Lassan a csapból is az folyik, hogy miként változtatja meg az életünket a mesterséges intelligencia. A jóslatok ugyan gyakran túlzónak tűnnek és arról is lehet vitatkozni, hogy mennyiben nevezhető egyáltalán intelligenciának ez a dolog, amit használunk, de az biztos, hogy valami izgalmas áttörésnek lehetünk a tanúi éppen. Nagy kérdés persze, hogy van-e és lesz-e bármi hatása az oktatásra? A jelenlegi rendszerek jellemzőan nagy adatmennyiségekből tudnak dolgozni, az osztálylétszámok viszont ritkán érik el a párezret, ami egy jó mesterséges intelligencia modell megalkotásához kellene. Megvallom, én még nem láttam azt, ahogyan MI-t használok a tanításban egészen mostanáig (bár feliratozó és fordító alkalmazásokat már használtam és azok is ilyen technológián alapultak, de az nem számít). Egész mostanáig, történt ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia a számok és a szövegek világából a képek világához is elérkezett.

Egyre többször fordulhat elő, hogy olyan diák van az óránkon, aki nem tud magyarul. Nem könnyű helyzet, hiszen egyszerre kellene vele is foglalkozni és persze az osztály többi tagjával. Ezt az elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzetet segíthet megoldani a technika. A neurális hálózatoknak köszönhetően már egyre jobbak a diktálást rögzítő és a fordító alkalmazások, a kettő együtt pedig lehetővé teheti, hogy a tanári előadást élőben fordítva követhesse egy diák. Szerencsés helyzetben a fordítás még rögzítésre is kerül, így azt később ellenőrizheti is a tanár. Jó kombináció lehet erre a célra Microsoft Translator és a OneNote. EBBEN A VIDEÓBAN látható miként.

Az Activebound ITT TALÁLHATÓ egy kellemes, jól használható oldal, ahol kincskeresést tervezhetünk például iskolai csoportok városnéző programjához. A működése nagyon egyszerű, és tanulni sem kell. Regisztráció után, létrehozva egy új 'bound'-ot, már kezdhetjük is a feladatok összeállítását. Közel 10 funkció közül választhatunk, amelyek szerepelhetnek az akadályversenyen. Meg kell találni egy helyet (mondjuk kis nyíllal odavisz, szóval annyira nem nehéz), információs, leíró akadály is lehet, de lehet kérdés, vagy akár feltölthetünk képet, videót, hangot az egyes állomásokhoz. És persze lehet teszteket is csinálni. Az ingyenes verziónak vannak korlátai, de az is teljesen jól használható. Az még fontos lehet, hogy ha pl. iskolán belül szeretnénk használni, nem biztos, hogy jó lesz, mert annyira nem tűpontos a helymeghatározás, azaz hiába szeretnénk a könyvtárban egy 'bound'-ot tervezni, egy 20 m-es körben már úgy veszi az alkalmazás, hogy megérkeztünk. A diákok az appot letöltve tudnak játszani.

A 3D tervezés nagyon izgalmas dolog és nagyon sokmindenre használható a tanórákon, de nem könnyű belefogni. Sokáig a Google SketchUp programja volt az, amit ajánlottak, de az nem igazán baráti egy kezdőnek vagy gyereknek. Ugyanez igaz a különféle CAD programokra is, akár még ingyenesek is lehetnek, de a belépési küszöbük olyan magas, hogy nem érdemes egy tanórán elővenni őket (hacsak nem a CAD tervezés a tantárgy). Megoldást jelent a TinkerCAD, az Autodesk kifejezetten oktatási céllal megírt tervezőprogramja, de a tapasztalatok szerint néha az is túl nagy falat lehet (főként a kisebbeknek). Ilyenkor lehet remek választás a Doodle3D (IDE KATTINTVA).

Olyan jó lenne, ha a természetismeret, biológia órákat a természetben lehetne tartani, ha nem csak beszélnénk a madarakról, vaddisznókról, a különféle élőhelyekről, hanem egyszerűen megmutathatnánk a diákoknak. Erre sajnos nincs mindig lehetőség, hetente pár órában kell a természettel foglalkozni, ebbe nem feltétlenül fér bele a kirándulás. Szerencsére itt is segíthet a technika, például azzal, hogy webkamerákat nézünk. Ilyeneket gyűjt össze a Madárles nevű oldal (IDE KATTINTVA), jelenleg főleg madárfészkekre irányzott kamerákkal, de találunk nádast megfigyelőt is.

A 3D tervezés az egyik legizgalmasabb módszer amivel a diákok kreativitása kibontakoztatható. Számtalan akár ingyenes eszköz is a rendelkezésünkre áll, hogy 3D objektumokat tervezzünk, például a remek Tinkercad, az inkább művészi tervezésre való Blender, a programkódból tárgyat készítő OpenSCAD vagy akár csak a Windowsba beépített 3DPaint. De mit kezdjen a remek 3D modelljeivel valaki, aki nem fér hozzá 3D nyomtatóhoz? Jó dolog a képernyőn nézegetni, amit az ember megtervezett, de az igazi mégiscsak kézbe fogni! Szerencsére erre is van elérhető megoldás, a Pepakura Designer nevű program, ami ingyenesen letölthető (IDE KATTINTVA 3D modellekből készít hajtogatható tervet. Olyasmit, amit például híres épületek esetében vásárolni s lehet egy füzetben, aztán hajtogatva összeragasztani. Így elegendő egy hasgyományos nyomtató is a megtervezett tárgyak megcsinálásához.

Emlékszik még valaki a Hot Potatoes szoftverre? 1998-ban jelent meg és valami egészen fantasztikus dolgot tudott: többszörös választásos teszteket lehetett készíteni vele! Azóta eltelt 24 év és a szoftver még mindig él és virul, már éppen a hetedik verziójánál tart. A szoftverrel persze nem csak A, B, C, D választásos kérdéseket lehet már készíteni, hanem párosítást, sorba rendezést és szövegkitöltést is. Aztán 2012-ben megjelent a LearningApps (a keresztségben a Tankockák nevet kapta), amiben már sokkal szebben néztek ki a többszörös választásos, esetleg a sorbarendezős vagy szövegbehúzogatós feladatok. Egy évvel később pedig már publikus volt a Kahoot! is, amiben a többszörös választásos teszteket versengve lehetett megoldani. És azóta is se szeri, se száma az olyan digitális eszközöknek, amik tulajdonképpen többszörös választásos tesztek valamiféle körítéssel (ilyen például a Duolingo vagy a Xeropan, ami várhatóan a nyelvoktatás problémáit fogja megoldani kis hazánkban). Az oktatás digitalizációjának fő csapásiránya ez immár negyedszázada.

Mindig is szerettem valamiért az érdekes hangok gyűjteményét, és azokat a feladatokat, ahol csupán hangok alapján kell például történetet összerakni. Akit szintén motiválnak és inspirálnak a hangok, vagy szeretne egyszer-egyszer valami vicceset bevinni az órájára, nem fog csalódni. Alapvetően a Noizer (ITT TALÁLHATÓ)úgy működik, hogy elég sok kategóriában találhatunk hangfájlokat, amelyeket akár egyszerre - az egyes elemek hangerejét beállítva - le tudunk játszani. Lehet pl. egy repülőtérre egy kávéházat varázsolni, vagy egy éjszakai vidéki jelenetet összerakni, ahol az esőben bálnák sétálnak egy mecset előtt :) Persze ennél sokkal értelmesebbek is kirakhatóak, de az talán kiderül, hogy rengeteg lehetőség van, és a diákok általában szívesen írnak, beszélnek kreatívan hangok alapján.

A politikának nincs helye az iskolában! - hangzik el sokszor és sok oldalról, leggyakrabban természetesen olyankor, amikor egy politikus úgy érzi, a másik próbál politizálni az iskolában. De valóban kívánatos-e az apolitikus iskola, az olyan iskola, ami számára a társadalom közös ügyei tabunak számítanak? Ha komolyan vesszük mindazt, amit a 21. századi pedagógiáról mondani szoktunk, akkor erre a kérdésre határozott nemmel kell felelnünk. A diák-központú, 21. századi, jövőre fókuszáló vagy bármilyen más divatos jelzővel képzett modern pedagógiának nagyon sok olyan eleme van, ami nem megvalósítható anélkül, hogy az iskolában ne jelenne meg a politika.

A minap írtunk az Artsteps nevű oldalról, ahol képekből egyszerűen tudunk interaktív kiállítást készíteni. Nos, itt egy példa arra, hogy ezt az órán hogyan használhatjuk. Most éppen Budapesten (a Műcsarnokban) is látható egy angol fotóművész, Martin Parr kiállítása, aki szinte kizárólag tengerparton fotózott, rengeteg vicces, elgondolkodtató, megható pillanatot lopva el. Nyelvórákon, képleíráshoz kiváló anyag, nagyon könnyű a képekről beszélni, és sokkal izgalmasabbak, mint egy átlagos tengerparti kép - szinte mindegyik kapcsán izgalmas viták tudnak kialakulni egy gimnazista csoportban. Mivel nem mindenki tud a Műcsarnokba elmenni, készítettünk egy 13 képből álló mini-kiállítást az Artsteps-en (IDE KATTINTVA )látogatható meg). Bátran bevihetjük órára is, szeretni fogják!