Az egyik órán arról volt szó egy órán a hetedikes tanítványaimmal, hogy mennyire másképpen használják ők a közösségi oldalakat, mint ahogy azt gyakran a felnőttek (szüleik, tanáraik) gondolják. Kiderült a beszélgetés során, hogy úgy tűnik, igencsak változnak a trendek, és érdekes lenne ezt közelebbről megnézni. Javasoltam az osztálynak, hogy ha valakinek van kedve, csináljon belőle egy mini-kutatást. Arra, amit pár hét múlva kaptam, bevallom, nem számítottam. A lapozás után egy hetedikes diák, Trenyik Hanna, Facebook-kutatása olvasható, amit nagy örömmel közlünk a TanárBlogon. Én nagyon sokat tanultam belőle, és arra is gondoltam, hogy talán érdemes lenne máshol is megismételni, hiszen a módszertan alkalmazható bárhol, ugyanakkor nagyon következetes. Jó olvasást :)

Nagyon izgalmas kezdeményezésről olvastunk. Igaz, hogy Ausztráliában, de hátha hasznosak az eredmények a magyar iskolákban is. Arról van szó, hogy egy szervezet úgy döntött, hogy megpróbál segíteni az oktatás döntéshozóinak (helyi szinten is!!) abban, hogy milyen újítást érdemes bevezetni. Mindezt úgy, hogy a fellelhető, az adott módszer hatékonyságát vizsgáló kutatásokat összegyűjtötték. Végül az eredményeket teljesen közléthetően, az alábbi sorvezetők mentén teszik közzé: mennyibe kerül; mennyire hatékony a módszer a kutatások fényében; végül mennyire hasznos (ezt az oktatásban eltöltött idő gyorsításában vagy lassításában fejezik ki, azaz egy módszer lehet pl. +4 hónap). Az első kiszemeltünk a digitális technológia ... lássuk, mennyit ér és mire jó?! Végleg lerántjuk a leplet a lapozás után!

Október 13-án szombaton az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium 7. és 8. évfolyam útnak indult a városban, hogy nem hagyományos módon emlékezzenek meg az 1956-os forradalomról. A megadott feladatsor és nyomok alapján állomásról állomásra haladva, digitális tartalmakat és papír alapú dokumentumokat kombinálva ismerkedtek meg a diákok 1956 néhány fontos helyszínével és szereplőjével.
A feladatsor kezdetén diákok összegyűlnek a gimnáziumban, kb. 10 fős csapatokra bomlanak, és megkapják az instrukciókat az őket kísérő tanártól. Kézbe veszik az első borítékot az első feladvánnyal, és a megfejtés alapján elindulnak a városban. Végiglátogatják a helyszíneket, ahol újabb és újabb feladatok várnak rájuk. A helyben, borítékban talált instrukciókat együtt kell használniuk a digitális tartalmakkal, melyek eléréséhez minden szükséges információt előre megkapnak. Az utolsó állomás megfejtése visszairányítja őket a gimnáziumba, ahol előre felállított panelekre szabadon ragaszthatnak, rajzolhatnak, írhatnak felhasználva a séta során gyűjtött anyagokból azokat, amik a legjobban megfogták őket.

A legváratlanabb pillanatokban szalad bele az ember izgalmas ötletekbe. A minap egy értekezleten egy rajztanár kolléga - "csak úgy, a semmiből" - elmesélte, hogy például ő azt is csinálja, hogy a diákok készítsenek a telefonjukkal egy képet valamiről, amiről azt gondolják, hogy "szép". Az ötlet ennyi, én nyelvtanárként egy kiállítást, külön Facebook csoportot és rengeteg beszédet látok az egyszerű ötlet mellé, ami szerintem azért működik, mert a kép mellé esztétikai állásfoglallást is kér a gyerekektől, ami pedig alapértelmezetten beszélgetésre és vitára ösztönöz. Szintén fontos volt, hogy nem az volt a feladat, hogy hozzanak, keressenek egy ilyen képet, hanem nekik kell készíteniük. Szintén könnyíti a dolgot, hogy már 7. osztályban is van szinte mindenkinél mobil, vagy ha nincs, egy digitális fényképezőgép a szekrény mélyéről előkerül ilyenkor. Probáljátok ki, szerintem zseniális ötlet (nyilvánnem korszakalkotóan új, de nekem ebben a formában nem jutott eszembe - köszönet Raszler Györgynek érte :)

Feleteszem jelenleg a közoktatásban dolgozóknak nem a portfólió a kedvenc szava, de azért ne felejtsük el, hogy ez egy nagyon hatékony értékelési eszköz lehet. A lényege, hogy a diákok a munkáikat egy helyre gyűjtik, visszajelzést kapnak rá a tanártól vagy akár a társaiktól. Ebben a rendszerben jól követhető a fejlődés és mindig van lehetőség a javításra, a fejlődésre. Ráadásul a munka (vagy annak egy része) a külvilág felé is megjeleníthető, ami újabb dimenziót ad az értékelésnek. Ezt a megoldást teszi könnyebbé a Seesaw nevű alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ).

A tavalyi év számomra a OneNote Osztályjegyzetfüzetekről szólt, három osztályban használtam folyamatosan, hatékonyan és sikeresen. Megtapasztaltam, hogy milyen sok lehetőséget nyit meg a tanár számára, mennyi időt szabadít fel és milyen új tanulási formákat tesz lehetővé a diákoknak. Idén egy lépéssel tovább megyek és a Microsoft Classroomot kezdem használni. Ez az alkalmazás szintén a az Office365 for Education rendszerre épül, tehát az élvezheti, aki elérte, hogy ezt az ingyenes rendszert bevezessék az iskolájában. A Classroomnak része az Osztályjegyzetfüzet, de ezen felül kínál még feladatkezelőt, fórumot, naptárat és egy közös értesítési felületet is. Három videóban mutatjuk be, hogy miről is van szó:

Az előző cikkünkben már említettük, hogy a Craftunique jóvoltából egy 3D nyomtató került az iskolánkba egy Craftbot+ nyomtató és azonnal használatba is vettük. Karácsony előtt sikerült iskolai projektbe is beépíteni a használatát. Iskolánkban a szünet előtti utolsó hét témahét volt, ahol a diákok a karácsonnyal, az ajándékozással foglalkozhattak. Ennek részeként volt összesen 240 perc, amit kézműves ajándék készítéssel tölthettek el. Felajánlottam, hogy aki akar, az készíthet társasjátékot, amihez kinyomtatjuk a figurákat. Ugrott is 16 diák (hetedikesekről van szó), akikkel nekikezdhettem a munkának. Úgy döntöttem, hogy kezdjük egy olyan játékkal, ami könnyen tanulható, csak háromféle figura van benne, de mégis szórakoztató A lapp sakk-előd, a Királyszöktetés ideális jelölt volt. A diákok párokat alkottak és kaptak egy-egy számítógépet, rajta a Sketchup nevű tervezőprogrammal. Az eredmény engem is meglepett.

Aki követi egy ideje az oktatástechnika fejlődését, tapasztalhatta, hogy szinte mindig valami olyan divatos dolog, valami ez a tuti technikai eszköz, amiről úgy gondolják, hogy alapjaiban fogja megrengetni a technikát. Emlékezhetünk a szavazórendszerek tündöklésére és bukására, de az interaktív táblák sem repítették hirtelen a jövőbe az osztálytermeket, hiába kerültek be sok iskolába. Jelenleg az egyik ilyen potenciális messiás a 3D nyomtatás. Szerencsénk volt és kaptunk egy hazai fejlesztésű és gyártású eszközt az iskolába a Craftunique jóvoltából és azonnal használatba is vettük. Jelenleg három olyan területet látok, ahol ez az eszköz jó szolgálatot tehet a tanításban és szépen sorban írok is majd ezekről. Elsőként arról lesz szó, hogy a tanár miként tudja használni szemléltető anyagok készítésére és példákat is mutatok arra, hogy eddig mire használtuk.

Tudom, hogy ez most angolul van, és egyébként is kissé marginális anyag, mégsincs szívem nem megosztani. Angolul tudó tanárok, szülők, iskolaigazgatók, figyelem! A PBS egy (szerintem) egészen használható oldalt készített 180 days: Challenge névvel (IDE KATTINTVA látogatható meg). Tanárként például elindulhatunk, és 10 lehetséges, osztálytermi problémát kapunk, amelyekre több megoldást is ajánl a rendszer. Mit teszünk egy problémás, állandóan izgő-mozgó gyerekkel stb. A válaszok egy része magyar viszonylatban nem egészen reális (pl. kérünk mellé egy külön kirendelt tanársegédet, aki csak azzal az egy gyerekkel foglalkozik - bármibe is lerül :) , összességében mégis hasznos lehet minden tanárnak, tanárnak tanulónak, illetve tanárszakos felvételire készülőnek, ahol lehetnek ilyen vagy hasonló feladatok.

Miközben lassan a csapból is az folyik, hogy vajon kell-e számítógép az iskolába és ha kell, akkor milyen, mennyi és hogyan (itt volt szó erről a TanárBlogon), de arról jóval kevesebbet beszélünk, hogy vajon hogyan kell tanulni a digitális eszközökkel. A 90-es években az közoktatásban megjelent a tanulás tanítása, a tanulásmódszertan, elsősorban Oroszlány Péter úttörő munkásságának köszönhetően. Azóta nagyon sokat változott a tanulási környezet,lehet, hogy érdemes lenne a tanulásmódszertant magát is idomítani hozzá. Nem csak arról van szó, hogy meg kell tanítani az új eszközök használatát (arról is), hanem arról is, hogy a digitális eszközök új tanulási lehetőségeket nyitnak meg.