A technika iskolai megjelenésének egyik érdekes leírása a SAMR-modell. A modellt Ruben R. Puentedura dolgozta ki (pl. ITT), mi is ismertettük könyvünkben. Eszerint a technika kétféleképpen jelenhet meg az iskolában vagy bővíti vagy átalakítja a tanítás menetét. Mindegyik két szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. Gyakran egy piramisnak ábrázolják ezeket, aminek az alján a helyettesítés, a tetején az átértelmezés áll, ez azonban nem mindig célravezető kép, talán többet segít, ha egy spektrumon képzeljük el a technika szerepét a helyettesítés infravörösétől az átértelmezés ultraibolyájáig. Így talán elkerülhető az is, hogy automatikusan értékítéletet társítsunk az egyes típusokhoz (minél magasabban van, annál jobb), hanem úgy gondolkodjunk, hogy a különféle alkalmazási szinteknek megvan a szerepe, ahogyan a különféle fényeknek is.

A klímaválság napjainkra az egyik legfontosabb kérdéssé vált és különlegesen érinti a diákokat. Egyre többen vesznek részt a tüntetéseken, egyre több gyerek érzi azt is, hogy ez olyan kérdés, ami őt érinti igazán. Sajnos azonban a kérdés, hogy mi és milyen formában okozza a változást rettentően bonyolult, nem véletlen, hogy a világ legnagyobb számítógépei klímamodelleket futtatnak. Az sem segít, hogy olyan sokféle dolgot lehet hallani a teljes tagadástól a világvége jóslatokig. De hogyan vigyük be a tanításba? Hogyan tegyünk kézzelfoghatóvá egy ilyen összetett kérdést a diákjaink számára? Ebben segíthet nekünk a Monash University által publikált, kifejezetten oktatási célú modell gyűjtemény (IDE KATTINTVA).

Idén az iskolánk egy saját maker space boldog tulajdonosa lehetett. Ez annyit jelent, hogy érkezett egy újabb (szebb, jobb) 3D nyomtató és egy lézervágó is. Ez utóbbi jóval nagyobb és jóval drágább is, mint a már több helyen megszokott 3D nyomtatók. Egy ilyen masinával papírt, műanyagot, fát vághatunk nagy pontossággal és (ami a 3D nyomtatóhoz képest hatalmas előny) gyorsan. De hogyan kerülhet be egy ilyen eszköz az iskola mindennapjaiba?

Nálunk (az AKG-ról van szó) a hetedikesek egy Alkotóház elnevezésű tantárgy keretében ismerkednek a kézműveskedéssel. Az idei évtől ennek a programjába épült be (negyedéves időtartammal) a digitális alkotás is. A lézervágós tervezéshez az ingyenes Inkscape vektorgrafikus rajzolóprogramot használtuk (ITT TALÁLHATÓ). A következő egyre nehezedő feladatokat kapták a diákok:

Egyre többen keresünk online tesztelésre a lehető legrugalmasabban használható megoldást. A HASHTAG.SCHOOL tesztmotorjában összesen 17 feladattípus közül választhatunk. Ha iskolában szeretnénk használni, 2 perc alatt alatt elkészíthetjük saját csoportunkat, ahol kioszthatjuk az elkészített tesztsorokat, amit a diákok kitölthetnek. Ha kicsit jobban átböngészitek a Haladó beállításokat, olyan funkció is van, hogy egy megadott időponttól indul a teszt, valamint az is, hogy csak bizonyos ideig írhatják - majd lezár - de az is személyre szabható, hogy hányszor tölthessék ki - magadhatjuk azt is, hogy csak egyszer - nyilván - így nek lehet ismételni. Személyre szabható visszajelzések is vannak, de ezeket is ki lehet kapcsolni, így marad a 'száraz' lényeg - a teszt!. Próbáljátok ki, IDE KATTINTVA az összes feladattípust végignézhetitek (regisztráció nélkül), és megírhatjátok az oldal fejlesztőinek, hogy mi az, mi még hiányzik. Hátha elkszül az is :)

Itt az ősz, újabb cikk jelent meg arról, hogy a számítógépek valójában hátráltatják az oktatást, ezúttal a Családinet oldalon (ITT OLVASHATÓ), lényege, hogy egy ausztrál iskola elhagyta a digitális eszközök használatát, mert azt tapasztalta, hogy a könyvekre és füzetekre visszatérve a gyerekek sokkal jobban teljesítenek. Itt a bizonyíték, talán ideje lenne, ha bezárnánk ezt az oldalt is, meg az összes oktatási technikai fejlesztésekre szánt valami másra fordítanánk, hiszen a tények makacs dolgok. De mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg alaposabban, miről is van szó.

Nem szeretek különösképpen applikációkról írni, mert hasznukat erősen korlátosnak gondolom az oktatásban. Most mégis kivételt teszek, mert nagyon szórakoztató (bizonyos szempontból) a Magnus nevű művészeti app (ITT TALÁLHATÓ). Annyit tud (vagyis sokkal többet valójában, de az a legegyszerűbb funkciója), hogy ha egy bármilyen kép fölé tesszük, azt lefényképezi és pillanatok alatt megmondja, hogy mi a kép címe, ki festette, és azt is, hogy mennyi a kép ára. Emellett több apróság is van még extraként, de ez önmagában elég érdekes lehet szerintem. Zseniális kiállítások látogatásakor, vagy akár az órán, ha éppen egy korszakról tanulnak, vagy csak játszanának a diákok (netán mi) a telefonjukkal, és éppen vannak a közelben művészeti alkotások. :)

Hogyan változik Európa népessége? Nagyszerű interaktív térképen nézhetjük meg a Die Zeit jóvoltából (IDE KATTINTVA). Jól látható, hogy miként nő egyes nagyvárosok és azok környékének lakossága. Máshol viszont a mezőgazdasági vidékek elnéptelenednek. Milyen lesz Európa képe ezek alapján egy-két évtizeden belül? Nem csak földrajz-, de nyelvórára is érdekes lehet, hiszen sok beszélgetésre ad alapot és a jövő időt is sokat lehet használni közben!

Megjelent az ENSZ gyermekjogi jelentése, amely a magyar gyermekek helyzetét volt hivatott felmérni. A jelentés részleteit ITT ISMERHETITEK MEG, néhány érdekesség a teljesség igénye nélkül: a diákok 30%-a hasznosnak látja, amit az iskolában tanul - nem tudom eldönteni, hogy ez most sok vagy kevés - azonban az, ,hogy 10 gyerekből 9-nek nem öröm a tanulás nem meglepő, mégis szomorú. Érdekesség, hogy a klímaváltozás a 3. helyre került a gyermekeket foglalkoztató kérdések fontossági listáján, ugyanakkor sokan érzik azt, hogy nincs esélyegyenlőség, és nekik jobban meg kell küzdeniük az 'álmaikért', mint társaiknak. Mondjuk ez elég szubjektív, ki mit él meg küzdelemként, nekem mégis kifejezetten kevésnek tűnik - nem tudjuk a kérdőívet kitöltő 5300 diák szocioökonómiai státuszát, de gyanús, hogy nem elsősorban kis falvak lakói töltötték ki. További érdekességeket is tartalmaz a jelentés, érdemes, akár a diákokkal is, tanórán, szemezgetni az adatokból!

Oláh Evelin írása

Hon- és népismeret tanításakor rendszeresen felmerülő feladat a múlt és a jelen megfelelő összekapcsolása, annak érdekében, hogy a diákok összefüggéseket ismerjenek fel a népi- és a korunk hagyományai között. A 2018-2019-es tanév második félévében arra vállalkoztam, hogy mindezt egy technikai projektben valósítom meg, ami heti egy órás tantárgy esetében különösen nagy kihívást jelentett.

Annyiszor előfordul mindenkivel, hogy a fejében ott motoz egy dallam, de valahogy nem ugrik be, hogy ki is énekelte. Nos, a Midomi (ITT TALÁLHATÓ) pont erre szolgál - kapcsoljuk be a mikrofont, kezdjük el dúdolni a számot, amire kíváncsiak vagyunk, és az algoritmus felismeri (állítólag). Énekórán remek szórakozás lehet (de bárhol egyébként, ahol azt szeretnénk, hogy énekeljen valaki), akár tesztelni is lehet az oldalt azzal, hogy lejástszunk egy számot (bár ők a dúdolást igénylik). Szerettem volna tesztelni, de a soul szám, amit dúdoltam szerinte minimum Rammstein volt (esetleg Nu metál). Nehéz ilyenkor - az én zenei tehetségemmel - az algoritmusra mutogatni. Hátha valaki nagyobb szerencsével jár. Akárhogyan is, vicces lehet órán használni!