Hiába gondoljuk azt, hogy az oktatásban az egyik reform követi a másikat követi, ha megnézzük, lényegileg nagyon kevés dolog változott az iskolákban az elmúlt kétszáz évben. Horn György szokta mondani, hogy minden újítás ellenére az alapok nem változtak tanárok a tanulóknak a tanteremben tanórán tantárgyakat tanítanak. Sokan beszélnek arról, hogy ilyen-olyan paradigmaváltásra van szükség, esetleg már le is zajlott a pedagógiában egy vagy több, de a lényeg mintha nem változna.

Ennek persze több oka is lehet. Biztosan fontos tényezője az, hogy mindenki számára az a tanítási minta a legfontosabb, ahogyan őt magát tanították (tehát még csak nem is, amit a tanárképzésben tanult), ez pedig egyértelműen konzervatívvá, lassan változóvá teszi az oktatást. Azért időről-időre vannak nagy újítók, innovátorok, akik elszakadnak bevett mintáktól és valami teljesen újat akarnak hozni (ilyen a múlt század elejének nagy reformpedagógusai, de a mostani szabad iskolák alapítói is). Ezeknek az újításoknak a hatása azonban gyakran átmeneti és mindig csak periférikus. A legtöbbet talán még az óvodai nevelés átalakításában érték el, elsődlegesen Maria Montessori. Nem is gondolnánk, hogy a gyermek méretű bútorok, a szabad polcon elhelyezett játékok vagy az egyéni (és nem az egész csoportnak elrendelt) orrfújás az ő ötletei voltak. Ahogy azonban egyre feljebb megyünk az oktatási rendszerben, egyre kisebb a pedagógiai innovációk hatása. Természetesen technikai eszközök tekintetében van változás, megjelentek az írásvetítők, a számítógépek, interaktív táblák a tantermekben, de a lényegi nagy paradigmaváltásnak nyoma sincs.

Úgy látom egyéb oldalakon, hogy így az év vége felé közeledve trendi visszatekinteni a elmúlt 12 hónapra. Röviden megtesszük hát mi is! Nagy változásokat hozott számunkra 2012, hiszen januárban indult a TanárBlog és a Microsoft PIL Akadémia nevű tanártovábbképző programja, közel 200 tanár részvételével. Külön öröm, hogy konferenciákon, szakmai beszélgetéseken több mint 10 000 tanár kollégához jutott el a PIL Akadémia egy-egy szelete, köszönjük mindazoknak, akik ebben segítettek. Szinten nagy szerepe van ezekben a sikerekben a TanárBlog olvasóinak, hiszen mostanra elmondhatjuk, hogy az országban dolgozó pedagógusok közel fele hallott már így, vagy úgy rólunk, illetve olvasott már TanárBlog cikket. Hogy egészen őszinték legyünk, erre nem gondoltunk, amikor most már lassan hat éve elindítottuk az oldalt. Szintén az év nagy projektje volt az IKT módszetan című könyv, amellyel már összesen hat kiadvány tölthető le ingyenesen a TanárBlog Könyvtárból (eddig közel 20 000 alkalommal 'kölcsönöztek' tőlünk könyvet olvasóink). Természetesen nem állunk le, az év elején érkezik két újabb kiadvány, a 21. századi tanár, illetve a 21. századi szülő. Érdemes vissza-visszanézni, mert az anyagokat folyamatosan töltjük fel. Szintén elindultak a TanárBlog Teachmeet-ek, sőt most már vannak regionális TeachMeet-ek is, amelyeket (részben) a TanárBlog inspirált. Újabb kezdeményezésünk a Pedagógiai Kávéház, ahol decemberben beszélgettünk és tanultunk egymástól. A TanárBlogon egyébként közel 600 bejegyzés született az év során, és összesen közel 1 000 000 alkalommal olvastak nálunk cikkeket a látogatók. Köszönjük a bizalmat és a figyelmet, minden kedves olvasónknak Boldog Új Évet Kívánunk!

Az internetes zaklatás már-már járványos méreteket ölt. Sokkal fájóbb az áldozatok számára, mivel mindenhová követik őket – telefonon, közösségi oldalakon és sms-ben is folyamatos a bántalmazás. Manapság nem is a ’hagyományos’ iskolai zaklatás az igazi veszély, nem csoda, hogy a tinédzserek sokkal nagyobb számban követnek el öngyilkosságot. Mindezek közkézen forgó tételek az internetes zaklatás (cyber bullying) témakörében, egy kutató ezeket vizsgálta. A lapozás után beszámolunk arról, hogy szerinte mi bizonyult igaznak, illetve csupán mítosznak a kutatása alapján.

Érdekes cikk jelent meg a Washington Post hasábjain az ún. 21. századi készségekről. A szerző serint az egésznek semmi értelme, ki kellene dobni a kukába a teljes szakirodalmát úgy, ahogy van. Vannak érvei is, megpróbálom röviden összefoglalni. Először azzal érvel, hogy még a 19. századi készségeket sem sikerül a diákoknak elsajátítani sok esetben, talán nem a 21. századi készségekkel kellene őket terhelni.

Anthony Salcito a Microsoft alelnöke és oktatási igazgatója, azaz az oktatási trendek és az IKT pedagógiai integrációja szempontjából az egyik legbefolyásosabb ember a világon, hiszen ő vezeti azt a csapatot Redmond-ban, akik a Microsoft eszközök és alkalmazások oktatási felhasználásáért felelnek. Most a TanárBlognak is lehetősé nyílott, hogy egy interjú során kérdéseket tegyen fel Anthony-nak. És mi éltünk a lehetőséggel! A lapozás után összefoglaljuk a közel 40 perces online találkozó fontosabb eseményeit. Érdemes velünk tartani, de addig is ajánljuk Anthony Salcito Daily edventures nevű blogját (ITT TALÁLHATÓ), ahol egy éven keresztül minden nap bemutat egy pedagógust, akik a 21. századi pedagógia terén fontosat vagy érdekeset alkottak (külön  öröm, hogy az egyetlen magyar versenyző a TanárBlog stábjából került ki). És most lássuk, mit mondott nekünk.

Tegnap jelentek meg a kerettantervek, véleményezhetők, olvashatók (IDE KATTINTVA). Nem kis dologról van szó, húsz éve nem volt ilyen szoros gyeplő a tanárokon, akár a tananyag, akár az alkalmazott módszerek tekintetében. Első pillantásra csak a középiskolai idegen nyelv (angol) és a biológia tantervek áttekintésére volt időnk, de meglehet, már ez a kettő is reprezentatív képet adhat a tantervek szemléletéről.

Ami minket érdekelt (hiszen mégiscsak egy IKT portál vagyunk), hogy miként jelenik meg az IKT használat, a 21. századi pedagógia ezekben a tervekben. Az első örömteli élmény, hogy megjelenik. Az angol tanterv például ezt tartalmazza: a fórumozás és a blogolás is élményszerű nyelvtanulásra ad alkalmat.Az emelt szintű biológia tanterv pedig ezt írja: A biológia tanulásában fontosak a vizuális információk, és a motiváció érdekében sikerrel lehet alkalmazni korunk ismerethordozóit (DVD, internet). Az első lelkesedést egy kicsit tompítja, hogy az angol tanterv a továbbiakban semmiféle említést nem tesz az IKT eszközökről és a biológia tantervből is elég avíttas kép rajzolódik ki arról, hogy mire is használhatók ezek az eszközök.

Néhány éve megjelent egy könyv Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes, kicsit provokatív cím, főleg egy tanárnak, de a minap mégis ez jutott eszembe. Nem is annak kapcsán, hogy értelmetlen lenne, amit tanítok (néha azon is el szoktam tűnődni), hanem annak kapcsán, hogy az iskolában vajon hol tanítjuk meg azt, amit tudni érdemes? Melyik órán kerülnek elő az igazán fontos dolgok, azok, amikre szinte mindenkinek szüksége lesz?

Kiselőadások voltak éppen, a kilencedikesek mutattak be egyes tudósokat, akik valami fontosat tettek hozzá a mechanika tudományához. Amúgy visszafogottan szoktam csak használni a kiselőadásokat, sok a rossz tapasztalatom velük, főleg amikor olyanokról beszélnek a diákok, amit egyáltalán nem értenek (felolvasnak Wikipédia szócikkeket például, néha akadozva az idegen szavaknál). Jöttek sorra a Powerpointok és egyik rettenetesebb volt, mint a másik. Amikor a harmadik csoport állt elő a fekete háttéren sötétvörös 6 pontos betűkkel írt diáival, amikről egyszerűen felolvasták a szöveget, elegem lett. Elmondtam nekik, hogy engem kérdeznének, lenne a TEK-nek egy Powerpoint osztaga (természetesen Prezikkel és egyéb prezentációs anyagokkal is foglalkozna), ami ilyenkor rájuk törné az osztály ajtaját és azonnal letartóztatná őket borzasztó prezentáció tartásának vádjával.

A kérdést elég gyakran teszik fel nekem, ezért arra gondoltam, megnézem mit ír erről a magyar nyelvű internetes sajtó. Nemrég olvastuk (és ajánlottuk Facebook oldalunkon az Iskolai korrupció címmel megjelent posztot, ahol a szerző egy velejéig romlott iskolát ír le. Itt - a rengeteg pénzpumpáló technika között - megemlíti a több milliós interaktív táblákat is, amelyek ez órán használhatatlanok, ráadásul lassítják az órát, hiszen interaktív táblán 2, míg rendes teremben 9 példát is megold a szerző egy órán. Aztán belefutottam a NYEST-en egy cikkbe, ahol ezt olvastam: " Hány laptopot lehetne venni egy interaktív tábla árából? Tízet egészen biztosan." Aztán meg ezt: "Ha a táblához szükséges szoftverek árát is beszámítjuk (ami nélkül tényleg csak egy nagyon drága kivetítő), akkor pedig a 16 laptop még kevesebbe is kerül". Végül arra is felszólított a szerző, hogy keressünk jó példákat az interaktív tábla használatára - olyan példákat, ahol nem a tanár miatt működött jól az óra, hanem kifejezetten az interaktív tábla miatt, illetve azt is állítja, hogy a frontális oktatást erősíti a tábla. Szóval ezeken kezdtem el töprengeni, az eredmény a lapozás után található.

Talán a címben a név keveseknek mond akármit is, de ha azt mondom, HEADWAY, már sokkal többen bólogatnak, hiszen abból tanultak angolul. Mint ahogy a rendszerváltás után gyakorlatilag a fél ország, amikor a Headway sorozat meghatározó szereplőjévé volt a nyelvtanítás világának. Felnőtteknek szóltak a könyvek elsősorban, akik rendkívül élvezték, hogy végre érdekesebben, színesebben tanulhatják a számukra annyira fontossá vált angol nyelvet. A Headway sorozatnak azonban nem csupán múltja, hanem jelene és jövője is van, hiszen továbbra is az egyik leggyakrabban választott tankönyv. Fura, de mi, magyarok, még világviszonylatban is nagy Headway rajongónak számítunk (ha jól emlékszem az Olaszokkal együtt). Új könyv azonban már nem születhet, mert John Soars már nem ír többet. Pár napja, egy súlyos betegség vette el tőlünk. 61 éves volt. Itt, a TanárBlogon is volt szerencsénk, a Headway sorozat egy régebbi, videókkal tanító részét 'számítógépre alkalmazni'. Nagy öröm, hogy közel 30 000 alkalommal tanultak már nálunk is belőle.

Időről-időre találkozom olyan emberekkel, olyan kollégákkal, akik a frissen megtértek hevületével beszélnek arról, hogy az IKT használatot hogyan kellene elterjeszteni minden iskolában. Nekem ez a misszióm! - hallottam már párszor. A neofita buzgalomhoz többnyire a pogányok, az IKT nem használók vagy éppenséggel elutasítók megvetése is társul.

Úgy vélem, ez a fajta missziós lendület többet árt, mint használ, ahogyan a régi korok keresztény hittérítői sem feltétlenül használtak vallásuk ügyének. Nem véletlen, hogy olyan sok mártír került ki közülük. Az sem használ feltétlenül a Krisztus ügyének, hogy a mai napig fel lehet emlegetni az inkvizíció vagy éppenséggel a konkvisztádorok rémtetteit. Ha az IKT használatból hit és misszió lesz, ugyanez lehet a sorsa.