Ha írott szöveg, akkor hangként kellene, ha viszont hanganyag, akkor meg legyen leírva. A text-to-speech (szövegfelismerő, hangosító) alkalmazások után megérkeztek a speech-to-text testvéreik is, amelyek segítségével a kimondott szöveget tudjuk írássá konvertálni. Ha valakinek nincs a telefonján Siri, a DictaNote nevű alkalmazás segítségével kiváló pótlékra tehet szert, hiszen a DictaNote rengeteg nyelven működik (még magyarul is!). És a legjobb az benne, hogy valóban működik és hogy ingyenes (mondjuk Százhalombatta kimondatásával ne gyötörjük, de ez érthető is talán). Már írtunk róla régebben, de akkor még nem DictaNote volt a neve, a cikkben minden info megtalálható, MÉGPEDIG ITT. A másik irányban egy angol oldalt ajánlunk, a neve árulkodó, hiszen egyszerűen Text-to-speech.org névre keresztelték (ITT TALÁLHATÓ).

Amikor valamilyen érdekes alkalmazás születik, gyakran panaszkodunk, hogy nekünk, magyaroknak nem elérhető, mivel magyarul nem tanítják meg. Nos, a Bab.la nevű szótár (ITT TALÁLHATÓ) tud magyarul, nem is akárhogyan. Szótárprogram sok van, elég csak a Google fordítóra gondolni, de ugyanezt tudja a Bing is. Aztán itt van nekünk a méltán népszerű SZTAKI szótár, amely diákok és nyelvtanuló tízezreit segíti ki (és csapja be néha, amikor egy többértelmű szóra keresnek rá). Amiért úgy gondolom, hogy mégis érdemes a Bab.la-ról beszélni, az a sok-sok lefordított példamondat, amit minden keresett szó minden jelentéséhez kapunk. Jelenleg csak angolul tud magyarul, de rengeteg egyéb nyelvről fordít más nyelvekre. Annyit azért érdemes még elmondani, hogy a példamondatok két részre látszanak osztódni - a 'gyári' mondatok jók, de ha a felkínált 'Több' gombra kattintunk, már vannak érdekes félrefordítások, azokat én nem annyira javaslom.

Ma egy részben saját készítésű anyagot ajánlok mindenki figyelmébe, amely segítségével (szerintem) remek tanulásmódszertani projekteket lehet középiskolában, de akár felső tagozaton is csinálni. Az ötlet egyszerű: van egy gimnazista lány, akit a töritanára megfenyeget, hogy másnapra mindent kell tudnia az Árpád-házról, különben vége! Természetesen ez kivitelezhetetlennek tűnik, de Bogi választhat - ha a hazavezető ajtón lép ki a teremből, akkor folytatódik tovább az élete, ha pedig a másik ajtót választja, 7 állomáson keresztül, akadályokat legyőzve (IKT eszközök segítségével) felkészülhet holnapra. Útján minden állomáson segíti valaki a problémákat megoldani, megtanul hatékonyabban keresni, játékot vagy tanulókártya csomagokat készíteni, de az előadáshoz is hasznos tippeket szerez. Minden állomáson feladatot kap a néző is, aki az utazást a YouTube-on követheti, sőt aktív részesévé is válik, mivel az állomások végén feladat kap és a helyes megoldás után tárulkozik fel a következő ajtó! A filmekhez egy letölthető feladatlap is tartozik, hogy semmilyen információ ne vesszen el, illetve, hogy további gyakorlatokkal segítsük a tanulókat. Az utazás indul hát, nem kell mást tenni, mint IDE KATTINTVA megismerkedni Bogival és az őt segítő 'koboldokkal'!!

A BBC ismét segít egy alapvetően unalmas témát érdekesen feldolgozni. A Destination impossible nevű játékban (amely egyébként IDE KATTINTVA érhető el) egy városban kell eligazítani embereket. Utasításokat kapunk, ezeket követve 8 embernek összesen 16 cél elérésében segédkezhetünk.

A Bloomberg rengeteg (leginkább gazdasági témájú) interaktív vizualizációval kedveskedik nekünk (sajnos angolul). A teljes gyűjtemény IDE KATTINTVA érhető el, de a legizgalmasabb része kétségtelenül a Best and worst (azaz Legjobbak és legrosszabbak) nevű interaktív statisztikai alkalmazás, amely ITT TALÁLHATÓ. Itt rengeteg témakört találunk, és nincs más dolgunk, mint hogy kiválasszuk, hogy mi érdekel minket, és már tobzódhatunk is a milliónyi adatban. Megtudhatjuk, hogy a valaha legtöbbet kaszáló amerikai film melyik volt (Elfújta a szél), megnézhetjük, hogy melyik országban a legtöbb a garantált szabadság (Ausztria), de arra is fény derül, hogy a legnyomorultabb állam az USA-ban Louisiana, illetve a legtöbb túlsúlyos férfi Csehországban van (ami fura, de az még furcsább, hogy Magyarország a harmadik a listán (!!) közvetlenül az USA mögött).

Többen megosztották ismerőseink közül is Facebook-on az új magyar fejlesztés hírét, amely egy kicsiknek (6-8 év között) szánt fejlesztő játékról, a Handorino-ról szólt (ITT TALÁLHATÓ). Ma aztán levelet is kaptunk a fejlesztő cégtől, ezért úgy gondoltuk, hogy megnézzük, milyen. Különösen fontos ez azért, mert a felhasználók visszajelzései, illetve a lejátszott játékok alapján kívánják fejleszteni a játékot. Mivel a célkorosztály tekintetében jól el vagyunk itthon látva, nekiláttunk a játéknak. Azt kell mondanom, hogy 7 éves kisfiam szívesen játszott vele, érdekelték a feladatok, de aztán gyorsan elunta, mert nem volt elég érdekes kihívás. Részletek a lapozás után.

Sok bajom van azzal, ahogyan a diákok munkáját értékeljük. Ritkán érzem azt, hogy az értékelés hasznos lenne a diák számára, tanulhatna belőle, segítené a munkájában. Ehelyett gyakran egy tisztázatlan szempontból adott sommás verdikt (legtöbbször csak egy szám), amit többnyire csak a folyamat végén annak lezárultával kap meg a gyerek, így még elvi lehetősége sincs a korrekcióra. Ezért is keresem megállás nélkül, hogy milyen új formái lehetnek az értékelésnek, így találtam rá a tanulási naplóra.

A tanulási naplóban a diák valóban naplószerűen írja le, hogy mi történt vele az órán. Megírhatja azt is, mi az, amit nem ért, mi az, ami nem volt világos, de azt is, hogy otthon hogyan foglalkozott az anyaggal. Mindez nem csak azért hasznos, mert addig is foglalkozik a tananyaggal és nem is csak azért, mert visszajelzés a tanár számára, hanem azért is, mert valójában önértékelést végez a diák általa. Túl azon, hogy lehetőséget ad a számomra, hogy differenciáltan tudjak a problémáikkal foglalkozni, akár még arra is jó lehet, hogy egymástól tanuljanak. Természetesen az a legkönnyebb, ha a tanulási napló egy blog, hiszen akkor otthon írhatja és én is láthatom, kommentelhetem, amit a diák írt.

A világűr csodái majdnem mindenkit lenyűgöznek. A NASA igyekszik a kedvünkben járni, és rengeteg videót oszt meg a NASA.gov videógalériáiban (ITT TALÁLHATÓ). Amiért ez jó hír nekünk, az az, hogy nem öncélú, érthetetlen és nehezen használható videók kerültek az oldalra, hanem láthatóan nagy gondot fordítottak arra, hogy a jelenségeket közelebb hozzák a nézőkhöz és közérthetően elmagyarázzák, hogy mikor mi miért történik. Akár a Curiosity-n (vagy általa) küldött videók és érdekesek lehetnek, de az is izgalmas, hogy mit is csinálnak az asztronauták, vagy mi mindent érdemes tudni az expedíciókról. A videóknak soh anem érünk a végére, érdemes válogatni, hogy a legjobbak és a legérdekesebbek kerüljenek terítékre.

Mindig nagy öröm, ha kollégák által beküldött oldalakról számolhatunk be. A mai alkalmazást Farkar Krisztinának köszönjük! Szóval sokszor jelent gondot az, hogy bármennyire szívesen használnánk autentikus (és aktuális) híranyagot az órán, viszont ha kezdőbbek a diákok, vagy éppen nagyon heterogén a csoport, akkor ez nehézkes, vagy nagyon sok munka. A News in levels oldala ebben segít, mivel három különböző szinten dolgozza fel ugyanazt az aktuális hírt, magyarázatokkal, hanganyaggal, videóvel segítve a megértést. Ha gépteremben vagyunk, megtehetjük azt is, hogy ugyanazt a hírt más szinten dolgozzák fel a csoport különböző tagjai, mégis meg tudjuk közösen beszélni, hiszen a tények ugyanazok. Ha önálló tanulásra szeretnénk használni az oldalt, hasznos lehet a szintfelmérő is.

A Big Think oldalát (bár angolul van) nem csak angolórán lehet(ne) használni, hiszen rengeteg izgalmas gondolat található itt rövid (vagy hosszabb) interjúk formájában. Kifejezetten ideális órai használatra, hogy a legtöbb videó kisebb (2-5 perces) részletekben is elérhető. Lapozgathatunk a sok érdekes ember érdekes gondolatai között, de belenézhetünk a tematikus kereső kategóriáiba is, ahol olyan provokatív címekkel találkozhatunk, mint extrém biológia, a Föld és azon túl, vagy éppen új világrend. A videók azonban teljesen jól használhatóak, nem jellemzi őket a címek alapján esetleg elvérhatő szélsőségesség.