Kell-e az interaktív tábla?
Vezércikk - 13 éve
A kérdést elég gyakran teszik fel nekem, ezért arra gondoltam, megnézem mit ír erről a magyar nyelvű internetes sajtó. Nemrég olvastuk (és ajánlottuk Facebook oldalunkon az Iskolai korrupció címmel megjelent posztot, ahol a szerző egy velejéig romlott iskolát ír le. Itt - a rengeteg pénzpumpáló technika között - megemlíti a több milliós interaktív táblákat is, amelyek ez órán használhatatlanok, ráadásul lassítják az órát, hiszen interaktív táblán 2, míg rendes teremben 9 példát is megold a szerző egy órán. Aztán belefutottam a NYEST-en egy cikkbe, ahol ezt olvastam: " Hány laptopot lehetne venni egy interaktív tábla árából? Tízet egészen biztosan." Aztán meg ezt: "Ha a táblához szükséges szoftverek árát is beszámítjuk (ami nélkül tényleg csak egy nagyon drága kivetítő), akkor pedig a 16 laptop még kevesebbe is kerül". Végül arra is felszólított a szerző, hogy keressünk jó példákat az interaktív tábla használatára - olyan példákat, ahol nem a tanár miatt működött jól az óra, hanem kifejezetten az interaktív tábla miatt, illetve azt is állítja, hogy a frontális oktatást erősíti a tábla. Szóval ezeken kezdtem el töprengeni, az eredmény a lapozás után található.
Talán a címben a név keveseknek mond akármit is, de ha azt mondom, HEADWAY, már sokkal többen bólogatnak, hiszen abból tanultak angolul. Mint ahogy a rendszerváltás után gyakorlatilag a fél ország, amikor a Headway sorozat meghatározó szereplőjévé volt a nyelvtanítás világának. Felnőtteknek szóltak a könyvek elsősorban, akik rendkívül élvezték, hogy végre érdekesebben, színesebben tanulhatják a számukra annyira fontossá vált angol nyelvet. A Headway sorozatnak azonban nem csupán múltja, hanem jelene és jövője is van, hiszen továbbra is az egyik leggyakrabban választott tankönyv. Fura, de mi, magyarok, még világviszonylatban is nagy Headway rajongónak számítunk (ha jól emlékszem az Olaszokkal együtt). Új könyv azonban már nem születhet, mert John Soars már nem ír többet. Pár napja, egy súlyos betegség vette el tőlünk. 61 éves volt. Itt, a TanárBlogon is volt szerencsénk, a
Időről-időre találkozom olyan emberekkel, olyan kollégákkal, akik a frissen megtértek hevületével beszélnek arról, hogy az IKT használatot hogyan kellene elterjeszteni minden iskolában. Nekem ez a misszióm! - hallottam már párszor. A neofita buzgalomhoz többnyire a pogányok, az IKT nem használók vagy éppenséggel elutasítók megvetése is társul.
Elindult egy blog az év elején, ahol a világ 'innovatív' tanárait keresték, és kérték fel, hogy írják le mit, hogyan csinálnak (esetleg azt is, hogy miért), illetve mit gondolnak az IKT helyzetéről onnan, ahol ők állnak. A blog címe Dailyedventures (
A múlt héten volt szerte a világon (leginkább az USA-ban) a Teacher Appreciation Week (azaz a tanárok megbecsülésének a hete). Ezen a héten (illetve május 8-án) kis ajándékokkal köszöni meg a társadalom a tanárok munkáját. Elgondolkodtam azon, mit is jelent nekünk mindez, és mit is hozott ez a hét itthon és külföldön a megbecsülés hete mellett. Szombaton a NYESZE konferenciáján jártam, és ott hangzott el egy előadásban, hogy a kis majmok is csak az alfahímtől hajlandóak tanulni, akárkitől nem. A kérdés az, hogy a (magyar) tanárok társadalmi elismertsége hogyan viszonyul egy ilyen alfahím szerephez ... lapozás után egy érdekes tanárellenes blogról, valamint egy angol cikkről szeretnék beszámolni.
Az ötlet nem a miénk, egy nemrég megjelent,
Egy évvel ezelőtt írtam itt arról a gyanúmról, hogy digitális bennszülött (legalábbis olyan módon, ahogyan gyakran elképzelik) talán nem is létezik. Akkor azt mondtam, hogy a digitális bennszülött olyan, mint a jeti, mindenki tudja, hogyan néz ki, de az életben még senki sem látta (
Saját magam számára is félelmetes kísérletbe kezdtem, most már egy ideje tart, ezért arra gondoltam, hogy megosztom másokkal is éppen aktuális aggodalmaimat, esetleges sikerélményeimet, hátha másnak is eszébe jut róla (hozzá) valami. Az ötlet nem új, de eddig nem mertem a gyakorlatban ennyire 'radikálisan' alkalmazni. Oktatásügyi világnagyságotól mást sem hallunk, mint hogy a mai oktatási rendszer elavult és nem képes a diákokat arra készíteni, amire igazán szükségük lenne. Összegyűjtöttem néhány hívószót, és úgy döntöttem, megnézem mi lesz, ha ezt a mindenapokba is átültetjük. Ilyenekre gondolok, mint 21. századi készségek, nem tanítás, hanem tanulás, diáközpontú oktatás, kifordított osztályterem (flipped classroom), egyéni tanulási útvonalak a diákok számára. A lapozás után az egyéni tanulási útvonalakról szólok, mert úgy látom, lehetséges és működik.




