Tegnap jelentek meg a kerettantervek, véleményezhetők, olvashatók (IDE KATTINTVA). Nem kis dologról van szó, húsz éve nem volt ilyen szoros gyeplő a tanárokon, akár a tananyag, akár az alkalmazott módszerek tekintetében. Első pillantásra csak a középiskolai idegen nyelv (angol) és a biológia tantervek áttekintésére volt időnk, de meglehet, már ez a kettő is reprezentatív képet adhat a tantervek szemléletéről.

Ami minket érdekelt (hiszen mégiscsak egy IKT portál vagyunk), hogy miként jelenik meg az IKT használat, a 21. századi pedagógia ezekben a tervekben. Az első örömteli élmény, hogy megjelenik. Az angol tanterv például ezt tartalmazza: a fórumozás és a blogolás is élményszerű nyelvtanulásra ad alkalmat.Az emelt szintű biológia tanterv pedig ezt írja: A biológia tanulásában fontosak a vizuális információk, és a motiváció érdekében sikerrel lehet alkalmazni korunk ismerethordozóit (DVD, internet). Az első lelkesedést egy kicsit tompítja, hogy az angol tanterv a továbbiakban semmiféle említést nem tesz az IKT eszközökről és a biológia tantervből is elég avíttas kép rajzolódik ki arról, hogy mire is használhatók ezek az eszközök.

Földrajzból és történelemből is érdekes kérdés, hogy miként alakult a világ országainak népessége az elmúlt fél évszázadban. A klasszikus módszer, amivel egy ország népességét bemutatjuk a korfa, ezen az egyes korkategóriák népessége jelenik meg, külön a nőké és a férfiaké. Érdekes lehet az is, ha ilyeneket egy könyvben nézegetünk, de még izgalmasabb, ha interaktívan jelennek meg.

A Population Pyramids oldal ebben segít (IDE KATTINTVA). Régiók és országok korfáit láthatjuk itt, az 1950 és 2100 között (a jövőre természetesen előrejelzések vonatkoznak csak). Öt évenként váltogathatunk, de az országok és régiók között is egy kattintás a váltás. Az átmeneteket szép animációban látjuk, ami segít megérteni és kihangsúlyozni a különbségeket.

A 21. századi tanár című pedagógiai projektemről készülő szubjektív élménybeszámoló második részéhez értünk (az első ITT OLVASHATÓ). A bevezetőben arra próbáltam választ keresni, hogy miért is indultam el ezen az elég rögös úton. Most némi elvi, koncepcionális alapvetés következik, hiszen nem egyszerűen átvettem mások ötleteit, hanem megpróbáltam az összes, számomra fontosnak tűnő és vállalható, pedagógiai újdonságot a mindennapok gyakorlatában összegyúrni. Amiről szó lesz: Sir Ken Robinson gondolatai és a valóság, futószalag iskola, vagy organikus fejlődés, illetve 21. századi készségek. Lássuk!

A Nobel-díj kiosztás különleges lehetőség a természettudományokat tanítóknak, pár percre ráirányul a figyelem a tudományokra és a tudósokra, néha még a híradóba is bekerül egy celeb lábköröm műtétje és darabolós gyilkosság közé a hír, hogy miért is adták az elismerést. Ne hagyjuk hát ki a lehetőséget tanárként sem, az idei évben a sejtdifferenciácó tanulmányozásáért, az indukált embrionális őssejtek létrehozásáért járt a díj. Nem feltétlenül középiskolás téma, de pár percet megér egy biológia órán, hátha felkelti egy-két diák figyelmét.

Ehhez a pár perchez szeretnénk segítséget adni itt a TanárBlogon. Elkészítettünk két Prezi-t, mindkettő az idei Nobel-díjhoz ad háttér információkat. Az elsőt (IDE KATTINTVA) kiadhatjuk a diákjainknak, hogy nézzék végig, olvassák el. Ez lehet akár a házi feladat is, de megmutatjuk a linket azoknak is, akik komolyabban érdeklődnek a biológia iránt. A második (IDE KATTINTVA) sokkal kevesebb szöveget tartalmaz és az egyes képek animálva vannak benne. Ez arra való, hogy ennek a felhasználásával beszéljünk mi magunk az órán a díj hátteréről.

A Take me back nevű oldalon (ITT TALÁLHATÓ) rövid, ám annál izgalmasabb időutazást tehetünk a közeli múltba (sajnos csak angolul). Nem kell mást tennünk, mint begépelni egy számunkra fontos dátmot, és már dől is ránk a rengeteg érdekesség. Több ilyen oldallal is dolgoztam már órán, a Take me back nagy előnye, hogy sokkal interaktívabb, és nem csak száraz adatokat ad (persze az is lehet érdekes). Például meg is hallgathatjuk a slágerlistát vezető dalokat, nem csak fel vannak sorolva. Aztán rengeteg olyan érdekesség van, amiért nyelvórán különösen jól használható, például magazinok borítói, az abban az évben megjelent könyvek borítóinak képei, az akkor menő autók fényképei, vagy éppen a legmenőbb reklámok abból az évből. Emellett aztán találhatunk hagyományos kategóriákat is (pl. ki született, halt meg az év során), de annyi érdekesség található az oldalon, hogy fantasztikusan érdekes prezentációkat lehet összeállítani (arra kell azért vigyázni, hogy egy gimnáziumi csoportnál ne mindenki a születésnapját nézze,mert akkor az egész évre vonatkozó adatok mindenkinél ugyanazok lesznek, osszunk fel egy évtizedet!).

Aki elég régőta követi a web változásait emlékezhet még arra a hőskorszakra, amikor az amúgy elég statikus weblapokat az animált gif képek dobták fel. A .gif egy képtömörítési eljárás volt, aminek egyik előnye az volt, hogy nem csak egyes képeket, hanem képek sorozatát is lehetett vele tömöríteni, így kezdetleges animációs hatást is el lehetett érni. Természetesen senki ne gondoljon HD filmekre, azokban a sávszélességben szegény időkben (a többség még egyszerű telefonvonalon, modemen keresztül netezett) csak anagyon kicsi és pár képből álló animációk fértek el egy lapon. Ennek a korszaknak állít vicces emléket az Index "megújult" dizájnja (ITT LÁTHATÓ), borzasztó, de tényleg voltak ilyen weblapok.

Ahogy aztán egyre gyorsabb lett az internet el is tűnt az animált gif, hiszen már lehetett rendesen videókat is terjeszteni rajta (például a YouTube-on). Pár éve azonban megint megjelent ez a forma a weboldalakon, blogokban. Mostanra ugyanis már olyan gyors lett a net, hogy pár másodperces filmeket könnyedén elbír ebben a fomában és akkornincs szükség videómegosztó oldalra, kodekekkel szenvedésre, csak képként feltöltjük és már ott is mozog. Előnye ennek a megoldásnak, hogy akár e-mailben is küldhető egy ilyen animált kép. Abban is biztosak lehetünk, hogy minden böngészőben látható is lesz. Ha van egy kis videónk, azt például átalakíthatjuk az Online Convert segítségével (IDE KATTINTVA), így készült ez a (kicsit sötét) animált gif is:

Úgy érzem, itt az ideje, hogy egy lassan 8 hónapja tartó pedagógiai kísérletem teljesen szubjektív leírását elkezdjem. És el is kezdem. A kísérlet arra keresi a választ, hogy mitől és hogyan válik valaki 21. századi tanárrá. A cím nem a célbaérkezést, hanem at utat jelöli ki, azaz nem érzem azt, hogy én vagyok a 21. századi tanár, akinek minden kihívásra sikerült megfelelnie, csupán a 21. századinak mondott pedagógiai elemeket próbáltam rendszerré fűzni és a gyakorlatban kipróbálni. Mindezt úgy, hogy nem rendelkezem különleges technikai eszköztárral, sem rengeteg pénze nincs az iskolámnak, hogy mindenben támogathasson; vagyis egy átlagos felszereltséggel rendelkező iskola teljes állásban tanító pedagógusa vagyok. A fejezetek szerkesztésénél arra is törekszem, hogy lépésről lépésre akár megtanulható, követhető, vagy adaptálható is legyen minden, amiről itt szó van. Nem csupán elméleti összefoglalás tehát e mű, hanem gyakorlati útmutató is egyben. Az első fejezetben azt próbálom felidézni, hogy hogyan is kezdődött el ez az egész, hogy  mi volt a motivációm, illetve egy mini-kutatásról is beszámolok, ahol arra kerestük a választ, hogy a szülők és a diákok milyen elvárásokkal fordulnak az iskola felé.

Nagyon izgalmas vállalkozásba kezdett a Petőfi Irodalmi Múzeum, a MOME Kreatív Technológia Laborja és az MTA Sztaki: irodalmi mobilalkalmazást készzítettek. Nem is akármilyet! A GUIDE@HAND oldaláról érhető el (IDE KATTINTVA) az a program Androidos telefonra és iPhone-ra egyaránt, amivel Budapestet ismerhetjük meg, ennek része az Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényére épülő séta is.

Nem kis túrára vállakozik, aki mobillal a kezében akarja megismerni a regényt és Budapestet, 17 kilométert kell sétálnia. Közben azonban hallgathatja magát a szöveget (olvashatja is, de ez séta közben nem ajánlott) és egyes pontokon háttérinformációkat, képgalériákat, az értelmezést segítő anyagokat is kap. A mobilos regéynalapú séta magányos elfoglaltság, de irodalom faktosoknak, érdeklődő diákoknak nyugodtan ajánlhatjuk.

Az adatok gyönyörűek - összegyűjtve, vizuálisan megjelenítve különösen (ITT is ÍRTUNK erről). Az pedig, ha van egy profi blog a Guardian oldalán, ahol a legérdekesebb, vagy legfurább adatok vannak egy fedél alatt, profi módon bemutatva, az már szinte túl sok is a jóból. Pedig de! A Guardian Data blog nevű oldalán (ITT TALÁLHATÓ) százával találhatunk érdekesnél érdekesebb adatokat impozáns vizuális köntösben. Természetesen a posztok komolysága változó, én most éppen azt a részt használom, ahol egy app segítségével egy adott napon felmérték az emberek (a 'világ') értékrendjét. Feltettek 50 kérdést annak a pár millió embernek, akik kitöltötték az alkalmazás által közvetített kérdőívet, és összesítették az eredményeket. Ahogy az órán használtam: kiválasztottam a 6 ábrát, majd állításokat fogalmaztam meg róluk (pl. A nők kevésbé tartják fontosnak a helyes étkezést az egészséges élethez.), ezeket megbeszélték (tippeltek a helyes válaszra), majd megosztottam a diákokkal az ábrákat, amelyekről leolvashatták a valósi eredményeket. Elvileg minden kérdésből lehet majd saját ábrákat készíteni (MÉGPEDIG ITT), de ez jelenleg (2012.10.04.) még nem publikus - állítólag nemsokára az lesz - érdeklődve várom!

Gyakran emlegetett fogalom manapság az IKT és az oktatás kapcsán a személyes tanulási hálózat (PLN), az a különféle közösségi kapcsolatokból font hálózat, ahonnan a tanár a saját szakmai fejlődéséhez szükséges információkat és motivációt kapja. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy ilyen hálózatot építsünk (maga a TanárBlog is része sokak PLN-jének), néha azt érzi az ember, hogy úl sok is:

Vannak, akiket követek a Twitteren és persze néhány kulcsszót (hashtaget) is szemmel tartok, jönnek a Facebook státuszfrissítések és ott is tagja vagyok pár csoportnak, közben jó lenne egy-két blogot is figyelni, hogy mi az érdekesség, az újdonság, ezeket esetleg RSS-ben követem. Persze vannak olyan diákcsoportok is, amikkel Facebookon (is) tartom a kapcsolatot.  Nem véletlen, ha valaki úgy érzi, ennyi minden elárasztja. A HootSuite nevű oldal (IDE KATTINTVA) abban segít, hogy kiigazodjunk ebben az információáradatban.