Hollywoodnak hála szinte mindenki tudja, hogy milyen egy amerikai tárgyalóterem. "Tiltakozom!" kiabálja az ügyvéd és a bíró vagy helyt ad vagy nem. Azt is tudjuk, hogy a vitákban a nehéztüzérség az alkotmányos jookra hivatkozni. Most az Argument Wars játékban mindenki átélheti, milyen is a tárgyalóteremben érvelni (IDE KATTINTVA). Angoltudás kell hozzá, de középszinten már jól el lehet boldogulni vele. Kilenc fontos esetben érvelhetünk a bíróság előtt a megfelelő érv kártyák kijátszásával és a megfelelő érvrendszerek összeállításával. Klasszikus ügyekről van szó, pl. szabad-e elégetni az amerikai zászlót, átkutathatja-e az iskola a diák táskáját stb.

A Holokauszt egyszerre kihagyhatatlanul fontos és nagyon érzékeny téma. Mind a mai napig meghatározó közös élményünk, amit sok téves információ és ferdítés is terhel. Ezért is lehet fontos, hogy a diákok minél több és minél pontosabb információhoz jussanak róla, hogy valódi beszélgetés tudjon kialakulni erről a történelemórán. Ezt segíti a Holokauszt Magyarországon digitális tananyag (IDE KATTINTVA), ahol nagyon sok forrást, sok interaktív, multimédia elemet és egy teljes tananyagot is találunk a témában.

Hogyan kezdtem el programozni? ez a címe a ma bemutatott weboldalnak (ITT TALÁLHATÓ) és a cím valóban mindent elmond. Történetek sorakoznak itt olyan emberektől, akik valamilyen formában a programozást használják a munkájukban (többnyire programozók) arról, hogy ők miként vágtak neki. Közös bennük a lelkesedés, hogy milyen remek dolog is, ha az ember megondhatja a számítógépnek, hogy az mit csináljon. Az oldalon véletlenszerűen kapjuk a történeteket, de akár egy listából is kiválaszthatjuk, hogy kinek a sztorija érdekel minket. Pályaválasztáshoz remek eszköz lehet, de akár a felső tagozatban is segíthet abban, hogy meghozza a diákok kedvét a kódoláshoz.

A World Library of Science egy komplex oldal, rengeteg anyaggal, sok témában, közérthetően. Kellemes gond, de azért mégiscsak gond, hogy a gimnáziumokba egyre jobb nyelvtudással érkeznek a diákok (tudom, sok helyen a gimi végére sem tudnak semmit, és a szakadék csak nő, de attól még van jópár iskola, ahol azt tapasztalják, amit én is). Szóval, ezeknek e gyerekeknek nem elég már egy nyelvkönyv, hiszen ha megvan a B2-es (középfokú) nyelvvizsgájuk (vagy a nyelvtudás ezen a szinten), akkor nagyon nehéz olyan könyvet választani, amely leköti őket (főleg, ha már 8 éve tanulnak angolul, és a 9. könyvvel próbálkozunk). Élhető alternatívát kell hát keresnünk, hogy értelme legyen a nyelvoktatásnak ezen a szinten is - és erre a tartalom alapú órák remekül használhatóak. Tanítsunk valamit, ami nem azért érdekes, mert angol, hanem azért, mert önmagában az, csak éppen angolul van. Erre nekem nagyon bejött a World Library of Science (ITT TALÁLHATÓ ), hiszen praktikusan, jól használhatóan tárgyal érdekes témákat ( IDE KATTINTVA érhető el pl. egy dopping-ról szóló anyag, ami remekül használható haladó nyelvtanulókkal).

Kémia tanításban használható jól a Chemix oldal, amivel kísérleteket rajzolhatunk le (ITT TALÁLHATÓ). Ha elindítjuk a programot (nem kell hozzá installálni semmit, böngészőből működik) kapunk egy lapot és a bal oldalon választhatjuk ki az eszközöket, amiet elhelyezhetünk rajta. Nagyon pontosan elkészíthetjük egy komolyabb kísérleti berendezés rajzát is. Az Alt + kattintással lehet az egyes eszközök kinézetét beállítani, a Ctrl + kattintással a folyadékok szintjét állíthatjuk be. Az elkészült képet azután letölthetjük magunknak.

Nem először írunk az Office Sway alkalmazásról (pl. ITT), amivel nagyon könnyen készíthetünk nagyon látványos anyagokat. A Sway legfontosabb tulajdonsága, hogy valóban platform független, ami Swayben készül ugyanolyan jól fog kinézni egy mobiltelefon aprócska képernyőjén mint kivetítve a hátunk mögé egy konferencián. A legutóbbi változat négy nagyon izgalmas új képességgel bővítette a Sway eleddig is tekintélyes arzenálját.

Akár tetszik nekünk, akár nem az elektronikus zene egyre nagyobb teret hódít. Diákjaink közül sokan ezt a zenét hallgatják, erre táncolnak, ehhez értenek. Ha esetleg az énekórán jut hely arra is, hogy magunk csináljunk zenét, érdekes lehet ennek a html5-ben írt dobgépnek a használata (IDE KATTINTVA), megadhatjuk a tempót és nagyon sokféle ütős hang közül válogathatunk egész bonyolult hangzásokat hozva létre.

Szeretjük a panorámaképeket, mert jó bejárni velük a világot. Az Airpano (ITT TALÁLHATÓ ) nem csupán képeket ad, hanem 360-as videókat is. Interaktív táblán zseniális élmény, ahogy Seattle vagy Antarktika felett repülünk. A panorámaképekhez egyébként mindig tartoznak információk is egyébként, megnézhetjük, hogy mi micsoda pontosan, vonatkozó cikket is olvashatunk arról, hogy hol járunk éppen, illetve több panorámakép segítségével rendes bejárást tarthatunk több száz helyen a világon

Dolgozzunk valós adatokkal! Hangzik el a jótanács nagyon gyakran, ha a 21. századi tanulásról van szó. Az matematikakönyvemben még többnyire Kukutyin zabtermeléséről volt szó és Nekeresd távolságát kellett kiszámolnunk Bergengóciától. Miközben meglehet, hogy könnyebb úgy számolni, ha az eredmény mindig egész számra végződik, veszélyes is, ha az iskolai feladatok látványosan kitalált dolgokról szólnak. A veszély, hogy a diák fejében az iskolában tanultak nem kapcsolódnak össze a mindennapokkal, az iskolai tudás valami olyasmi lesz, amit csak az iskolai szituációban lehet használni, de valójában semmi haszna nincs. Hogy ezt elkerüljük, érdemes minél többször valós szituációkról beszélni és valós adatokkal dolgozni. Ilyen valós adatoknak nagyon sok forrása lehet (például a Statisztikai Hivatal), vagy a most ajánlott Food Database (IDE KATTINTVA).

A természettudományok tanításában ma már mindennapos dolog a számítógépes modellek, szimulációk használata, a humán tudományok területén azért még kevésbé. Ezért is töltött el nagy örömmel, amikor rátaláltunk az Abcug oldalon egy olyan cikkre amiben egy bonyolult társadalmi jelenség a kirekesztés, szegregáció megértését segíti egy számítógépes modell (ITT TALÁLHATÓ). Háromszögek és kockák laknak együtt, de a lakhely választásukat befolyásolja, hogy kik a szomszédok, vajon mennyire? Milyen lesz a városkép, a társadalom képe, ha csak annyit szeretnének, hogy legalább egy magunkfajta legyen a szomszédunk?