A 21. századi tanár cikksorozat és (ha lehet annak nevezni) pedagógiai kísérlet egyre több kollégának segít. A minap egy ajkai tanárnőtől kaptunk egy nagyon nedves levelet, amit közzetészünk most. Tesszük ezt azért, hogy segítsünk (talán némi megerősítést adjunk) azoknak, akik szintén kipróbálnák, vagy már használják, de éppen egy kevésbé sikeres szakaszát élik a programnak :) Íme, tehát Boglárka levelének fontos részletei:

"Többek között elolvastam a 21. századi tanár című 6 részes összefoglalóját is, az ennek a végén található címén és biztatásán felbátorodva gondoltam úgy, hogy "klaviatúrát ragadok", és írok pár sort (hogy megírjam, hogy ez ) - vezetett el oda, hogy ma például egy ilyen véleményt kaptam az egyik tizedikes diákomtól: "Tanárnő tetszett kérni, hogy értékeljük a módszert. Először is nagyon-nagyon tetszik Tetszik, hogy szabadságot ad, hogy mindenki azt csinálhatja, úgy csinálhatja, ahogy neki könnyebb, ahogy jobban tudja. De mégis önállóságra nevel. Nagyon jó, hogy eldönthetjük melyik nap számolunk be vagy írunk szódolgozatot vagy mikorra fordítunk, különösen jó hogy figyelembe veszi, hogy még van jópár tantárgyunk, hogy közben sportolni járunk stb. És ad időt. Nincs stressz, nincs ,,jaj most mi lesz, hogy lesz" érzés. Tudjuk, hogy amikorra tudjuk megtanuljuk kapunk pontot és a 3 hét végén ötöst. Azt hiszem nem tudjuk eléggé megköszönni a tanárnőnek, hogy ennyire lelkes és ezzel minket is lelkessé tesz. Hogy figyel ránk, hogy mindig csak jót akar. Szeretem azt is az órákban, hogy nem kell egész órán csak ülni és írni, hanem szókártyázunk, megnézzük a térképen, kirakózunk, párban, csoportban dolgozunk. Nem hiszem, hogy lehetséges ennél jobban olaszt tanítani Köszönöm szépen a többiek nevében is ... (folytatás a lapozás után!)

A játékosítás (gamification) a 21. századi pedagógia egyik kulcsszava. Sokan sok mindent értenek alatta, vannak, akik számítógépes játékok használatát oktatási célra, mások pedig annak a motivációnak a beépítését a tanulásba, ami az elszánt játékosokat jellemzi. A Classcraft alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ) ötvözi ezt a két szemléletet. A klasszikus értelemben vett játékról van szó, ami mégis nagyon erősen kapcsolódik a tanuláshoz. Az ingyenesen használható rendszer lényege a következő:

A 21. századi pedagógiáról szólva gyakran hangzik el, hogy milyen remek dolgokra is képesek a technikával a diákok, ha hagyjuk őket dolgozni. Most erre szeretnénk egy remek példát bemutatni. Iskolánkban hosszú évek óta csinálnak diákvállalkozást a 10.-esek (16 évesekről van szó), az egész éves projektben kitalálnak egy (vagy több) terméket, legyártják, értékesítik, majd az év végén fel is számolják a céget (lehetőleg nyereséggel). Az idei évben az egyik cég egy mobiltelefonos ötlettel állt elő.

Amikor azon gondolkodunk, hogyan is lehetne kihasználni a virtuális teret az oktatásban, akkor az első lépés valahogy mindig az, hogy építsünk virtuális osztálytermet, ahol kommunikálhatunk a diákokkal, anyagokat oszthatunk meg, esetleg projekteket vezethetünk. Régi nagy kedvencünk, a Ning, sajnos igencsak fizetős lett, olyannyira, hogy a magyar tanárokat (életpályamodell ide vagy oda) ki is golyózta. Lehetséges és élhető (ingyenes) alternatíva lehet az Edmodo, illetve a Edu 2.0 is. Ha egy egyszerű, jól használható Ning-klónt keresünk, amely nem túl lassú, akkor az Edu 2.0 jó választásnak tűnik.

Egyre többet hallunk a 21. századi képességekről, meg arról is, hogyan kellene ezeket a gyakorlatba átültetni. Ma egy olyan kezdeményezésről számolunk be, amely egy valódi 21. századi projekt, hiszen a diákok együttműködve, saját maguk megtervezte úton hoztak létre olyan terméket, amely az iskola falain kívül is használható. Ráadásul mindehhez IKT eszközöket is használtak. Történt, hogy egy csapat diák a budapesti Madách Imre Gimnáziumban úgy határozott (tanári ajánlásra persze), hogy turisták számára összeállít egy interaktív játékos mobiltelefon alkalmazást - angolul. Két hónap elteltével az applikáció elkészült, a neve Budapest on the Go! ITT ELÉRHETŐ, (lehet vele játszani online is, nem kell hozzá feltétlenül okostelefon), összesen 12 témakörben. Érdekesség, hogy MINDENT, az utolsó grafikáig, 16-17 éves diákok készítettek, akik még soha nem csináltak ilyet azelőtt. További érdekességek és bennfentes információk a lapozás után!

Nehéz dolog a fordítás, a A Microsoft Expert Educator programját már éppen kezdtem lefordítani szakértő-tanárra, de aztán inkább mégsem. Szóval ez egy olyan konferencia, ahol 23 000 projektet neveztek a világ minden országából, és itt a 180 legjobb(nak választott) projekt mutatkozhat be. Az elkövetkező pár hétben igyekszünk a legérdekesebb ötleteket bemutatni. A sort egy norvég tanárnő ötletével kezdjük.

Mivel a virtuális osztálytermek kínálata folyamatosan változik és elég bizonytalan bármelyik hosszútávú fennmaradása, úgy döntöttem, hogy az idén megpróbálom a SkyDrive-t használni virtuális osztályteremként. A Ning-en eltöltött 6 év után világossá vált, hogy a kommunikációs csatornák (pl. fórum és chat) szinte teljesen kihasználatlanok voltak, erre már legalább 2 éve a Facebook-ot használjuk (gyorsabb és biztosan célt ér az üzenet). Szükségem volt tehát arra, hogy információkat osszak meg a kurzussal kapcsolatban (pl. fontos linkek, tananyagok, kiadott fénymásolatok stb.), de erre már nem működött jól a Facebook, mert villámgyorsan eltűnik az információ, ráadásul keveredik mindenféle közlés. A lapozás után elmesélem, hogyan épül fel az új osztálytermem (és bár csak két hete kezdődött az év, azt kell mondanom, hogy eddig egész jól működik),

A Microsoft PIL Akadémia második évadának záró konferenciáján rengeteg izgalmas előadást hallhattunk a TeachMeet-en. Ezért úgy döntöttünk, hogy a legérdekesebbekről külön-külön is írunk. Számomra az egyik legzseniálisabb ötletet Ullrich Balázs latintanár hozta, aki a tavalyi PIL Akadémia tagja volt, és a 21. századi készségeket segítségül hívva próbálta meg a szinte lehetetlent: ötödikesekkel megszerettetni a latint! Ehhez egy blogot indított, kerettörténetet talált ki (amelyben a gyerekeket eladták rabszolgának és a félév során fel kell szabadítaniuk magukat), ehhez a történetet is elkészítette, majd erre fűzte fel a félévet. Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, nekem nagyon tetszett az az ötlet, hogy a beadott feladatok értéke devalválódott - azaz ha valaki egy nap alatt elkészítette, az 1000 sestertiust kapott érte, de másnap már csak 800-at. Zseniális! A blog ITT TALÁLHATÓ, hátha mást is megihlet, én már gondolkodom valami hasonlóban jövőre!

Az elmúlt három napban volt szerencsém részt venni az e-Twinning konferencián Lisszabonban. Ez az az EU-s projekt, amiben több országból dolgoznak együtt iskolák mindenféle projekteken, nem csak program, hanem verseny is, minden ország megválasztja a legjobb projektjeit, majd egy EU-s zsűri, dönt, hogy mik voltak az év legjobb kezdeményezései. A konferencián mutatták be a győzteseket, valamint műhelymunkákra is sor került. Az eredményhirdetésből látható volt, hogy nem lehetetlen jó e-Twinning projektet csinálni, kell hozzá egy megfelelő (EU-s szinten is jól hangzó) alapötlet, nagyon sok kitartás, pár lelkes kolléga, az eredmény pedig gyakran várakozáson felüli. Ebben a cikkben azonban az egyik műhelyről szeretnék beszámolni.

A horvát Arjana Blazic és a belga Bart Verswijvel által tartott foglalkozáson a 21. századi készségekről és az azokhoz kapcsolódó webes eszközökről volt szó. Az izgalmas az volt ebben, hogy többnyire külön-külön beszélnek egyikről vagy másikról. Sokat lehet hallani és olvasni a 21. századi készségekről, főként elméleti szinten. Milyen is egy digitális bennszülött, milyen egy digitális polgár? Hogyan kellene kinéznie? Milyen készségekkel kellene rendelkeznie? Az ilyen előadások után az ember általában megállapítja, hogy hát bizony az lenne a jó, ha így lenne, de aztán mindennek nem sok következménye lesz a mindennapi munkában. A másik típus, amikor egy műhelyfoglalkozáson sorra mutatják az eszközöket, megtanuljuk, hogy melyikben hova kell kattintani, de hogy ezek milyen pedagógiai elvek mentén használhatók, milyen fejlesztési célokra, arról már nem hallunk. Arjana és Bart előadása azonban nagyszerűen ötvözte a kettőt, több mint száz eszközről volt szó, de a pedagógiai célok köré csoportosítva, ezek IDE KATTINTVA találhatók meg.

(Mai írásunk vendégposzt, Tóth Zsuzsanna tollából, aki Finnországban töltött pár hónapot, és arra kértük, ossza meg olvasóinkkal, hogy egy lelkes, kezdő tanárnak milyen útravalót nyújt a finn oktatási rendszer - a szerk.)
A Comenius tanárasszisztensi program keretén belül 13 hetet töltöttem a finnországi Kauniainenben. Az asszisztensi program részeként órákon asszisztáltam, angolt, magyar nyelvet tanítottam, és kulturális előadásokat tartottam. A fogadóiskolámban, a Kasavuoren kouluban szerzett tapasztalataimat kívánom most bemutatni, s ebből következtetéseket levonni.
A finnek nagyon nyitottak minden újdonságra: igyekeznek iskoláikat a legkorszerűbb technikai felszereltséggel ellátni, a 21. századi elvárásoknak megfelelően kompetenciákat fejlesztő, a diákok autonómiájára építő és változatos órákat tartani, valamint nem feledkeznek meg a legfontosabb, az emberi tényezőről: a tanárokról sem.