Egy volt tanítványom ajánlotta a figyelmembe ezt a két kémiai alkalmazást, amik ugyan nem tökéletesek, de biztosan ígéretesek. Mindkettőt a Thix nevű cég készítette. A Beaker látványosabb, de kicsit kevesebbet tud (ITT VAN az Androidos változat), a Chemist, ha fizetünk érte egészen komoly kémiai szimulátor (EZ ITT VAN). Különféle anyagokat ereszthetünk össze, és megnézhetjük, hogy mi minden történik. Nem tökéletes a dolog, sok helyen bele lehet kötni a kémiába, de a lehetőségek, amik benne vannak igazán izgalmasak.

Két remek oldalt, hasznos gyűjteményt mutatunk be, elsősorban fizikatanároknak. Az Animated Engines oldalon (IDE KATTINTVA), nem túl meglepően, különféle motorok működéséről látunk animált képeket. Van itt Diesel- és Otto- vagy éppen Sterling-motor, gőzgép és turbina egyaránt. Ha meg akarjuk mutatni, miként is működnek ezek a szerkezetek, nem kell tovább keresnünk, elég csak ezeket az illusztrációkat használni.

Arkhimédesz törvényét tanultuk, ehhez kellett egy jó projekt, ami végül a hajótervezés lett. A feladat egyszerű: tervezzenek olyan hajót, ami 3D nyomatóval nyomtatható és két húszforintossal pont a kétharmadáig merül el. Ehhez kaptak egy kis mintát a műanyagból, amiből majd nyomtatunk (egy 1 köbcentiméteres kockát), a pénzérméket és egy mérleget. A tervezést a TinkerCAD nevű programmal végezték. A számításokban segíthet a mellékelt Excel állomány is, különösen a Solver bővítménnyel együtt, ami megkeresi az optimális paramétereket. Mint látható, a feladat egészen jól sikerült.

Nagyszerű dolog, hogy a a NASA, mint adófizetők pénzéből működő kutatóintézet szinte minden adatát, fejlesztését szabadon elérhetővé teszi (IDE KATTINTVA), ezért is érdemes az oldalán böngészni. Most egy helyre gyűjtötték egybe a 3D modelleket, vizualizációkat, amiket bárki szabadon letölthet. Találunk itt modelleket űrhajókról, égitestekről, galaktikus objektumokról. Ezeket letölthetjük, beilleszthetjük a saját digitális tananyagunkba, vagy akár ki is nyomtathatjuk 3D nyomtatóval.

Amikor 21. századi pedagógiáról beszélünk gyakran kerül elő, hogy jó lenne valós problémákon és valós adatokkal dolgozni a diákokkal. Ahelyett, hogy Kukutyin zabtermelését számolnák, nyugodtan számolhatnának a hazai gabonaipar adataival is. A világháló abban is segíthet, hogy ilyen adatokat gyűjtsünk. Itt van például a madárvonulás, ami szinte minden embert lenyűgöz, a Magyar Madártani Egyesület oldalán (IDE KATTINTVA) megnézhetjük, hogy merre járnak a műholdas jeladóval felszerelt madarak. Ez a módszer az elmúlt évtizedben több információt adott amadárvonulásról, mint az előző száz év kutatásai. Mi mindenre is lehetne használni a jeladós madarakat?

Tavaly szeptemberben mutatkozott be a Microsoft természettudományos oktatást megújítani törekvő programja a Hacking STEM. Akkor azt mutatták be, miként lehet nagyon egyszerűen szélmérőt készíteni és annak adatait rögtön rögzíteni is egy Excel állományban. A jó hír, hogy azóta sem pihennek, IDE KATTINTVA található meg az oldal, ahol minden hónapban egy-egy újabb projektet tölthetnek le az érdeklődők. A novemberi az áramtermelés, a decemberi a földrengések köré szerveződött. A projektek jellemzője, hogy a diákok maguk építhetnek mérőeszközöket, amiket könnyen lehet adaptálni más célokra is. Mindegyik projektnél találunk egy egyszerűbb (1 órás) és egy bonyolultabb több órás változatot is találunk.

Az idegrendszer működése nem tartozik a könnyen tanítható dolgok közé. Hatalmas leegyszerűsítésekkel kell élnünk, de még így sem könnyű feltétlenül megértni azt, hogy miként lesz pár idegsejt kapcsolatából komplex viselkedés. Ebben segíthet a remek Neuronify nevű játék. (ITT TALÁLHATÓ) Klasszikus értelemben nem is játék, bár vannak benne teljesítendő feladatok, küldetések, sokkal inkább egy remek ideghálózat-szimuláció, ami segít megérteni, miként is működik az idegrendszer.

A Hack the Classroom online konferencián láttam egy remek módszert arra, ahogy egyszerű elektronikából adatgyűjtőt lehet készíteni (erről van szó). Mivel Arduinonk nekünk is van (nem drága mulatság, itt például 2000 forint) arra gondoltam, talán magam is tudnék valamilyen izgalmas mérőeszközt készíteni. Mivel a kémia az, amiben a legritkábban használunk méréseket, valami ilyen területen használhatón gondolkodtam. A csapadékképződési reakciók sebességét például lehet mérni abból, hogy mennyi fényt ereszt át az oldat, vagy milyen gyorsan válik átlátszatlanná. A klasszikus kísérletben nátrium-tioszulfát és híg sósav szerepel, a csapadék pedig kén. Ezzel kezdtem el kísérletezni én is.

A Microsoft Hack the Classroom programjának részeként mutatkozott be az Education Workshop, amiben izgalmas, bővíthető projekteket mutatnak be a tanároknak. A mostani alkalommal ez a szélsebesség mérő építése volt. A projekthez minden anyag elérhető IDE KATTINTVA. A több lépcsős proejktben elsőként egyszerű anyagokból építhetnek a diákok szélkereket, majd ehhez egy elektromos érzékelőt kapcsolnak. Az érzékelőt ezután egy Arduino-val kötik a számítógéphez.

Jótól lopni nem szégyen tartja a mondás és ez kísérlet ötletekre sokszorosan igaz. A ma ajánlott oldal az Educational Ideas (ITT VAN) mindenféle fizika, kémia, biológia órán használható kütyüket árul (néha megdöbbentően alacsony áron). Érdemes körülnézni és ha mást nem is, ötleteket gyűjteni, mert nagyon sok olyan kis bizé van, amiket akár házilag is el lehet készíteni és remekül lehet használni a tanításban.