Alig tértünk magunkhoz a COVID alatti online oktatás okozta sokkból, amikor egy újabb csapás érte a pedagógiát: megérkezett, és rohamosan terjed a ChatGPT, ismét újraírva mindent, amit az iskoláról, a pedagógia szerepéről gondoltunk. Eddig mondhattuk azt, hogy 'jó, jó a tesztek nem működnek az online oktatásban, de majd az esszék!'. Erre jön ez, és 20 mp alatt kiváló esszéket ír. Aztán gondolhattuk azt, hogy a kreativitás fejlesztése lehet a cél, de a ChatGPT szintén 20 mp alatt ír remek, érzelemdús verseket a macskák ellen Leonard Cohen stílusában. Mit nyerünk, mit vesztünk, és mi marad nekünk?

Senki nem vonhatja kétségbe, hogy az amerikai polgárjogi harc az egyik legsikeresebb társadalmi mozgalom volt az elmúlt évszázadban. Miközben mind a mai napig nagyon sok dologban van még megkülönböztetés fehérek és feketék között, még nincs ötven éve, hogy Rosa Parks nem volt hajlandó átadni a fehéreknek fenntartott helyet egy buszon Montgomery városában. A pogárjogi mozgalom egyik legfontosabb szervezete az NAACP (National Association for the Advancement of Colored People) 1909-ben jött létre és például ők képviselték Parksot is a kulcsfontosságú ügyben. Az utóbbi időben egy újabb frontot nyitottak a az egyenlőségért folyó harcban, a szövegértést. Virginiai szervezetük a helyi oktatási tanácshoz fordult nyílt levélben, amiben leszögezik, hogy az írni-olvasni tudás alapjog és a statisztikák alapján könnyen kimutatható, hogy az iskolarendszer nem adja ugyanazt a színesbőrű diákok, mint a fehéreknek. Állításuk szerint azzal, hogy az iskolák elmaradott módszerekkel és rossz körülmények között tanítják olvasni a diákokat, azok alapvető jogai sérülnek, különösen azért, mert az alacsonyabb társadalmi státuszú családok gyerekei jobban rá vannak szorulva az iskolára abban, hogy megtanuljanak jól olvasni, így válik az oktatás elhanyagolása rasszizmussá.

Válasz Prievara Tibor kritikájára

Írta: Fridrich Máté

fridrich.mate@pte.hu

2022.12.05.

Prievara Tibor Tanárblog.hu-n közölt vezércikke a gamifikációval kapcsolatos felvetéseimre adott válaszként fogalmazódott meg, azonban számos pontatlanság és félreértés övezi az írást, amely jól kirajzolja a gamifikációval kapcsolatos nemzetközi és magyar diskurzusban megjelenő félreértéseket és kérdésköröket. Az alábbi válaszcikk ezek tisztázását célozza.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el: A párbeszéd és a tudományos háttér szükségességéről a gamifikáció kutatása és gyakorlata kapcsán - Válasz Prievara Tibor kritikájára

A minap jelent meg egy minden eddiginél okosabb és ügyesebb mesterséges intelligencia chatbot, a ChatGPT, amit bárki kipróbálhat (IDE KATTINTVA). ezzel a mesterséges intelligenciával beszélgetni is lehet és magyarul is elég jól tud. Érdekessége, hogy az informáciit, adatait nem közvetlenül a webről szedi, hanem csak abból, amire tréningezték. Adta magát a gondolat, hogy nézzük meg, miként teljesítene az érettségin.

Az adat az új olaj mondják sokan, hozzátéve azt is, hogy amiként a nyerolaj sem ér semmit finomítás nélkül, úgy az adotak sem érnek semmit, ha nem tudjuk megfelelően megjeleníteni őket. Persze ez sem nagy újdonság, az adatvizualizáció egyik úttörője Florence Nightingale volt, aki látványos grafikonokkal győzködte a brit képviselőket az eglszségügyi reformokról. Mára már az adatértelmezés és megjelnítés egyike lett a fontos 21. szőzadi képességeknek, amiket érdemes tanítani az iskolában is. Ebben lehet nagy segítség az ingyenes RAWGraphs alkalmazás (IDE KATTINTVA).

Fridrich Máté Phd Hallgató több cikkben értekezik a gamifikáció megvalósulásának elméleti lehetőségeiről. Ez egy fontos hiányossága a hazai gamifikációval foglalkozó közösségnek, tanároknak, kutatóknek, fejlesztőknek. Nagyon fontosnak érzem, hogy ezek a szereplők egymást támogatva, egymást segítve, konstruktív szakmai vitában és együttműködésben segítsenek a gamifikációt hatékony és skálázható módszerré tenni a köznevelésben (és azon túl is esetleg). Fridrich Máté több írást is publikált, többek között a konstruktivizmus, konstruktivista pedagógiai és a gamifikáció lehetséges kapcsolódási pontjait bemutató cikkét ITT Az írás jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki szeretné tudományos alapossággal megközelíteni a gamifikáció témáját, esetleg szeretné látni, hogy miként illeszthető a modern pedagógiai diskurzusba. Az alábbiakban Fridrich egy másik írásáról értekezem kicsit részletesebben, mivel az elméleti alapokon az általam kidolgozott, és sokak által használt rendszert veszi górcső alá, és illeti kritikával.

Sokszor kritizáltuk már azt a gyakorlatot, amikor a diákoknak a mobiljainkat le kell adniuk amikor belépnek az iskolába és csak akkor kapják vissza, amikor hazamennek. egyszerűen pazarlásnak tűnik, hogy egy ilyen remek eszközt, ami kifejezetten elősegítheti a modern oktatást kitiltunk a tantermekből. Természetesen érthető, hogy miért, az a félelem, hogy a tanóra nem tud versenyezni a diák figyelméért mindazzal, amit a telefon kínál. Pedig ez nincs így, ha érdekes az óra, ha izgalmas a feladat, ha látható a tanulás értelme, a diák örömmel tanul. Tanulni mindenki szeret, nem lehetetlen konkurálni a mobil-világgal. Az utóbbi időben azonban azt látom, hogy nem is ezért lehet gond a mobil az iskolában, hanem egy másik szempontból, ami sokkal inkább a szünetekben, mintsem a tanórákon jelent problémát.

Most, hogy a hazai kulturkampf is ráfordult az irodalom után a történelem oktatásra is (ami például ebből a beszélgetésből is érzékelhető, a köztévében beszélnek arról, hogy 2010-ig a történelemoktatás tisztán kommunista volt), érdemes megnézni, hogy miként van ez más országokban. Különösen érdekes lehet, ez az USA esetében, hiszen a nyelvórákon országismeretből is előkerülhet pár hagyomány, így a hálaadás napja is. Ha máshonnan nem, a hollywoodi filmekből miondenkinek ismerős lehet, hogy a gyerekek indiánnak és zarándoknak öltöznek és nagy vígan eszik együtt a pulykát és a kukoricát. Kár, hogy ez a kép csúnyán torzítja mindazt, ami valójában történt és egy nagyon hamis képet ad a diákoknak. Szerencsére sok egyéb oktatási anyag is elérhető, olyanok, amik akár a nyelvórán is hasznosak lehetnek.

A magyar gamifikációval foglalkozó oldalak közül a legújabb, és a legkomplexebb szolgáltatást kínáló a MotiMore (www.motimore.com). Mivel azt látjuk, hogy egy gamifikált értékelési rendszer bevezetését mindig nagyon sok kérdés előzi meg, megkértük az oldal látogatóit, illetve a MotiMore Gamifikációs Akadémia résztvevőit (közel 500 tanárt), hogy írjanak kérdéseket, nehézségeket, amelyek nekik gondot okoztak. Ebből egy hatalmas (többezer kérdésből álló) adatbázist építettünk, rendszereztük a problémákat, és elkezdtük ezeket feldolgozni a MotiMore Blog-ban. Már most is elég sok olvasnivalót találtk (bár még csak most indult), de csak most fog igazán beindulni a blog, érdemes megnézni, ezt IDE KATTINTVA tehetitek meg!

Sokan sirattuk a Windows Movie maker programot, ami könnydén tette lehetővé egyszerű videók készítését. Nem volt alkalmas arra, hogy hollywoodi szuperprodukciók készüljenek vele, de az iskolai projektekhez pont eleget tudott. A használatát pár perc alatt meg lehetett tanulni. Aztán évekkel ezelőtt eltűnt és fjó űrt hagyott maga után. Vannak persze akár ingyenes professziionális programok s, de azok pont a professzonalizmusuk miatt nem jók az iskolai feladatokhoz. Vannak egyszerű programok is természetesen, de azok vagy túl egyszerűek, vagy túl korlátozott a használatuk. Most azonban a Microsoft megvásárólta és ngyenesen használhatóvá tette a Clipchamp programot (IDE KATTINTVA), ami pont azt tudja, amit az előd és Microsoft fiókkal (sajnos csak egyénivel, az iskolai fiók nem jó hozzá) ingyenesen használható.