Amikor a 21. századi készségek kerülnek elő, szinte mindig előkerül a kreativitás is. Sir Ken Robinson is azt hagsúlyozta, hogy az iskola legfontosabb feladata a kreativitás fejlesztése kellene, hogy legyen. Ezzel mindenki egyetért, de igazából hogyan lehet fejleszeteni a kreativitást? Hogyan lehet növelni? Egyértelmű, hogy csak akkor lehet, ha erre lehetőséget adunk. A 21. szőzadi iskola egyik lényege kell legyen az olyan projektek használata, amiben szerep jut a kreativitásnak. De hogyan lehet segíteni a kreativitiást? Elég, ha a tanár azt mondogatja: Legyél kreatív!, nem olyan ez, mint amikor a rendező arra utasítja a színészt, hogy Légy spontán!, aztán várja a remek alkotást?

Érdekes lehet, hogy mit kezdett ezzel a problémával ötven évvel ezelőtt a modern zene egyik legmeghatorozóbb alakja Brian Eno, aki Peter Fuchs médiaművésszel együtt dolgozta ki a kreativitást elősegítő részútos stratégiákat. Száz kis kártyát készítettek, mindegyiken csak egy-egy mondat, egy-egy javaslat szerepel, ami segíthet továbblökni a megakadt kreatív folyamatot. A gyűjteményt azóta is széleskörűen használják.

A klímaváltozás korunk egyik legfontosabb kérdése, egyik legnagyobb kihívása. A 21. századi pedagógia egyik fontos elve, hogy valós problémákkal, valós adatokkal dolgozzunk a diákokkal, mert akkor lesz a számukra is egyértelmű, hogy amit tanulnak, annak értelme van. Ezért lenne fontos, hogy a klímaváltozásról ne csak az elvek sziintjén (üvegházhatás) és ne is csak általánosságban beszéljünk. Az is fontos szempont, hogy a diákok átérezzék, ez az egész nem csak a korallzátonyokon élők problémája és nem is csak a tájfun övezetben élőknek lényeges. Ezért is lehet nagyon hasznos, ha valahol a saját országunkra vonatkozó pontos és valós adatokat tudunk találni.

Jó eséllyel naponta jelenik meg egy-egy olyan alkalmazás, ami az AI-t próbálja használni. Meglehet, naponta jelenik meg olyan, ami az oktatást célozza meg. Ma már válogathatunk az olyan alkalmazások között, melyek feladatokat gyártanak, diasorokat készítenek, szószedetekkel állnak elő és így tovább. Az oktatási innovációk szinte mindegyike azt ígéri, hogy segít abban, ami a modern pedagógia Szent Grálja, a differenciálásban. Miközben a személyre szabott tanulás már régóta fennen hangoztatott elv lenne, annak praktikuma fájóan hiányzik. Ezért is lehet érdekes egy olyan alkalmazás, ami kifejezetten a figyelemzavarosokat célozza meg. Mivel sokrétű eszközről van szó, ezért mindenféle órán lehet használni, mi egy vicces irodalmi példát is mutatunk hozzá.

A maker mozgalom ígérete az volt, hogy mindenki képes lesz majd megvalósítani az elképzeléseit. A 3D nyomtatás, a mikroelektronika, lehetőséget ad arra, hogy komoly ipari felszerelés nélkül is készülhessenek egyedi tárgyak, eszközök. Ezt segíti az is, hogy a maker mozgalom valódi, befogadó közösségként is működik. Tele van az internet szabadon letölthető tervekkel, oktatóvideókkal. Talán ennyiből is egyértelmű, hogy kevés dolog illeszkedik jobban a 21. századi pedagógia alapelveihez, mint a modern barkácsolás. Az ehhez szükséges eszközök egyre több iskolában is jelen vannak, de kérdés, hogy vajon mire mennek vele a diákok. Az én tapasztalatom az, hogy nagyon sokra. A mi iskolánkban, egy digitális tárgyalkotás szakkör keretében ismerkedhetnek meg ezekkel az eszközökkel. A diákok szeptemberben láttak először ilyesmit, kezdetben vektorgrafikával és lézervágással foglalkoztunk, majd jött a 3D tervezés, első lépésként a Tinkercad programmal.

Számomra is megdöbbentő volt, hogy milyen gyorsan kezdték el használni, milyen gyorsan kezdték el feszegetni a határait. Azt is gondoltam, hogy érdekes lenne, ha a munkájukat valamilyen külső megmérettetésnek is kitennék, hanem csak a tanáruk adna visszajelzést arra, amit csinálnak. A Printbles oldalon 3D modelleket gyűjtenek, mindenki megoszthatja másokkal a saját alkotásait. Időről időre különböző témákban versenyeket is hirdetnek, és az jutott eszembe, legyen egy ilyen pályázat a szakkör egyik feladata. Az aktuális verseny egy asztali zen kert elkészítése volt. A diákok mindegyike érdekes tervet készített, egy csapat egészen kitett magáért. A tervükbe egy arkhimédészi csavart is beépítettek, amivel kézi hajtású vízesés is volt a zen kertecskében. A modell összeállításáról még egy videót is feltöltöttek. Legnagyobb meglepetésünkre a verseny díjazottjai közé kerültek.

Nagyon sok olyan lehetőséget nyújt a digitális világ, amelyek a taníts egyes szegmenseiben kiválóan használhatóak. MOst egy olyan apró kísérlet eredményéről számolunk be, amely segít abban, hogy gyorsan, hatékonyan dolgozzanak a diákjaink, és gyorsabban tudjunk számukra visszajelzést adni. Semmilyen technológiai ismeret nem kell hozzá (vagyis csak minimális), és az eredmény elég lenyűgöző tud lenni. Érdemes kattintani!

Az utóbbi hónapokban a csapból is mesterséges intelligencia folyik, köszönhetően annak a radikális fejlődésnek, amit az MI által vezérelt csetbotok produkálnak. Sokan töprengtek már arról, hogy vajon milyen hatással lesz mindez az oktatásra és a felvázolt lehetőségek között a hurrá-optimistától az oktatási Armageddont jóslóig mindenféle van. A lehetséges eszközök remek gyűjteménye található meg IDE KATTINTVA. Természetesen az első gondolata szinte mindenkinek az volt, hogy miként tudják a diákok majd csalásra használni ezeket az eszközöket, bizonyítva ezzel, hogy a tanár-diák viszony ma is sokkal inkább rabló-pandúr és nem kooperatív munka. Sokan az esszé, a klasszikus számonkérések végét jövendölték (mi is megnéztük hogyan teljesít az érettségin a ChatGPT), meglehet, nem ezek az igazi kérdések, hanem sokkal inkább az, hogy miként alakítják át ezek az eszközök a tudás szerkezetét és ehhez miként lehet és kell alkalmazkodnia a tanításnak.

Az internet egyik legjobb tulajdonsága amit a tanításban lehet használni, hogy az egész világot be lehet emelni a tanterembe. A Kästner által elképzelt replülő osztály ma már könnyedén megvalósítható, a világ bármely pontjáról nézhetünk élő képet, webkamerákat. Különösen izgalmas lehet ez, amikor az élővilágról tanítunk, akár a hazairól, akár a nagyvilágéról. Tele van az internet jobbnál jobb webkamerákkal, amikkel madárfészkekbe, vadlesekbe, vadetetőkbe pillanthatunk be. A BirdCAMs oldalon (IDE KATTINTVA) egy térképen válogathatunk közülük.

A kémia sokaknak mumus tantárgy, könnyű elveszni benne, könnyű feladni. Az sem segít, hogy egyre kevesebb helyen van szakos tanár, aki tanítsa. Így aztán minden segítség jól jöhet, például a remek Chemicalaid oldalé is (IDE KATTINTVA). Vizsgálhatjuk például a periódusos rendszer elemeinek tulajdonságait különféle összehasonlításokban (ITT ), megnézhetjük egy vegyületben az oxidációs számokat (ITT).

Remek játékot ajánlunk ma, kicsit hasonlít a GeoGuessr nevű alkalmazásra, de az sajnos fizetős lett, regisztrálni kell rá - bonyolult. A Cityguesser(ITT TALÁLHATÓ ) egy kicsit kevésbé kidolgozott, egyszerűbb, mégis remekül hazsnálható - áén nylevtanításban szoktam kommunikáció, képek leírása, történetmesélés tanítására használni. Az ötlet nem bonyolult, ledobnak a világ egyes részein (választhatsz, hogy bárhol, de lehet szűkíteni Európa vagy Amerika nagyvárosaira, valamint van híres épületek, emlékművek játékmód is. Emellett ha szeretnénk osrszágokra koncentrálni (pl. Oroszország, Ausztrália stb.), ezt is megtehetjük. Ebben a játékban nem a Google Maps alapján navigálhatunk, hanem egy videót kapunk az adott városról, és ebből kell kitalálnunk, hol járunk.

Nincs forróbb téma manapság a mesterséges intelligenciánál. Bár a legnagyobb zajt a ChatGPT-vel írt esszék és a Dall-E-vel készült képek csapták, a technikát legalább annyira, ha nem jobban lehet használni programok írására. Mit jelent ez vajon az oktatás számára? Ha majd az MI-k írják a programokat, akkor nem is kellenek programozók? Továbbra is olyan fontos a kódolás oktatása, ahogy azt eddig minden 21. századi pedagógiáról szóló könyvben, előadásban, podcastban és TED-talkban mondták évek óta? Gondoltam, kipróbálom magam is, íme az eredmény és a tapasztalatok: