogy én vajon készülök-e az óráimra. Igen – mondtam gyanútlanul (és kicsit büszkén). – Hát ez baj, ezért tart itt az oktatás. – jött a sokkoló válasz. - Elég nagy szégyen, ha valakinek ennyi év tanítás után is még készülnie kell az órákra. És – lássuk be – valahol, az ő világában talán ez a gondolat logikusnak tűnik. Aztán minap egy kedves ismerősöm Facebook posztját olvasva gondolkoztam el ismét azon, hogy ugyanazt a kérdést mennyire különbözően látjuk. Arról szólt az írás, hogy teljesen felesleges tableteket adni a diákok kezébe, bőven megfelelne egy e-olvasó, hiszen rendes digitális tananyag úgysincs, a könyvek kiváltására pedig tökéletesen alkalmas, és még a szemnek is kellemesebb, mint egy tablet kijelzője.