Karácsonyi ötletek a Guardian-től
Letölthető anyagok - 15 éve
Mivel közeledik a karácsony, ismét aktuálissá válhatnak az ünnepi anyagok. Ahogy minden évben, az idén is elkezdtük gyűjtögetni az angolórán használható izgalmasabb anyagokat, ám idén megelőztek minket, hiszen megkaptuk e-mail csomagban - ajándékként - a Guardian karácsonyi óra ötletgyűjteményét. Origami-tól kezdve Dicckens-en át rengeteg mindenben segít az oldal, teljesen kidolgozott óravázlatokat, letölthető tananyagokat is ad. Ehhez nem kell mást tennünk, mint IDE KATTINTANUNK, majd - ha megtetszik valami, a Guardian oldalán ingyenesen regisztrálni, hogy le is tölthessük. Az ötletet köszönjük Murányi Natáliának!
Teljesen véletlen, és nem összebeszélés nyomán jelenik meg két cikk is a Facebook-ról egymás után a TanárBlogon. Engem az alábbi történet ihletett meg: tizenévesek buliztak, majd az egyik fiú valószínűleg megütött egy lányt. Ezt nem onnan tudom, hogy együtt voltunk ezen a bulin, hanem onnan, hogy a kislány azonnal kiposztolta Facebook-ra, hogy a fiú mit is csinált. Mindezalatt ugyanabban a szobában tartózkodtak, de nem veszekedett a fiúval a lány, hanem így vágott vissza. Vajon azért, mert félt? Nem, nem azért, csak egész egyszerűen így tudta a legnagyobb kárt okozni a fiúnak. Így most több száz ember tudhatta meg azonnal, hogy mi is történt vele. És működött. Beszélgettem ezzel a fiúval kb. 4 hónappal az eset után, és csak egy halvány utalást tettem a bulira, mire ő teljesen elsápadt. Működött a terv! Mindezek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy hol is a helyünk nekünk, tanároknak, a Facebook-on.
Ha valaki aktív a Facebookon, akkor az utóbbi napokban az ismerősei falát bizonnyal elárasztották a Mi az indián neved üzenetek. Ilyen jellegű értelmetlenségből bőséggel van a legnagyobb közösségi oldalon, amiért mégis érdemes egy picit gondolkodni róla, az a mögötte álló ékszerkereskedő cég. A cég oldalát nyolcszázezren lájkolták, csak azért, hogy megtudják, mi az indián nevük. Ezzel együtt jogot adtak a cégnek, hogy hozzáférjen az összes adatukhoz, fényképeikhez és írjon a nevükben a saját üzenőfalukra. Mit adnának mások egy ilyen listáért?
Többször fordult elő velem, hogy nagyobb fájlokat, esetleg egész könyvtárakat szerettem volna megosztani másokkal. Legutóbb egy könyv hanganyagával voltam így. A legegyszerűbb megoldásnak a Dropbox publikus ('Public') mappája bizonyult. A Dropbox (
A
Mostanában, amikor a gyerekek minden nap kapnak valami ajándékot, jól jöhet nekünk tanároknak is valami kedves meglepetés. Ilyennel kedveskedik nekünk a Cartographia kiadó, honlapjáról ugyanis ingyenesen lehet kiváló feladatbankokat letölteni. A letöltéshez ugyan ki kell tölteni egy regisztrációs űrlapot, de ezen túl semmilyen kötelezettségünk nincsen.
Mivel rendszeresen szoktam képernyőképeket készíteni (nem is keveset), vagy éppen a képernyő egy részét illusztrációként használni, vagy diákoknak elküldeni, fontos, hogy gyorsan, praktikusan tudjam mindezt megtenni. Eleinte a Photoshop-ot használtam, ed az drága, meg nagyvad ehhez a feladathoz. Később átszoktam az Aviary szolgáltatására (erről
Írtuk már egy párszor itt, hogy a közeljövő nagy IKT áttörése a Microsoft mozgásérzékelője, a Kinect lehet. Lassan egy éve, hogy már PC-re is lehet fejleszteni hozzá programokat és lassan előkerülnek az igazán kreatív megoldások. Bátran kijelenthetjük, hogy jelenleg még a jéghegy csúcsát sem látjuk és igazán a kreativitáson múlik, hogy mire használjuk majd. Itt van egy eszköz hatalma lehetőségekkel és szabad a pálya azon gondolkodni, hogy mire is használnánk fel.
Mindenkinek megvannak a maga gyengéi és erősségei. Nekem a szép kézírás az első kategóriába tartozik. Nem ment, nem megy és nem is fog menni - gondoltam. Egészen addig, amíg a legutolsó SMART Notebook frissítést le nem töltöttem, ahol megjelent egy új ikon, a neve pedig ez volt: Kalligráfikus toll. Egy ideig csak szemezgettem vele, hiszen nem használtam soha, és nem értettem, hogy pontosan mire is jó. Aztán egy nap - viccből - rákattintottam, és elkezdtem így írni. Az eredmény több, mint tapintható; az egyik pillanatban szégyenteljes macskakaparással firkáltam a táblára, a következőben pedig középkori kódexírókat megszégyenítő minőségben ontottam a szavakat. És végre szeretek a táblára írni, és jobban figyelek a táblaképre is. Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy egy ilyen egyszerű kis ötlet milyen mély változást hoz a mindennapok gyakorlatában.




