Az ELT-cation nevű blog szerzője nem kevesebbet állít, mint hogy neki a munkája a hobbija - vagy viszont.Ennek fényében rengeteg óravázlatot, ötletet oszt meg, amelyeknek a legnagyobb részéből az tűnik ki, hogy a szerző valóban tanít, és az óratervek sem íróasztal mellett születek - vagyis valójában ott, de megjárták az iskolát és a tantermeket is. Az eredmény pedig egészen izgalmas lett. Több témakört érint a blog, mi most itt kifejezetten a művészeti témájú oldalt osztanánk meg (ITT TALÁLHATÓ), amely az angolórán használható jobbnál jobb anyagokat tartalmaz. Kipróbáltunk párat, és működött. Az ötletet köszönjük Simovits Áginak!! :)

Évek óta zajlik az Országos Elsősegélyismereti Verseny, talán a legnagyobb hazai online verseny, kitalálójával és szervezőjével, Marsi Zoltánnal beszélgettünk.

TanárBlog: Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy ilyen versenybe?

MZ: Erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolni, ezt már igazán jól begyakoroltam, hisz szinte mindenki ezt kérdezi meg először. Sokan valami lelki traumás élményre számítanak, a válasz azonban ennél sokkal egyszerűbb. Egyetemi éveim alatt túravezetésből életem meg, a magashegységi területekre elvárt volt némi elsősegély-ismeret. Ennek kapcsán vettem részt egyszer egy olyan képzésen, amelyen az egyik oktató dr. Mártai István főorvos úr volt. Nagyon motiváló és inspiráló volt számomra főorvos úr személyisége, előadásmódja, elhivatottsága és felvetettem neki a verseny gondolatát. Ő gondolkozás nélkül igent mondott. Akkor csak egy aprócska hobbinak indult, mára azért jelentősen kinőtte magát.

Van egy klasszikus vicc Szergejről, aki a szamovár gyárban dolgozik, és nagyon szeretne magának otthonra is egyet. Panaszkodik is a főnökének, aki azt tanácsolja, hogy vigye haza az alkatrészeket és rakjon össze otthon magának egyet. Mire a válasz: „Próbáltam már, de mindig gépfegyver lesz belőle!” Mintha így állnánk a tantervek, a tananyag átgondolásával is. A mostani tiltakozásokban mindig elhangzik, hogy a diákok túlterheltek, hogy az anyag sok, teljesíthetetlen, értelmetlen. Úgy tűnik azonban, hiába gyürkőznének neki újra meg újra, ez a mennyiség a legjobb esetben sem csökkenne. Mint a pokolba vezető út, itt is jó szándékkel van kikövezve az ösvény, de ahhoz, hogy letérjünk róla nagyot (és az ismeretlenbe) kellene lépni.

A YouBlisher (IDE KATTINTVA található) egy igen egyszerű, mégis - bizonyos szempontból nagyszerű - alkalmazás. Nem tesz mást, mint egyet - az általunk feltöltött (vagy internetről megosztott) PDF fájlokat szép, esztétikus, lapozható könyvvé alakítja. Érdemes a könyvtárban lapozgatni egy kicsit (és itt a lapozgatást is szó szerint kell érteni), a mi könyvünk is olyan lesz. Ha diákmunkákat szeretnénk publikálni, hasznos lehet a YouBlsuher, hiszen megadja a valódi kiadvány illúzióját. És ez fontos lehet a diákoknak. ITT TALÁLHATÓ egy rövid videó, amelyben bemutatjuk a YouBlisher használatát.

Nagyon egyszerű oldal a Scribbless, de mégis jól jöhet a munkához. A segítségével egyfajta digitális feladatlistát lehet összeállítani, amit azután megoszthatunk másokkal és mindenki maga húzhatja ki a megcsinált dolgokat. Regisztráció után (ITT) már el is készíthetjük a listát, amit azután megoszthatunk másokkal. Ideális lehet arra, ha a diákoknak egy projekt lépéseit kell követniük. Mivel társzerzőnek is meghívhatunk másokat, akár még ötletelésre is tudjuk használni. AZ alábbi Sway a használatát mutatja be.

A napokban osztottuk meg Medvegy János blogját és tettünk fel kérdéseket a mobiltelefonok használhatóságával kapcsolatban. Egy nap alatt többen is részletes válaszokat adtak a szerintünk nagyon fontos kérdésekre, mint pl. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná? A lapozás után két tanár válaszait böngészheti mindenki, aki mobilhasználatra adná a fejét a tanórán.

Egyre többször hangzik el, hogy mennyire fontos a programozás tanítása és az is, hogy mennyire hasznosak lehetnek ebben a robotok. Valóban, a kódolás steril világa helyett sokkal motiválóbb, ha egy kézzel fogható, mozgó dolgot irányíthatnak a diákok. Ebben lehetnek nagy segítségre a LEGO robotok. A gond csak az, hogy egy-egy ilyen készlet nem olcsó és kevés olyan iskola van, ahol akár egynél több is lenne belőlük, nem hogy annyi, ami egy szakkörnek, akár egy teljes osztálynak elég. Az Open Roberta Lab ebben jelenthet megoldást. Az oldalon (IDE KATTINTVA) választhatunk, hogy egy valódi robotot akarunk-e irányítani (Bluetoothon keresztül) vagy egy szimulációban akarunk-e programozni. Könnyen csinálhatunk olyan foglalkozást, amiben a diákok többsége a szimulációban dolgozza ki a részletes programot, majd azt utána sorban kipróbálják a meglevő robotukon.

Levelet kaptunk Hódmezővásárhelyről, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola tanárától, Medvegy Jánostól. Ebben a levélben arról számol be, hogy egy kísérletbe kezdett, amelyben a diákoknak nem kell kikapcsolva a tanári asztalra tenni a mobiljukat, hanem megpróbálják használni a tanórákon - ha már úgyis ott van a diákok zsebében. Erről egy blogot is indított, Okostelefon a tanórán címmel (ITT TALÁLHATÓ mi megnéztük, és úgy érezzük, egyre több érdekes, értékes tapasztalat gyűlik, amelyeket képernyővideó formájában oszt meg a szerző. Ami engem még nagyon érdekelne, az a mobilhasználat kezdeti nehézségei és tapasztalatai. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná?

A rendszertan kevés diák kedvenc tananyagrésze, többnyire a bemagolandó adatokat látják benne a biológia iránt érdeklődők is. Pedig a rendszertanban megjelenhet a biológia alapvető rendezőelve, az evolúció is és remek képet adhat arról, hogy milyen törvények alakították és alakítják ma is az élőlényeket. Ahhoz azonban, hogy a diákok meglássák, a rendszerben a törzsfejlődési hátteret, fontos lenne, hogy egyszerre lássák a nagy képet és a részleteket is. Ebben lehet hasznunkra a OneZoom nevű oldal IDE KATTINTVA ahol a földi élet törzsfáját böngészhetjük végig, akár a nemzetségek szintjéig. Nem az egészet sajnos, de a négylábúakét és a növényekét kifejezetten alaposan.

Játék és művészet 45 percben. Ezt próbálhatjuk ki, és szervezhetjük meg a Google Cultural Institute oldalán, ahol pl. a British Museum termeit járhatjuk be, ráadásul 3D-ben (ráadásul IDE KATTINTVA). Ebből igen könnyen készíthetünk játékot, hiszen nem kell mást tenni, mint előre lejárni a termeket, majd útvonalat leírni a duiákoknak, és kérdéseket feltenni - pl. melyik a legrégibb váza az adott teremben, és mikor készült, vagy milyen hétköznapi használati tárgyak láthatóak egy vitrinben. Meg fogunk lepődni, hogy az ilyen kevéssé izgalmas rejtélyeket is milyen szívesen fejtik vissza a diákok!