Az In 20 years nevű oldal kegyetlen játékkal kápráztat el minket - egy nagyon egyszerű folyamat végén kaphatunk magunkról képet - 20, vagy 30 évvel idősebben, mint most. Ez egyrészt kellemes gondolat (ti. hogy valahogy azért ki fogunk nézni 30 év múlva is), másrészt fájdalmas (lásd a képet rólam a cikk elején), mert azért mégiscsak ... . Viszont iskolában érdekes lehet (még otthon is fognak játszani vele a gyerekek az óra után!), de ha nincs számítógéptermünk, akár készíthetünk 5-6 öregített képet a tantesület tagjairól - ez mindig feldobja az órát! - vagy, ha erre a tantestület nem alkalmas, akár szemezgethetünk a weboldal archívumából, ahol rengeteg híresség öregített verzióját találhatjuk. Egyébként bónuszként beállíthatjuk a 'Drug addict' üzemmódot is - azaz készíthetünk képet úgy is, hogy az elkövetkezendő 20, vagy 30 évet kábítószerezéssel töltjük (nem, az én képem NEM drogos üzemmódban készült!)

A Dead at your Age nevű oldal - bár valóban elég morbid - mégis furcsa módon megnyugtat. A lényege annyi, hogy meg kell adnunk születési dátumunkat (természetesen nem KELL a saját adatainkat berni, azaz helyesen fogalmazva: meg kell ednunk EGY születési dátumot), majd megadott gombra kattintva megtudhatjuk, kik is azok a világtörténelemben, akiket már túléltem (ki hinné, hogy már most két hete vertem pl. Charlotte Brontë-ra :-) Azért ez is valami ... Külön érdekesség, hogy az adatok mellé kis történeteket is kapunk, így magtudhatjuk azt is, hogy ki miben, mikor, miért halt meg.

Jó szórakozást!

Kell-e számítógép, kell-e IKT a legkisebbeknek, akár az óvodában (bölcsödében) is? A kérdés bonyolult és összetett, nagyon sok érv hangzik el mellette és ellene is. Az Egyesült Királyság Nemzeti Alaptanterve szerint 40 hónapos korukra a gyereknek már bánniuk kell az egérrel és a billentyűzettel és már 22 hónapos koruktól ismerkedniük kell a számítógépekkel.

Nem mindenki ért egyet ezzel. Aric Sigman angol kutató a Daily Telegraphnak adott nyilatkozatában erősen kritizálta ezt a gyakorlatot. Meglátása szerint az IKT korai alkalmazása pontosan azt akadályozza meg, amit fejlesztenie kellene, a fenntartott figyelem és koncentráció képességét. Mindeközben a fejlődő agyra olyan hatással van, ami később olvasási nehézségekhez, figyelemzavarhoz vezet. Sigman szerint kilenc éves kora előtt nem szabadna az iskolában számítógéppel találkoznia a gyerekeknek.

A biológia, kémia és fizika tanításában mindig nagy kihívást jelent annak megértetése, hogy mik is pontosan azok a méretarányok, amikről beszélünk. Mekkora valójában egy sejt? A DNS? Egy atom? Most két animációt mutatunk be, amik segíthetnek.

A Utah Egyetem interaktív genetika tananygában található egy animáció (IDE KATTINTVA), ami a kávészemtől a szénatomig enged zoomolni. Nagyon szemléletes és nagyon látványos.

Mivel fizikát soha nem tanítottam (a diákok szerencséjére nem is fogok), most nem is annyira egy weboldalról, mint inkább egy kezdeményzésről szeretnék röviden írni. Az oldal, amely elgondolkodtatott a People's Physics Book (a 'nép fizikakönyve'), amelyet teljesen ingyenesen lehet kinyomtatni, használni, dolgozni vele. Fizikatanárok biztos meg tudják mondani, hogy szakmailag milyen a könyv, az elv azonban érdekes. Vajon lehet-e források nélkül, lelkesedésből, hitből olyan magas színvonalú könyvet készíteni, amit aztán később az iskolákban használhatunk?

Ezt a kérdést teszi fel a What happened in my birthyear? nevű oldal. És válaszol is rá (angolul természetesen). Ráadásul nem is akármilyen részletességgel. Nem kell mást tennünk, mint beírni a születésünk évét, és olvasni. Remek projekt, és semmi nem kell hozzá, csak internet. Természetesen kevésbé izgalmas, ha mindenki egy évben született a csoportban, de még úgy is lehet vele valamit kezdeni, pont azért, mert iszonyatos mennyiségű adatot kapunk. Csak győzzük olvasni.

Érdekes ötlet, hogy a történeémet megjelenítsük közösségi oldal formájában. Erre, és nem kevesebbre vállalkozik a Reneszánsz IWIW nevű oldal, ahol a rengeteg forrás van feldolgozva. Érdekes mindez azért, mert a profilok közötti kapcsolatokat is rendesen megcsinálták, vicces pedig azért, mert valóban úgy néz ki, mint az IWIW (bár manapság már mintha az IWIW sem lenne a régi ...). Bár órán én nem tudom használni, szívesen olvasgatom a profilokat, csak ha szabadidős tevékenységként is.

Jókora állományok küldözgetésénél mind a mai napig szokás azokat betömöríteni, hogy kevesebb helyet foglaljanak el. A Windows ugyan beépítetten tudja kezelni a .zip formátumban tömörített anyagokat, de időről időre előfordulhat, hogy az ember egy .rar, .arj, vagy .gz kiterjesztésű tömörített anyagot kap. Ilyenkor neki lehet kezdeni vadászni az ingyenes tömörítő programokra, vagy használhatja az ember az online WobZip alkalmazást is (IDE KATTINTVA).

Egyszerűen feltölthetjük ide a tömörített állományt, majd megkapjuk az abban levő állományok listáját és kiválaszthatjuk, hogy melyiket akarjuk letölteni. Arra is lehetőségünk van, hogy az egészet egy .zip állományként töltsük le, amit már a Windows képes kezelni.

A pedagógiatörténet szerint a 19. század végén kezdődött meg az oktatás eltudományosodása. A pozitivista világszemlélettel összhangban terjedt el az a nézet, hogy a tudomány képes minden kérdésre választ adni és a közoktatás célja valamiféle kis tudósok kinevelése. A természettudományok tanításában a tudományos vs. mindennapi vita még most is zajlik, de jól érezhető az elmozdulás az utóbbi felé. A tudományos iránynak ugyanis következménye az, hogy a megtanuiltak és megtanulandók elszakadnak a mindennapi használattól és a mindennapi tapasztalatoktól, az iskolai tudás egy külön kategóriává válik, az iskolában megtult csak arra jó, hogy ott teljesítsen az ember.

Úgy gondolom, hasonló problémákkal küszködik a művészeti, ezen belül a zene oktatás is. Az ének-zene az esetek legnagyobb részében érdektelen, komolytalan, lényegtelen tantárgy és dolog. A lángoló lelkesedés ritkán jellemzi. EZ elsődlegesen is azért furcsa, mert közben a gyerekeket körülveszi a zene, sőt életükben többnyire központi szerepet játszik. Egy mai diák több zenét hallgat egy nap alatt, mint egy száz évvel ezelőtti egy hónap alatt (hiszen gyakorlatilag minden ébren töltött percében szól a zene, szól a buszon, a bevásárlóközpontban, gyakran az mp3 lejátszójáról az órán is). A Musical Futures program (ITT TALÁLHATÓ) alapállása szerint:

Létezik bulvárpedagógia? Van olyan neveléstudomány, ami az olcsó népszerűségre törekszik a megalapozott kutatásokkal alátámasztott vizsgálatok helyett? Ollé János szerint ilyen bulvárpedagógia Sir Ken Robinsoné. ITT OLVASHATÓ Ollé János blogbejegyzése erről:

Ken Robinson mondanivalója tökéletesen középen áll a tudományos értelemben vett pedagógia és a hétköznapi gyakorlatok pedagógiai nézetei között. Lelkesítő, érdekes, hatásos, nagyívű és tegyük hozzá némi cinizmussal: kifejezetten kreatív (belőle még nem ölte ki az iskola) ellenben veszélyes mindkét oldalra, de leginkább a közönségre nézve.