A technika hatással van ez életünkre, ez biztos. Az is biztos, hogy ez a hatás nem csak jótékony. Se szeri, se száma a különféle riasztásoknak, hogy miként lesz más a digitális világban elmerülő ember agya és pszichéje, mint a normális. Miközben mindenki látja, hogy jó lenne a digitális létünket keretek közé szorítani, és többnyire mások számára remek tanácsai is vannak, hogyan kellene ezt tenni, nem könnyű magunkon kezdeni a dolgot. A Google izgalmas kísérletei között találunk egy csokorra valót, amelyik a digitális welness-szel próbál foglalkozni (IDE KATTINTVA). Ugyan a projektek többsége csak jópofa ötlet, mégis érdekesek lehetnek, ha másra nem, hogy elgondolkodjunk rajtuk.

Most, hogy már az alsósok is az online térbe kényszerültek kifejezetten hasznos lehet ez az oldal, amit Fleischer Sára ajánlott a figyelmünkbe, semmi nagy dolog, nem mesterséges intelligencia és kiterjesztett valóság, csak egyébként ismerős eszközök gyűjteménye. Az U-46-os iskolakörzet oladlán találhatunk egy remek kollekciót (IDE KATTINTVA) virtuális eszközökből: számolórúd, abakusz, számegyenes, számolókorong, minden, ami az alsós matematikaórákon gyakran előkerül. Külön jó, hogy sem regsiztráció, sem speciális bármi nem kell a használathoz. A virtuális órákon is jól jöhet, ha megosztjuk a képernyőnket, de a diákok is használhatják, ha éppen a suliban maradt volna az eszköz.

Történt nem is olyan régen, hogy itt, a TanárBlogon azon gondolkoztunk, hogyan is lehetne fenntarthatóvá tenni az oldal működését, kiszámíthatóan, hosszútávon. Szóba jött a fizetőssé tétel, szponzorok befogadása stb. Végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebb, de mégis független utat választjuk, és megpróbálunk olyan prémium tartalmakat készíteni, amiért szívesen fizetnek az olvasóink. Így készült el a 10 modulos, húsz órányi tanulásra elég Digitális Tanulás interaktív tananyagunk, és nagy örömmel jelenthetem, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket eddig. Ez természetesen nagy boldogság, de ez most nem egy dicsekvő poszt szeretne lenni, hanem arról szeretnénk mesélni, mi történt akkor, amikor ezt a tartalmat, ami fizetős, és nekünk bevételt termel, megpróbáltuk megosztani és népszerűsíteni a Facebook-on. Izgalmas részletek a kattintás után!

A Tree.fm nevű oldal (ITT TALÁLHATÓ) a világ minden tájáról hozza el nekünk az erdőket. Az oldalra érve egy véletlenszerű erdőben dob le minket, Ghánában, Vietnámban, vagy éppen Oroszországban, és meg is mutatja az erdő képét. Ezután akár a háttérben bekapcsolva hagyhatjuk az erdő hangjait, így akár egy monszunerdő közepéről dolgozva :) Természetesen vannak kockázatai is, hiszen ha bekapcsolva hagyjuk, tényleg el lehet felejteni, hogy éppen egy erdő a háttérzaj, és kifejezetten ijesztő, amikor hirtelen beszól egy majom. De, ahogy a repülőgépen mindig hányingerrel küszködő világutazó is mondta: Valamit valamiért :).

Karantén idején talán mindenkinek több ideje van filemket nézni, elég ha csak az eddig utazásra szánt időt csoportosítjuk át erre. persze nem mindegy, hogy mit nézünk mi és mit néznek a diákjaink is, a hatvannyolcadik netflixes bűnügyi sorozat nem biztos, hogy jót tesz. Ezért is remek, hogy a Nemzeti Filmarchívum az Alapfilmek oldalon (IDE KATTINTVA) összegyűjtött több száz olyan magyar filmet, amit érdemes megnézni, hozzá gyors elemzéssel, bemutatással. Hogy a tanárok élete még egyszerűbb legyen, sokhoz közöttük foglalkozásvázlatok is csatlakoznak a Klassz program részeként (IDE KATTINTVA). Ráadásul nem csak a média tantárgyhoz, hanem mindenféle tárgyhoz kapcsolódva, prezentációkkal, játékokkal, tulajdonképpen kulcsrakészen.

A közös éneklés, közös zenélés nagyszerű dolog, és a digitális oktatási rend egyik legnagyobb vesztesége. Nem pótolja persze a Flat.io alkalmazás (IDE KATTINTVA), de a semminél biztosan jobb. Kottázhatunk benne, dalokat készíthetünk, azokat mindenféle hangszerekkel meghallgathatjuk. Az ingyenes változatban egyszerre 15 dalunk lehet, az előfizetéssel további lehetőségek is megnyílnak. Jópofa feladat lehet, ha valamilyen dallamtöredéket adunk ki a diákoknak, akik aztán azt gondolhatják tovább, akár több körben tökéletesítve egymás munkáit. Külön jó, hogy a program remekül együttműködik a OneNote-tal, az elkészített kották megjelennek a jegyzetfüzetünkben.

Ez egy nagyon rövid cikk lesz: a Wheel of Names nevű oldalon (IDE KATTINTVA) saját magunk készíthetünk egy virtuális szerencsekereket, amivel aztán sorsolhatunk. Jó lehet versenyekre, vagy akár a csoportok sorrendjét meghatározni a bemutatásnál. Nagyon sok dolgot lehet benne beállítani, még bollywoodi zenét is hallgathatunk, amikor megvan a sorsolás végeredménye. Amit tud arra pont jó.

Még tavasszal gondoltunk egyet, és megkérdeztünk több ezer diákot arról, hogy milyen tanácsokat adnának diáktársaiknak, illetve tanáraiknak. Rengeteg ötletet, gondolatot, hasznos információt, tanácsot osztottak meg velünk a diákok, de a vírus minket is elsodort, ésnem volt időnk/energiánk ezekből egy interaktív adatbázist, vagy éppen egy tanácsgenerátort összeállítani. Most azonban pótoljuk, talán még nem késő, akár csak visszatekintve megnézni, hogy mit éreztek/gondoltak a diákok a digitális oktatásról. A Tanácsgenerátort a #school-lal együttműködésben valósult meg, és IDEKATTINTVA érhető el! Jó szemehgetést!

Ki ne bánt volna meg az életében valamit? Akármit? Bármit? Ebből készült egy (angol nyelvű) kutatás, amit egy interaktív térképre csaptak nekünk. IDEKATTINTVA a térképen egy-egy országot kiválasztva kérhetünk újabb és újabb bánatot. Érdekes lehet mondjuk egy-egy országot kiválasztani (van egy csomó magyar is), és kisebb órai kutatást végezni arról, hogy ki mit bánt meg. Természetesen az angol nyelvtan tanítására (az óhajtó mondatok kapcsán) adja magát nagyon az oldal, de a tartalom is iszonyatosan érdekes lehet, végtelen és izgalmas.

Az oktatásban a legnagyobb erő a személyes motiváció. Ezúttal a 21-ek vállalnak mentorálást. Ők mindannyian az egészségügy élvonalába tartozó, nemzetközi hírű szakemberek, van köztük gyógyszerész, orvos, tudós, rendőr, kommunikációs szakember, közgazdász, jogász.

Az elmúlt év sok mindent átformált az életünkben. Most végképp reflektorfénybe kerültek az egészségügy dolgozói, s azt is látjuk, hogy milyen fontos a jó és érthető kommunikáció az egészségről. A bezártság megerősítette a kapcsolatainkat, a személyes törődés fontosságát, hiányoznak a közösen megélt élmények, az odafigyelés.