Két hónapja, amikor hirtelen az iskoláknak be kellett zárnia hihetetlen munka indult meg, mindenki azon gondolkodott, hogy milyen platform, milyen módszer, milyen munkarend lenne a legmegfelelőbb, vagy a legalábbis a leggyorsabban hadrendbe állítható, amivel a tanítást meg lehetne oldani. Azóta mintha többé-kevésbé kialakultak volna a formák, jobban vagy rosszabbul, de digitális tanítás van mindenhol. A kormányzat megnyugodott, mivel az érdemjegyek száma alapján minden rendben zajlik, a pedagógus kar pedig négyesre értékelte a tanárok teljesítményét (láthatóan nem képesek elszakadni a gondolattal, hogy mindent egy darab osztályzattal kell értékelni). A közbeszéd és a szakmai fórumok is elsődlegesen a tananyag tanítására koncentráltak, pedig a nagy iskolaellenes (Illich és Holt) programokkal szembeni elsődleges kritika az, hogy az iskola nem csak oktatási, hanem szocializációs tér is, és mint ilyen nélkülözhetetlen.

Pár hete publikáltunk itt a TanárBlogon néhány olyan természettudományos projektet, amiket akár otthon is megcsinálhatnak a diákok (IDE KATTINTVA). Úgy látszik, nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy ez jó alkalom lehet arra, hogy a diákok maguk végezzenek érdekes vizsgálatokat, hanem másoknak. Most két angol nyelvű oldalt ajánlunk, ahol remek projektek leírásai érhetők el.

Az értékelés, számonkérés az oktatásnak az a vetülete, amit talán a leglátványosabban érint a digitális oktatásra átállás. Hogyan írassunk dolgozatot? Van értelme egyáltalán a számonkérés klasszikus formáinak? Csak most nincs vagy úgy egyébként sem? Úgy gondoltuk, érdemes lenne egy szakembert megkérdezni erről. Nahalka István oktatáskutató felelt a kérdéseinkre.

Kedves Olvasónk! Tudjuk, hogy a digitális munkarend mindenkire nagy súllyal nehezedik, értjük, és átéljük magunk is (minden oldalról) a problémákat. Úgy döntöttünk, hogy a TanárBlog több tízezres olvasótáborától érkezett levelek, visszajelzések, kommentek, kérdések alapján (ebből több ezer volt!) összeállítunk egy arcképcsarnokot a digitális munkarendben fellelhető különböző tanártípusokból. Fontos, hogy az alábbi rövid írások karikatúrák, azaz nem kritizálni, megbántani szeretnénk senkit, egyszerűen a túlzásokban próbáltunk humorforrást keresni. Azt is őszintén hisszük, hogy minden tanár több kategóriába is sorolható, amelyek között lehet átjárás. Azt is tudjuk, hogy mi magunk is ott vagyunk ebben az arcképcsarnokban. Egy szó, mint száz: kérünk, akként olvassátok, ahogy mi szántuk: szatirikus, önkritikus reflexiónak a jelenlegi helyzetre.

Nem találkozhatunk a diákjainkkal, mégis valahogy azon kellene dolgoznunk, hogy a digitáis oktatásban azért történjen tanulás. Most egy egyszerűen használható, jól működő ötetet adunk a visszajelzés hatékonyabbá tételére. Ha komolyan vesszük, hogy a digitális munkarendben is szeretnénk élhető, a diákok számára hasznosítható tudást építeni, ehhez ez az apró ötlet sokban hozzájárulhat.

A karanténban ülve az egyik legrosszabb dolog (tanárnak, gyereknek egyaránt) a tehetetlenség érzése, az az érzés, hogy odakint valami történik és mi semmiképpen nem lehetünk befolyással rá.Ezen segíthet, ha elgondolkodunk, milyen módokon javíthatnánk a helyzeten. Sokat beszéltünk itt már a maker szemléletről, ami az egyszeri embernek is lehetőséget ad arra, hogy valamilyen új dolgot, új tárgyat hozzon létre. Most a micro:Bitet hívtuk segítségül, ezt a kis mikrokontrollert, amit könnyedén lehet beprogramozni bármire. Elkészítettem 3 vírusos projektet vele és egy videóban osztottam meg a diákokkal, várva az ő ötleteiket is.

Leigh Van Valen evolócióbiológus vezette be a sötét királynő elméletet a biológiába, ami a nevét az Alíz tükörországban szereplőjéről kapta. Egy ponton ugyanis Alíz és a királynő alatt futni kezd a táj és ekkor mondja azt, hogy ”Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj.” Van Valen szerint ez jellemzi a legjobban a zsákmányállatok és a ragadozók viszonyát, az evolúció során mindkettő változik, egyre jobb vadász vagy egyre jobban menekülő állat lesz, de a távolság köztük nem változik. Később az elméletet a társadalomtudósok is átvették, alkalmazva azt például a fegyverkezési versenyre, amiben mindkét fél, irgalmatlan erőfeszítéseket tett azért, hogy a köztük levő status quo ne változzon. Hasonló lehet a helyzet a vizsgáztató és a vizsgázó között is. Vagy legalábbis volt március 13-áig.

Minden rosszban van valami jó (vagy minden rosszban van valami még rosszabb?) - tartja a mondás. Az iskolában ritkán van lehetőség arra, hogy a diákok elmélyülten és hosszan dolgozzanak valamilyen vizsgálaton, kísérleten, hiszen heti egy-két óra van csak és persze haladni kell az anyaggal. Most viszont bőségesen lehet arra idő, hogy a természettudományok gyakorlatibb oldalát ismerjék meg, kis kutatást végezzenek. IDE KATTINTVA érhető el a nyolc projekt leírása, amiket egyedül vagy csoportokban (de persze csak online találkozva) csinálhatnak meg a diákok, több héten át és a végén komoly megállapításokat is megfogalmazhatnak.

Három hete tart már a karantén és három hete oldják meg az iskolák különféle módszerekkel az oktatást. Sokan sokfélét mondtak már arról, hogy mi a jó és mi nem, mit kellene csinálni és mit nem. Hirtelen mindenkiből digitális oktatási szakértő lett, még abból is, aki nem szeretett volna az lenni. beszélt már államtitkár, Pedagógus kar, szakszervezetek, szülők képviselői és persze a facebook népe. Akinek viszont kevésbé lehetett hallani a hangját, azok maguk a diákok, ezért is gondoltuk, hogy talán érdemes megkérdezni őket. 1300 választ a kérdőívünkre, amit a TanárBlog Facebook oldalán tettünk közzé és kértük meg a kollégákat, hogy továbbítsák azt a diákjaiknak. Tudjuk, hogy egy ilyen felmérés nem reprezentatív, azt is, hogy fájóan hiányoznak belőle azok, akikhez nem jut el az internet és az 1300 sem túl sok a diákok teljes létszámához képest. Mégis talán érdemes megnézni, hogy mit mondanak a gyerekek erről az új helyzetről.

Ahogy telik az idő, és az első sokkon talán kezd mindenki túllenni, újabb és újabb kihívások előtt állunk. Eddig az volt a kérdés, hogy vajon lesz-e élelmiszer, és hogyan néz ki az, hogy mindenki egy lakásban van 0-24-ben összezárva. Nemsokára olyan kérdések is felmerülnek, hogy 'vajon mikor tudok fodrászhoz menni?', vagy 'hogyan szervezzük a nyaralást?'. Minden iskola, tanár, diák és szülő küzd jelenleg azzal, hogy kialakuljon egy olyan életritmus, a mindennapi tevékenységeknek egy átalakuló rendje, amelyben a körülményekhez képest értelmesen és hasznosan lehet eltölteni az időt. Az elmúlt hetek tapasztalatait összefoglalva megpróbálunk pár kérdést és lehetséges megoldást is a TanárBlog olvasói elé tárni.