Ha valaki aktív a Facebookon, akkor az utóbbi napokban az ismerősei falát bizonnyal elárasztották a Mi az indián neved üzenetek. Ilyen jellegű értelmetlenségből bőséggel van a legnagyobb közösségi oldalon, amiért mégis érdemes egy picit gondolkodni róla, az a mögötte álló ékszerkereskedő cég. A cég oldalát nyolcszázezren lájkolták, csak azért, hogy megtudják, mi az indián nevük. Ezzel együtt jogot adtak a cégnek, hogy hozzáférjen az összes adatukhoz, fényképeikhez és írjon a nevükben a saját üzenőfalukra. Mit adnának mások egy ilyen listáért?

Az online marketing szakértő természetesen zseniálisnak tartja az ötletet (ITT) és az egyik nagy hírportál is tisztelettel adózik a módszer előtt (ITT). Biztosan igazuk is van a maguk szempontjából, de vajon nekünk tanároknak nem kell-e ennek kapcsán is elgondolkodnunk arról, milyen szerepet is szánunk például a Facebooknak az oktatásban. Az utóbbi időben egyre több olyan, gyakran egészen kiváló, projektet láthattunk, ami ezt a felületet használta, többek között azért, mert a diákok számára ma már ez a legmagátóertetődőbb médium. De nem problematikus-e, ha megkívánjuk a gyerekektől, hogy iskolai feladataikkal itt legyenek jelen. Eszembe jutott erről egy nagyon elgondolkodtató rajz, ami a lapozás után következik.

Többször fordult elő velem, hogy nagyobb fájlokat, esetleg egész könyvtárakat szerettem volna megosztani másokkal. Legutóbb egy könyv hanganyagával voltam így. A legegyszerűbb megoldásnak a Dropbox publikus ('Public') mappája bizonyult. A Dropbox (ITT TALÁLHATÓ) egyszerűen a gépünkön található fájlok online változata. Ehhez kapcsolódik a 'Public' mappa most, ahová feltölthetünk bármilyen fájlt, vagy mappát, majd kapunk hozzá egy linket, amelyet másokkal megosztva letölthetővé válnak az anagok (de csak azok az anyagok, amelyekre a link mutat, azaz nem lehet ettől matatni a cuccaink között). Ajándékként IDE KATTINTVA a The Finals című angol nyelvkönyv hanganyagának az első felét lehet most letölteni egy zip fájlban. A lapozás után megmutatjuk, hogy hogy is néz ki mindez a Dropbox oldalán.

A karácsonyi legózást követően a hét IKT teszttel indult, megtudtuk, hogy a tablet vagy a notebook a nyerő , megismerkedtünk a Szegedi Egyetem online játékával, azután megjött a Mikulás, megnéztük a Khan Akadémiát élőben, bekukkantottunk… hm hova is? ... megvan, az iskolába!

Beszámoltunk a Rochester Institute of Technology is játékos kísérletéről , Dr Judy Willis videójátékokról írt tanulmányáról, valamint arról, hogy néha nem rossz, ha az iskolában szerepet cserél tanár és diák és sok-sok olvasnivalót kínáltunk a hétvégére:

Mostanában, amikor a gyerekek minden nap kapnak valami ajándékot, jól jöhet nekünk tanároknak is valami kedves meglepetés. Ilyennel kedveskedik nekünk a Cartographia kiadó, honlapjáról ugyanis ingyenesen lehet kiváló feladatbankokat letölteni. A letöltéshez ugyan ki kell tölteni egy regisztrációs űrlapot, de ezen túl semmilyen kötelezettségünk nincsen.

Jelenleg a következő feladattárak érhetők el: környezetismeret 3. osztály (IDE KATTINTVA), történelem 5. osztály a történelmi atlaszhoz (IDE KATTINTVA), történelem 5. osztály a képes történelmi atlaszhoz (IDE KATTINTVA), természetismeret 5. osztály  (IDE KATTINTVA) és irodalom 5. osztály (IDE KATTINTVA). Az egyes csomagokat letöltve különálló alkalmazást telepíthetünk, amiben kifejezetten sokféle és igényes kivitelű feladatokat kapunk.

Mivel rendszeresen szoktam képernyőképeket készíteni (nem is keveset), vagy éppen a képernyő egy részét illusztrációként használni, vagy diákoknak elküldeni, fontos, hogy gyorsan, praktikusan tudjam mindezt megtenni. Eleinte a Photoshop-ot használtam, ed az drága, meg nagyvad ehhez a feladathoz. Később átszoktam az Aviary szolgáltatására (erről ITT meg is emlékeztünk). Ez két mozdulattal, gyorsan és praktikusan oldotta meg a helyzetet. Aztán egyszer csak olyan géphez kerültem, ahol nem volt Aviary, sem lehetőségem letöltögetni programokat. Ekkor kipróbáltam a Windows képvágóját, és teljesen jól működött. Mivel ez jó eséllyel szinte minden olvasó gépén is ott van, a lapozás után elmesélem, hogy és mit tesz.

Írtuk már egy párszor itt, hogy a közeljövő nagy IKT áttörése a Microsoft mozgásérzékelője, a Kinect lehet. Lassan egy éve, hogy már PC-re is lehet fejleszteni hozzá programokat és lassan előkerülnek az igazán kreatív megoldások. Bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg még a jéghegy csúcsát sem látjuk és igazán a kreativitáson múlik, hogy mire használjuk majd. Itt van egy eszköz hatalma lehetőségekkel és szabad a pálya azon gondolkodni, hogy mire is használnánk fel.

Az alábbi videó egy egészen különleges alkalmazást mutat be, amit egy cseh cég fejlesztett ki. Adott egy homokozóasztal, amit fentről egy projektor színez be. A Kinect pedig pontosan érzékeli a domborzatot és ennek megfelelően alakítja a színeket. A hatás lenyűgöző, mindenképpen érdemes megnézni.

Mindenkinek megvannak a maga gyengéi és erősségei. Nekem a szép kézírás az első kategóriába tartozik. Nem ment, nem megy és nem is fog menni - gondoltam. Egészen addig, amíg a legutolsó SMART Notebook frissítést le nem töltöttem, ahol megjelent egy új ikon, a neve pedig ez volt: Kalligráfikus toll. Egy ideig csak szemezgettem vele, hiszen nem használtam soha, és nem értettem, hogy pontosan mire is jó. Aztán egy nap - viccből - rákattintottam, és elkezdtem így írni. Az eredmény több, mint tapintható; az egyik pillanatban szégyenteljes macskakaparással firkáltam a táblára, a következőben pedig középkori kódexírókat megszégyenítő minőségben ontottam a szavakat. És végre szeretek a táblára írni, és jobban figyelek a táblaképre is. Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy egy ilyen egyszerű kis ötlet milyen mély változást hoz a mindennapok gyakorlatában.

Ma van a Szeplőtelen fogantatás napja, de nem az a valódi apropója ennek a bejegyzésnek, már résgóta gondolkodom azon, hogy meg kellene írni. A valláűsoktatás és az IKT kapcsolatáról van szó. Ha átlalában az oktatásról esik szó, gyakori a panasz, hogy milyen lassan mozdulnak a dolgok, milyen borzasztó nehezen kerülnek be a modern eszközök a tanításba. Ha azonban bármely tantárgyat megnézünk, nincsen talán egy sem, ami olyan lassan mozdulna, mint a vallásoktatás. A hittanórák, vasárnapi iskolák módszertana egy jobbára 19. századi paradigma foglya mind a mai napig. Hogy csak egy példát vegyünk, nincs még egy olyan tárgy, ahol a memoriter olyan kitüntetett szerepet kapna, mint a vallásoktatásban. Ha a gyereknek nincs szerencséje, akkor az aranymondásokat ráadásul a Károli fordításban kell megtanulnia, hogy biztosan ne értse azt, amit mond.

Ha pedig ilyen elmaradott a vallásoktatás didaktikája, beszélhetünk-e egyáltalán IKT-ról ezen a területen? Van-e olyan vasárnapi iskola, ahol kollaboratív eszközökkel dolgoznak, ahol a webkettes filozófiának megfelelően a diákok magzuk készítenek tartalmat, ahol kihasználják mindazt, amit a 21. század kínál? Elsőként gondoltam, érdemes lenne körülnézni a világban.

Egyre jobban hódít a videók használata az oktatásban. A Khan Academy sikere óta egyértelmű, hogy valami komoly áttörés készülődik. Meglehet, letölthető videó olyan lesz, mint a tankönyv. Van azonban már azon gondolkodnak, hogy miként lehetne ezt a médiumot továbbfejleszteni. Így született meg a Tuva project is (ITT TALÁLHATÓ).

A Microsoft vegykonyhájából került ki ez a gyöngyszem, érdemes megismerkedni vele. Most a Nobel-díjas fizikus Richard Feynman előadásai tekinthetők meg rajta. Feynman nem csak a kvantumelmélet egyik legfontosabb kidolgozója és nem is csak a Manhattan-projekt egyik híres tudósa, hanem a tudományos ismeretterjesztés amerikai szupersztárja is. A Feynman-előadások ritka egyszerűséggel és még ritkább humorral képesek magyarázni a bonyolult fizikai összefüggéseket. A Tuva-változatban az előadások videója mellett olvashatjuk is a szöveget valamint mindazokat a jegyzeteket, további forrásokat és videókat, amikkel jobban megérthetjük az elhangzottakat, esetleg elmélyíthetjük az ismereteinket. Természetesen arra is van elehtőségünk, hogy a saját jegyzeteinket elhelyezzük. Mindezt pedig egy jól átlátható, könnyen kezelhető, ergonomikus felületen.

Megkaptam egy szép dokumentumot egy kollégától, amelyben összesen kb. 10 oldal szöveg volt, valamint 10-15 kép, amelyek a szöveget voltak hivatottak illusztrálni. A beszámoló érdekes volt, azonban nem értettem, hogy miért lett a 15 oldal összesen több mint 50 MB! Persze a képek miatt. A fényképezőről letöltött képeket egyszerűen beillesztette a Word dokumentumba. Aztán az egyik diákom egy digitálisan is beadható projektben elkövette ugyanezt: 15 oldal, kis képekkel illusztrálva, és majd' 100 MB-os terjedelem. Mivel tényleg semmi értelme és szerepe nem volt a gigantikus méretű képeknek (az ideális méret kb. 200 Kb lett volna!), kértem a gyereket, hogy kicsinyítse le a képeket - és akkor meglepődtem, hogy milyen furán nézett rám nagy, ártatlan digitális bennszülött szemekkel. Mi lehet a megoldás? Elkezdtem olyan alkalmazásokat keresgélni, ahol egy kattintással lehet képeket optimális méretűre szabni. És aki keres, az talál. A lapozás után olvashatóak a részletek!