Lassan elér minket a szabályzás. Magyarországon is felállt a csúcsszerv, és külföldön is mozognak a szervezetek, pedagógusok, vagy éppen az oktatásirányítás. Kétségtelen, hogy más-más megközelítéssel dolgoznak. Van, ahol tiltani próbálják, vannak olyan országok, amelyek ajánlásokat fogalmaznak meg, máshol törvényekkel szabályozzák az AI iskolai felhasználását. Nehéz megtalálni az egészséges optimizmus, valamint a negatív következményektől való félelem elegyét, a finnek most kísérletet tettek rá. Összesen 20 témakörben, röviden, és érthetően próbálják meg elmagyarázni, hogy hol, hogyan, és milyen elvek mentén nem szabad/lehet/ajánlatos AI-t használni az iskolában. Lapozás után mutatjuk az ingyenesen elérhető tudásbázist.

Írtuk már sokszor, milyen alapvetően alakította át a tanári munkánkat a vibe-kódolás. Míg korábban az elérhető eszközök köré szervezte az ember a tanórákat, most más az elképzelt tanórához készítem el vibe-kódolással a szükséges alkalmazást. A diákok már hozzá is szoktak, hogy nagyon sok dologhoz van interaktív anyag, alkalmazás. Egy percig sem tagadtam, hogy ezek mesterséges intelligenciával készültek, még dicsekedtem is vele.

Nagy fájdalma volt sokunknak, hogy valahogy a képgenerátorok nem értették meg, hogy szeretnénk egy olyan történetet elmesélni, ahol ugyanazok a szereplők. Amikr egy párt kértem tőle, gyakran a második képkockán már teljesen más párt kaptam, de legalábbis a ruhájuk más volt. Sokszor azonban teljesen értelmezhetetlen lett a végeredmény - és nem lehetet azt mondani a diákoknak, hogy 'na az ott egy pár végig, ne foglalkozz vele, hogy máshogy néz ki, vagy éppen a harmadik kockán már egyneműek a párok, foglalkozz a történettel'. Ennek most talán vége, hiszen eljött az a pillanat, amikor ez már kiválóan működik. Mutatjuk, hogy és mit kell tenni ahhoz, hogy kiváló képregényeket készítsünk.

Mindig veszélyes, amikor valaki új paradigmáról beszél, többnyire ködösítést takar. Ezért is vagyok nagyon óvatos azzal, hogy vajon a vibe-kódolás jelent-e új paradigmát a tanításban (a tanulásban semmiképp), de a tanári munkában talán. Ha paradigmaváltásról nem is, de újfajta tanári munkamechanizmusról biztosan beszélhetünk. Jó példája ennek, ami a minap történt velem.

Molekuláris biológiát tanítottam és azon belül is a polimeráz láncreakció volt a téma (a COVID óta a PCR rövidítés mindenkinek ismerős, ha nem is a legkellemesebb emlékeket idézi fel. A bemutatásához mindenképpen valamilyen szimulációra van szükség, senkinek nincsen olyan laborja egy középiskolában, amivel értelmesen meg lehetne csinálni és még akkor sem biztos, hogy az, hogy egy szürke gépbe löttyöket öntök és a végén kijön egy lötty többet ér a tanulás szempontjából, mint egy olyan animáció vagy szimuláció, ami pontosan bemutatja a folyamatot. A célom viszont az volt, hogy ne én mondjam el a dolgot, hanem a diákoknak kellen megértenie.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak mi vagyunk igazán lelkesek a vibe-kódolástól, hanem az egész világ. Pár napja elérhetővé vált a mesterséges intelligenciák új generációja és ezek közül is kiemelkedik a Google Gemini 3.0-s verziója, aminek egyik erőssége pont a kódolás. Egészen lenyűgöző, hogy akár egyetlen promptból is mire képes (itt egy példa). Ez azonban nem minden, kijött egy izgalmas segédprogram is a vibe-kódoláshoz.

Történt, hogy az egyik angol tankönyvben (ráadásul nem is haladó szinten) belefutottunk a Nash-egyensúly fogalmába. Azt kellett elmagyaráznom (és nekik a tankönyv olvasmánya alapján megérteniük), hogy ha egy tengerparti szakaszon egy fagyiárus mellett megjelenik egy másik, az egy idő után azt fogja eredményezni, hogy ... node nem szeretném elrontani annak a játékát, akik esetleg nem ismeri ezt a játékelméleti fogalmat, és szeretné azt lejátszani azt annak az interaktív animációnak a segítségével, amit ehhez gyorsan vibe-kódoltam.

Sokan próbálták/próbáltuk képregény készítésére rábírni az AI chatbotokat, de mindezidáig a karakterek szétesnek sajnos - azaz, nem tudtuk azt elérni, hogy ugyanazok a szereplők ugyanúgy nézzenek ki. Erre voltak házi barkács megoldások (pl. elkésztíteni az első képkockát, majd visszatölteni az AI-nak azzal, hogy a másodikon PONT Ilyen szereplők legyenek, vagy éppen nem képet, hanem képregényt kérünk tőle, ahol eleve azt kérjük, hogy mindegyik szereplő ugyanaz legyen). Ez hozhat eredményeket, de például összeakadhat a politikai korrektség beállításokkal, így a második képen már nem egy férfi-nő pár van, hanem két férfi - lásd illusztrációnk (Gemini készítette, és nem tudtam úgy promptolni, hogy nőt csináljon mindhárom képre). Van-e megoldás? Könnyen lehet, hogy igen. A lapozás után egy olyan AI-alapú oldalt mutatunk, amely ezen is tud segíteni.

Érdekes követni, hogy milyen elutasítás övezi az AI használatát a tanulásban. Csalás, semmire sem jó, nem fognak valódi tudást megszerezni belőle, ha nincs erőfeszítés nincs tanulás sem, akár a Facebook csoportunkban is ezek a vélemények jelennek meg. Érdekes módon ugyanezek a tanárok lelkendeznek, hogy milyen remek, hogy az AI feladatokat állít össze helyettük, óravázlatokat készít, akár meg is tanítja a dolgokat. A mi tapasztalatunk, hogy az AI remek segítőtárs lehet a pedagógiai munkában, de az nem jó, ha a tanárt helyettesíteni akarjuk vele.

Egyre kevésbé fontos, de azért még mindig nem elhanyagolható a promptolás szerepe - azaz annak, hogy hogyan beszélünk egy AI-val, vagy éppen adunk utasítást neki. Nem nagyon szoktam érteni azokat, akik 'szívatják' az AI-t, aztán vicceset posztolnak róla. Egy AI chatbot úgy fog viselkedni, ahogy szerinte mi szeretnénk. Ha rászoktatjuk, káromkodva válaszol akár. Vagyis ezekkel a posztokkal valójában magunkról mesélünk, nem az AI-ról (arról nem is beszélve, hogy ezzel egy újabb lépésben antropomorfizájlik az AI-t). Ugyanakkor vannak olyan jelenségek (pl. ha érdekes kommunikatív feladatot kérsz tőle egy nyelvórára, akkor szinte mindig a 'Find someone who ...', azaz keress valakit a csoportból, aki .... és ide bármit lehet írni, feladatot adja. Azaz, az átlagos, az egyszerű, a könnyen megoldható, kis erőforrásból kigazdálkodható, legnépszerűbb megoldást kapjuk. No de mi van, ha mi nem ezt szertnénk? Nos, erre is több megoldás létezik, a lapozás után egy olyan 'varázspromptot' mutatunk, amelyik tényleg működik, hiszen pont arra reagál, ahogyan az AI válaszokat generál. Éremes kipróbálni, sok időt fog spórolni nekünk.

Sokat, és egyre többet beszélünk monstanság az ún. vibe-kódolás jelenségéről, ami egyszerűen annyit tesz, hogy szabadszöveges promptokban elmeséljük egy AI chatbot-nak, hogy mit szeretnénk. és ő lekódolja nekünk az interaktív alkalmazást, játékot. Persze azért ennyire nem egyszerű, de majdnem. Ma egy olyan eszközt mutatunk be, amely arra feltétlenül jólehet, hogy egy ötlet kóddá válását, és azonnali megvalósítását megéljük. Nem kell mást tennünk, mint almondani, hogy milyen alkalmazásra vágyunk, és 2 perc múlva már meg is kapjuk az elkészült appot. Hátránya, hogy nem nagyon vihetjük el, korlátozottan tudjuk fejleszteni, akalítgatni, szóval hosszabb távon nem boztos, hogy ez a mi meogoldásunk, de annak a tabunak a lebontására kiváló, hogy 'csak akkor írj AI-val kódot, ha egyébként is jól tudsz kódolni'. Lapozás után mutatjuk az eszközt, amely és ez sem utolsó szempont - a korlátokért cserébe teljesen ingyenes.