Bevallom, nagyon kedvelem a tematikus projekteket, amelyek valamilyen kihívás mentén szerveződnek. Ilyen lehet az, hogy mindne nap, minden tanuló készítsen egy képet arról, amilyen napja éppen van (ne keressen, telefonon csináljon egy képet), majd egy hét után ezeket egy prezentációban sorban bemutatva remek beszélgetések kerekedhetnek. De a karantén alatt hasonló volt az egyhetes kihívás, ahol minden nap egy olyan apróságot kellett kipróbálni, amit eddig soha nem tettek (pl. megnézni egy tenisz közvetítésből 25 percet, cukor nélkül inni a teát, számolni a napi folyadékbevitelt, vagy elolvasni egy könyvet egy nap alatt). Az eredmény szintén izgalmas, és - mai meglepő - még a karantén alatt is szívesen csinálták a diákok.

Na de milyen lehet ez 'nagyban'? IDE KATTINTVA) egy egyéves projekt eredményét nézhetjük meg. Nem vállalt kevesebbet a kitaláljó, mint azt, hogy egy év alatt MINDEN ország egy írójától elolvas egy könyvet. Ann Morgan megtette, egy TED előadást is tartott róla, mi pedig megnézhetjük. Ha csak arról beszélünk, hogy vajon a magyar szekcióban a legjobb könyvek kerültek-e be, vagy éppen ki hiányzik onnan, már érdekes vitaindító lehet.

A karanténnal a művészet, az alkotás is az online térbe kényszerült. Szerencsére vannak olyan eszközök, amiket jól lehet használni hozzá. Például a Minecraft, amit az iskolánkban az Alkotóház keretében jezdtünk el használni. Eredetileg ezen az órán a diákok mindenfélével bütykölnek, fúrnak-faragnak, ezt kellett most valahogy az online világba rakni és ehhez lett remek eszköz. Az alábbi játék a kreativitást és a spontaneitást veszi a leginkább igénybe.

Egyre többet lehet arról halalni, hogy az adatok begyűjtése és méginkább értelmezése milyen fontos készség a 21. században. Olyat is hallani, hogy az adat az új olaj, és tény, hogy a nyakunkban lavő MI forradalom hajtóereje nem más, mint a sok és jól kezelt adat. De az álhírek és tévinfomációk zuhatagában is fontos, hogy mi (és még inkább a diákjaink), képesek legyünk értelmezni, megérteni adatokat, hogy ne dőljünk be mindennek és mindenkinek. A data lteracy, az adatértés tehát egy olyan készség, amit fontos lenne minél hamrabb kialakítani a diákokban. Ebben segít a Tuvalabs oldala (IDE KATTINTVA). Az oldalon 15 lecke ingyen is elérhető, de a fizetőseket is érdemes végignézni, mert remek ötelteket adnak ahhoz, hogy miként is lehetne az adatok használatát bevinni a tanításba.

Már írtunk a The New York Times remek infografikákat bemutató oldaláról, amely ITT TALÁLHATÓ. Most egy konkrét ábrát mutatunk, amely különlegesen érdekes lehet (és tanulságos) akár tanórákon is EZ ITT VAN. Az ötlet egyszerű: megvizsgálták, hogy egyes online felületek, weboldalak fehasználási fetételeit mennyire egyszerű megérteni. Diákok nagyon megdöbbennek, amikor az eredményekkel szembesülnek. Például az Airbnb felhasználási feltételei hogyan viszonyulnak Immanuel Kant A tiszta ész kritikája című művéhez. Spoiler: kb. ugyanannyira nehéz, de az Airbnb-t elolvasni háromszor annyi ideig tart. Tanulságos!

Sajnos így a karantén idején nem lehet múzeumba menni, így nincs arra lehetőségünk, hogy remekműveket eredetiben csodáljunk meg. A online múzeumlátogatás azonban lehetőséget ad arra, hogy egy-egy nagyszerű művet olyan közleről nézzünk meg (és annyi ideig), ahogan a múzeumbn biztosan nem lenne esélyünk. Az amsterdami Rijks múzeum weboldalán nem csak közelmehetünk egyes képekhez, hanem bizonyos izgalmas részletekre külön fel is hívják a figyelmünket (IDE KATTINTVA). Nem csak a művészet órán lehetnek érdekesek ezek a képek (és tárgyak) Pietersz van de Venne festménye a Protestánsok és katolikusok például történelemből a reformáció tanításánál is remek forrás lehet.

Kevés becsapósabb dolog van térképeknél. Amikor egy gömb (vagy méginkább geoid) felületet síkban akarunk ábrázolni, elkerülhetetlen, hogy valahogyan ne torzítsunk. A leggyakrabban használt Mercator-vetület például a sarkok felé sokkal nagyobbnak mutatja a dolgokat, mint amilyenek azok valójában. Ezért van aztán, hogy sok diák (és felteszem nem egy felnőtt is) azt gondolja, hogy Grönland nagyjából akkora mint Afrika, vagy hogy Kanada sokkal nagyobb, mint az USA (valójában nagyjából egyforma méretűek). A torzítást talán segít megérteni, ha nem a megszokott központtal késítünk el egy vetületi térképet és ezt meg is tehetjük IDE KATTINTVA. Elég csak egy országra bökni, vagy bármely pontra a térképen és már láthatjuk is, hogyan nézne ki a térkép, ha az a pont vagy ország lenne a középpontja. Magyarország középponttal például így nézne ki, egészen izgalmas méretű Szvázifölddel.

A technika hatással van ez életünkre, ez biztos. Az is biztos, hogy ez a hatás nem csak jótékony. Se szeri, se száma a különféle riasztásoknak, hogy miként lesz más a digitális világban elmerülő ember agya és pszichéje, mint a normális. Miközben mindenki látja, hogy jó lenne a digitális létünket keretek közé szorítani, és többnyire mások számára remek tanácsai is vannak, hogyan kellene ezt tenni, nem könnyű magunkon kezdeni a dolgot. A Google izgalmas kísérletei között találunk egy csokorra valót, amelyik a digitális welness-szel próbál foglalkozni (IDE KATTINTVA). Ugyan a projektek többsége csak jópofa ötlet, mégis érdekesek lehetnek, ha másra nem, hogy elgondolkodjunk rajtuk.

Most, hogy már az alsósok is az online térbe kényszerültek kifejezetten hasznos lehet ez az oldal, amit Fleischer Sára ajánlott a figyelmünkbe, semmi nagy dolog, nem mesterséges intelligencia és kiterjesztett valóság, csak egyébként ismerős eszközök gyűjteménye. Az U-46-os iskolakörzet oladlán találhatunk egy remek kollekciót (IDE KATTINTVA) virtuális eszközökből: számolórúd, abakusz, számegyenes, számolókorong, minden, ami az alsós matematikaórákon gyakran előkerül. Külön jó, hogy sem regsiztráció, sem speciális bármi nem kell a használathoz. A virtuális órákon is jól jöhet, ha megosztjuk a képernyőnket, de a diákok is használhatják, ha éppen a suliban maradt volna az eszköz.

Történt nem is olyan régen, hogy itt, a TanárBlogon azon gondolkoztunk, hogyan is lehetne fenntarthatóvá tenni az oldal működését, kiszámíthatóan, hosszútávon. Szóba jött a fizetőssé tétel, szponzorok befogadása stb. Végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebb, de mégis független utat választjuk, és megpróbálunk olyan prémium tartalmakat készíteni, amiért szívesen fizetnek az olvasóink. Így készült el a 10 modulos, húsz órányi tanulásra elég Digitális Tanulás interaktív tananyagunk, és nagy örömmel jelenthetem, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket eddig. Ez természetesen nagy boldogság, de ez most nem egy dicsekvő poszt szeretne lenni, hanem arról szeretnénk mesélni, mi történt akkor, amikor ezt a tartalmat, ami fizetős, és nekünk bevételt termel, megpróbáltuk megosztani és népszerűsíteni a Facebook-on. Izgalmas részletek a kattintás után!

A Tree.fm nevű oldal (ITT TALÁLHATÓ) a világ minden tájáról hozza el nekünk az erdőket. Az oldalra érve egy véletlenszerű erdőben dob le minket, Ghánában, Vietnámban, vagy éppen Oroszországban, és meg is mutatja az erdő képét. Ezután akár a háttérben bekapcsolva hagyhatjuk az erdő hangjait, így akár egy monszunerdő közepéről dolgozva :) Természetesen vannak kockázatai is, hiszen ha bekapcsolva hagyjuk, tényleg el lehet felejteni, hogy éppen egy erdő a háttérzaj, és kifejezetten ijesztő, amikor hirtelen beszól egy majom. De, ahogy a repülőgépen mindig hányingerrel küszködő világutazó is mondta: Valamit valamiért :).