Gyakran van olyan helyzet, hogy pár gyerek éppen hamarabb készen van a feladatával órán, főleg, ha igyekszünk differenciáltan tanítani. Ilyenkor jöhet jól, ha van pár feladat, elfoglaltság a tarsolyunkban, amit kedvvel csinálnak, de a tanításhoz is van köze. Fokozottan jelenik meg ez, ha az embert bedobják helyettesíteni és nincs igazán ideje felkészülni az adott tananyagból (esetleg nem is szakja az). Az ilyen feladatokat, amiknek azért mégis van valami értelme szoktam én időkitöltőnek nevezni. Fizikából, földrajzból ilyen időkitöltő feladat lehet az ISS Docking Simulator (IDE KATTINTVA).

Többször írtunk már mi is arról a tényről, hogy online szolgáltatásért nem szeretünk fizetni. Az csak úgy van. Jön. Működik. Amíg senki nem várja el, hogy egy kávézóban vagy egy könyvesboltban csak levehessen egy könyvet és kisétálhasson vele, addig az online felületeken mindez sokak számára elképzelhetetlen (főleg, ha szolgáltatásról, és nem pl. online megrendelt termékről van szó), sőt egyenesen felháborító. Sokszor kapunk ilyen leveleket: 'Fizetős lett a Kahoot! Most mit csináljak??'. A válasz: Fizess elő! Persze, tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen ezt nem a pedagógusnak, hanem a munkáltatónak, az iskolának kellene fizetnie. Ezért is próbálunk, sokszor és sok formában, (minimum) intézményi szinten tervezett digitális pedagógiai koncepció mellett érvelni. Ha ilyen létezik, a kiadások, a 'bevásárlás' működhet tervezetten, nem esetlegesen, pl. úgy, hogy már 10 tanárnak van külön Google classroom-ja, mire valakinek eszébe jut az intézményi regisztráció, vagy már 5 tanár dolgozik a #school-on (külön), és kezdhet mindent előről, amikor az iskola intezményi rendszert állít fel, és még sorolhatnám. Ugyanakkor a kérdés marad: fizessünk, vagy ne fizessünk?

mire lehet jó a 3D nyomtató az iskolában? Például abban, hogy segítsen a speciális nevelési igényűeknek. Három olyan megoldást is mutatunk, ami hasznos és hatékony lehet. Az első a Touchsee nevű oldal (IDE KATTINTVA), itt Braille szövegeket készíthetünk 3D nyomtatóval. A dolgunk kifejezetten egyszerű, beírjuk a szöveget majd letöltjük a 3D modellt, amit azután csak ki kell nyomtatni. természetesen az is izgalmas feladat lehet a diákoknak, ha saját maguk tervezik meg a feliratokat, például a TinkerCAD segítségével (EZ ITT VAN).

Mai cikkünk ötletét köszönjük szépen Bora Eszternek, aki megosztotta velünk a linket! És amit megosztott: A New York Times oldalán rendszeresen tesznek közzé 'What's Going On in This Graph' címmel érdekes grafikonokat (ITT TALÁLHATÓ egy gyűjtemény ezekből), amelyek segítenek a diákoknak értelmezni a bemutatott jelenségeket. Amellett, hogy valóban fontos egy diák képes legyen megérteni egy grafikont, amellyel találkozik cikkekben, sőt, angolosként akár még nyelvvizsgákon is (IELTS), kifejezetten informatívak az ábrák. Megtanulhatjuk például, hogy melyik sport jellemzően milyen sérüléséket okoz, vagy azt, hogy különböző jövedelmi csoportba tartozó amerikaiak arányosan mennyit költenek egy jegygyűrűre. Természetesen az okok, a háttér, az elemzés külön izgalmas feladat lehet.

Cikksorozatunk abban próbál segítséget nyújtani, hogy a sommás ítéleteken túl egy kicsit cizelláltabban tudjuk átgondolni, mi is történt velünk a karanténoktatás ideje alatt. Az első cikkben (IDE KATTINTVA) az online keretrendszereket vettük górcső alá, most pedig a projektekről lesz szó. Amikor kiderült, hogy online kell tanítani és az is, hogy ebben a rendszerben a klasszikus formák (frontális oktatás, számonkérés, ellenőrzés) nagy része nem vagy csak nagy megszorításokkal alkalmazhatók sokak gondolták úgy, hogy itt az alkalom átállni a projekt oktatásra. De vajon mitől lesz egy projekt projekt? Ennek eldöntésében segít az alábbi szempontrendszer.

Elérkezett a pillanat, amikor már nem csak olvasni, hanem hallgatni is lehet a TanárBlogot! Elindult a TanárBlog podcast, amiben időről időre arról beszélgetünk, ami foglalkoztat minket, amit érdekesnek találunk, ami aktuális vagy izgalmas kérdés. A podcast elérhető a SoundCloudon (IDE KATTINTVA) vagy a Spotify-on (IDE KATTINTVA).

A Nemzeti Pedagógus Kar vezetője szerint a magyar közoktatás 4-esre vizsgázott a digitális munkarendben. Ez egy elég konkrét értékelés, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen szempontok alapján történt az osztályzás (meddig volt hármas, és honnantól lett volna ötös)? Ezt egyébként egy iskolai jegy esetében is illene elmondani, nem csak odavágni egy számot. Elgondolkoztunk azon, hogy ahelyett, hogy 'holisztikus' számokkal dobálóznánk, vajon adhatnánk-e a tanárok, iskolák kezébe egy olyan analitikus rendszert, ahol valóban felmérhetnék saját sikerességüket. Természetesen ez csak egy lehetséges megoldás, attól függően, hogy mit gondolunk a hatékony pedagógiáról, mást is gondolhatunk a témáról, de talán érdemes átböngészni a sorozat darabjait. Az első témánk a digitális keretrendszer. Minden szemponthoz készítünk az egyes pedagógus, illetve egy iskolai közösség működésének hatékonyságának felméréséhez. Bízunk benne, hogy hasznos lesz.

Két hónapja, amikor hirtelen az iskoláknak be kellett zárnia hihetetlen munka indult meg, mindenki azon gondolkodott, hogy milyen platform, milyen módszer, milyen munkarend lenne a legmegfelelőbb, vagy a legalábbis a leggyorsabban hadrendbe állítható, amivel a tanítást meg lehetne oldani. Azóta mintha többé-kevésbé kialakultak volna a formák, jobban vagy rosszabbul, de digitális tanítás van mindenhol. A kormányzat megnyugodott, mivel az érdemjegyek száma alapján minden rendben zajlik, a pedagógus kar pedig négyesre értékelte a tanárok teljesítményét (láthatóan nem képesek elszakadni a gondolattal, hogy mindent egy darab osztályzattal kell értékelni). A közbeszéd és a szakmai fórumok is elsődlegesen a tananyag tanítására koncentráltak, pedig a nagy iskolaellenes (Illich és Holt) programokkal szembeni elsődleges kritika az, hogy az iskola nem csak oktatási, hanem szocializációs tér is, és mint ilyen nélkülözhetetlen.

Pár hete publikáltunk itt a TanárBlogon néhány olyan természettudományos projektet, amiket akár otthon is megcsinálhatnak a diákok (IDE KATTINTVA). Úgy látszik, nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy ez jó alkalom lehet arra, hogy a diákok maguk végezzenek érdekes vizsgálatokat, hanem másoknak. Most két angol nyelvű oldalt ajánlunk, ahol remek projektek leírásai érhetők el.

Az értékelés, számonkérés az oktatásnak az a vetülete, amit talán a leglátványosabban érint a digitális oktatásra átállás. Hogyan írassunk dolgozatot? Van értelme egyáltalán a számonkérés klasszikus formáinak? Csak most nincs vagy úgy egyébként sem? Úgy gondoltuk, érdemes lenne egy szakembert megkérdezni erről. Nahalka István oktatáskutató felelt a kérdéseinkre.