Lassan két hónapja használom aktívan a Microsoft Classroomot (ITT ÍRTUNK RÓLA) nagyon kellemes tapasztalatokkal. Sokkal egyszerűbbé teszi a diákok munkájának követését, rendezését. Nagy örömmel fedeztem fel, hogy a rendszerhez már mobilos applikáció is van Androidra (ITT) és iOS-re (ITT) egyaránt. A mobilos applikció segítség nekem a tanárnak, hiszen például értesítést kapok róla, ha valaki beadta a munkáját vagy éppen hozzászólt valamelyik feladathoz, de segít a diáknak is, aki mindig láthtatja pontosan, hogy milyen feladatok várnak rá.

Remek kis alkalmazás Android telefonokra a Math Battle, vagyis Matek csata (ITT TALÁLHATÓ). Egyszerű műveleteket gyakorolhatunk vele, összeadást, kivonást, szorzást és osztást három lehetőségből kell kiválasztanunk a helyes megoldást. Amitől igazán izgalmas lesz, az a csata üzemmód. Ilyenkor a telefon (vagy tablet) képernyője két félre oszlik és ketten mérkőznek meg egymással . Beállíthatjuk, hogy mindenki más-más feladatot kapjon, vagy ugyanazon kelljen gondolkodniuk. Ha valaki eltalálta a jó megoldást, kap egy pontot és jön a következő kérdés. Ha valaki rosszul tippel, elveszít egy pontot. Igazi izgalmas verseny, ami segíti a gyors fejszámolást.

Izgalmas és kifejezetten az otatásnak szánt alkalmazást tett mindenki számára hozzáférhetővé a Google. Az Expeditions lényege, hogy a Google virtuális valóság szemüvegével egy egész osztály utazhat el izgalmas helyekre. A Google cardboard szemüveg bármely Androidos telefont átalakítja virtuális valóság szemüveggé. Nem túl drága mulatság (ide kattintva például kevesebb mint 300 forintért vehető darabja). Ha feltelepítjük a megfelelő alkalmazást (ITT TALÁLHATÓ), akkor választhatunk, hogy egy kalauzolt túrát szeretnénk, vagy magunk kalauzoljuk az osztályt. Ezt követően ki kell választanunk a helyszínt, erre már most sok száz lehetőségünk van és a lista folyamatosan bővül. Ha ezután a diákok is bekapcsolódnak, látni fogjuk, hol vannak és kijelölhetünk nekik pontokat, amire fel akarjuk hívni a figyelmüket. Az érzés tényleg olyan, mintha az adott ponton állnánk, hiszen körbe-körbe lehet nézni.

Sokszor nem is tudjuk, hogy azok az eszközök, amiket a mindennapokban használunk valójában milyen sokrétűek. A tabletek, okostelefonok tele vannak olyan érzékelőkkel, amiket jól használhatunk akár a kémia,akár a fizika órán. Van bennük például gyorsulásmérő, GPS, giroszkóp, hőmérő, barométer, fényerősség és hangerősségmérő. A megfelelő appokkal ezeket mind a kísérletezés szolgálatába állíthatjuk.

Izgalmas alkalmazást jelentetett meg Android telefonokra a Google, amivel a telefonból kísérleti eszközt készíthetünk. A Science Journal (ITT TALÁLHATÓ) arra alkalmas, hogy a telefon szenzorainak segítségével (fény, hang és gyorsulás szenzorokkal) méréseket végezzünk adatokat rögzítsünk, a méréseket hang kommentárokkal lássuk el az egészből kísérlet-projekteket állítsunk össze. Ha a pénztárcánk engedi, akkor további szenzorokat is vehetünk, amik Bluetooth-on keresztül csatlakoznak a telefonhoz.

A kiterjesztett valóságról mindenki azt gondolja, hogy nagyszerű oktatási lehetőségek vannak benne, de azért még nem árasztotta el a világot a sok innovatív alkalmazás, ami új alapokra helyezné a pedagógiát. A Libraries of Life kártyái (ITT TALÁLHATÓK) szerencsére nem törnek túl nagyra, de nagyon jópofa, hasznos eszközök lehetnek az órán. Az oldalon találunk egy sor kártyát, amit kinyomtathatunk (vagy csak a monitoron nézhetünk, úgy is működik), valamint egy mobiltelefon alkalmazást (Androidra és iPhone-ra). Ha a telefon kameráját a kártyára irányítjuk, akkor a képernyőn további, három dimenziós képek, videók, információk jelennek meg. Mindez angolul van ugyan, de nem kell hozzá anyanyelvi szintű ismeret.

Néha a nehéz dolgokról is szót kell ejteni az órán, például a kínzásról, az embertelen bánásmódról. Akár a régebbi korok (pl. a kommunizmus) tanításakor, akár az emberi jogok jelenlegi helyzetét tárgyalva. Az embertelen bánásmód egyik módja a magánzárka, amikor a fogvatartott meg van fosztva az emberi kapcsolatoktól, a brit napilap, a Guardian egy olyan alkalmazást készített, amivel átérezhetjük, hogy milyen is ez. A virtuális valóság alkalmazást Android telefonon vagy iPhone-on használhatjuk, IDE KATTINTVA találhatjuk meg. A legteljesebb élményt akkor kapjuk, ha Google Cardboard nézegetővel használjuk. (Én innen rendeltem az enyémet, szállítással együtt volt 1,5 euro.)

Időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon a gépek, a technika nem fogja-e helyettesíteni a tanárokat? Azok, akik finanszírozzák az oktatást persze vágyakozva gondolnak erre már a rádió megjelenése óta, mások meg komoly fenntartásokkal vagy éppen félelemmel. Most nekem is eszembe jutott ez a kérdés, amikor rátaláltam a Photomath nevű mobil alkalmazásra (IDE KATTINTVA). Az alkalmazás, ami iOS-re és Androidra is ingyenesen elérhető bármilyen nyomtatott matematikai képletet, egyenletet szépen lépésről lépésre megold. Közben még magyarázatot is fűz az egyes lépésekhez, ráadásul magyarul. Az egyszerű egyenleteken túl elbánik a magasabb matematikai koncepciókkal, szögfüggvényekkel, komplex számokkal is. Ha pedig ez így van, akkor vajon mi szerepe lehet a matektanárnak? Érdemes-e begyakoroltatni azokat a megoldási módokat, amiket a telefon egy pillanat alatt kiad? Ha van egy ilyen eszközünk, akkor nem kellene átgondolni, hogy mit és hogyan tanulunk.

A napokban osztottuk meg Medvegy János blogját és tettünk fel kérdéseket a mobiltelefonok használhatóságával kapcsolatban. Egy nap alatt többen is részletes válaszokat adtak a szerintünk nagyon fontos kérdésekre, mint pl. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná? A lapozás után két tanár válaszait böngészheti mindenki, aki mobilhasználatra adná a fejét a tanórán.

Levelet kaptunk Hódmezővásárhelyről, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola tanárától, Medvegy Jánostól. Ebben a levélben arról számol be, hogy egy kísérletbe kezdett, amelyben a diákoknak nem kell kikapcsolva a tanári asztalra tenni a mobiljukat, hanem megpróbálják használni a tanórákon - ha már úgyis ott van a diákok zsebében. Erről egy blogot is indított, Okostelefon a tanórán címmel (ITT TALÁLHATÓ mi megnéztük, és úgy érezzük, egyre több érdekes, értékes tapasztalat gyűlik, amelyeket képernyővideó formájában oszt meg a szerző. Ami engem még nagyon érdekelne, az a mobilhasználat kezdeti nehézségei és tapasztalatai. Hány diáknak volt telefonja, nem voltak zavaróak a különböző platformok, lehetett-e (lehet-e) a telefonokat valóban hatékonyan használni tartalom generálására is, és vajon tudták-e az eszközöket az órán ténylegesen használni, volt-e elég wifi vagy hozzá? És mi lenne, ha egy iskola 500 diákja használná?